La mansion de la niebla (1972) 60% 1★

Teljesen véletlenül talált rám ez a mozi, de meg kell mondanom, komolytalanságával együtt is egészen jól elszórakoztam rajta, pedig… papíron sem horror, sem giallo, sem thriller műfajban nem tűnik igazán remeknek ez a darab. Mégis van bája, tetszett, ahogy kacérkodott akár a régimódi szellem- és zombihorror, akár az erotika műfajával, hogy aztán a végén ne legyen igazán egyik sem, maximum csak egy közepesen izgalmas spoiler…

A film alapesetben egy horror lenne, amiben néhány, egymást így-úgy már ismerő idegen, köztük jó pár nő egy ködbe burkolózó, temetővel határolt kúriában talál magának menedéket egy hosszú és elszabott éjszakai utazás végén. Szállásadójuk egy rejtélyes végzetasszonya, őket magukat lázálom és kanosság gyötri, valahol a sötétben pedig egy sofőr zombihullája járkál a sűrű ködben…
Ha van jelző, mely leírja ezt a filmet tömören és lényegre törően, akkor az a „beváltatlan ígéret”. A használt eszköztár nem nagyon különbözik az ötvenes-hatvanas évek horrorjaitól, nagyon intelligensen sokáig, aztán az elviselhetőnél is tovább, majd az unalomba fulladásig dugdossák-titkolják-leplezik előlünk a szörnyűség tárgyát, fel-felvillantva olykor egy zombit, egy magát fiatal szépségnek álcázó boszorkányt, sötét alagutakat, röhejességig baljós zenét. Ennek oka van, írhatnám úgy is, sajnos oka van – a film trükkje az, hogy a rejtegetett szörnyűség spoiler. Ez a fordulat működik is, meg nem is: amikor Marthát spoiler, az azért erős, csak sajnos a film legerősebb jelenete, ami nem fest túl jó képet a maradék 85 és fél percről. Szólnak persze legendák a cenzúráról, és férfiként tényleg van min legeltetni a szemünket, de néhány szép dekoltázs és meztelen hát azért nem ér meg ekkora felhajtást. Egyébként Ida Galli és Lisa Leonardi tényleg szépek, Andrés Resino meg jó pasi – gondolom, úgyhogy a szem azért nem marad teljesen éhesen.

Halloween apropóján társasági élménynek, valamiféle ivójáték tárgyának elmegy ez a film. A pontozás ehhez képest azért lehet feltűnően optimista, mert ezt a jellegzetesen régimódi rémfilmes hangulatot tulajdonképpen elkapta a mozi, és kivitelezését tekintve egyáltalán nem mondanám minőségietlennek sem. Amolyan kis kuriózum, nem fáj, nem érezzük kidobott időnek a vele töltött másfél órát. De attól még elég béna…