3096 nap (2013) 80% 80★

Nekem tetszett, habárnem olvastam a könyvet még, és a dokumentumfilmet se láttam, de a hírekből ismerős volt nekem ez a sztori. spoiler Nagyon jól titkolhatta a pasas az őrültségét, hogy senkinek se, de még az anyjának se tűnt fel, hogy mennyire nem normális. Bár az anyja ritkán bukkant fel, engem idegesített, pedig feliratosan néztem végig, de engem ugyanúgy idegesített, mint az elmebeteg fia. A szülőket nagyon sajnáltam, a poklok poklát élhették át, ennyi időn keresztül, míg újra nem találkozhattak, főleg Natascha, akit lelkileg, fizikailag, testileg terrorizált egy ilyen aberrált k….g. Nagyon kíváncsi vagyok a dokufilmre, meg a könyvre is, remélem, azok is jók. Végig izgultam ezt a filmet, nagyon érdekes volt, habár a sztori nagyon kemény, és olykor durva.

Örülök, hogy a film előtt megnéztem a Nataschával készült dokumentumfilmet; nagyon jól tartották magukat a készítők az eredeti történésekhez, amit 8 évvel később elmesélt nekünk.
A színészválasztás telitalálat volt mind a két esetben; a Nataschát játszó lány valami elképesztő energiával adta át azt a lelki és tesi szenvedést, amit egy érzelmileg megnyomorított ember okozott neki. Nem tudom azt mondani, hogy pszichopata volt, mert itt minden kifacsart és beteg dolog ellenére voltak érzelmek; sajnos. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet valaki ennyire aberrált, hogy ilyet tegyen. Ennek ellenére nem tudtam gyűlölni az elrablót, Natascha mondta jól: épp annyira hozzám vagy láncolva, ahogy én hozzád. Borzasztó, hogy mik történnek egy ember lelkében. És Nataschát sem tudom bírálni azért, amiért nem tudott előbb elszökni, hiába róják ezt fel neki (gyalázat, komolyan, az ilyen ember nem tudom, hol él).
Szó mi szó, ez egy rettenetesen komoly, érzelmileg a végletekig megrázó film, és ami még a padlóra pofoz egy tucatszor, amikor felfogom: ez tényleg megtörtént. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire erős, mint Natascha volt. Azt hiszem, nem kell lézerszem ahhoz, hogy szuperhős legyen valaki…

Nos, nem is tudom, hol kezdjem. A gyermek Natasha sorsa nagyon megrendítő volt, de rengeteg döntése és tette teljesen felidegesített. Megértem, hogy ha valakit elrabolnak és pszichológiai terrorban tartják, akkor előbb vagy utóbb, de engedelmeskedik az elrablójának. Viszont Natasha nem, hogy engedelmeskedett, néha már – már úgy tűnt, jól is érzi magát. És ez az ábrázolás és a cselekmény szempontából nagyon dühített.
Durva volt látni, hogy ez igaz történet alapján készült és, hogy valóban megtörtént szegény lánnyal.
Az indíték egy spoiler volt…. spoiler

Olvastam a könyvet ~11 éve, de már nem sokra emlékeztem belőle. Csak így a lényegre: elrabolták, fogva tartották, spoiler. De még így is olyan fura volt néha. Nem tudom mennyire hű a történtekhez, meg Natascha részt vett-e a készítésben, de nekem ez inkább olyan, mintha csak készítettek volna egy filmet N. történetét részben felhasználva…
+ elég kis kis költségvetésűnek is tűnik. :s
Úgyhogy egy idő után inkább ilyen szemmel néztem és így már jobb volt nekem…
Mondjuk azok a részek, ahol verte N.-t a fickó… na azok elég szomorúak és dühítőek voltak nekem. Annyira gyávák az ilyen emberek, akik csak a náluk gyengébbekkel bírnak kikezdeni… sz*r alakok…

Uhh, amúgy a kislánynak mikor mossa a haját, az a jelenet (főleg), az ilyenektől nem lesz traumás a gyerek? Vagy van, aki elég érett már ahhoz, hogy felfogja, hogy ez csak színészet? Mert elég élethűnek tűnt basszus ahogy nyomigálta a vízbe a fejét, aztán az meg sírt ott… @_@"

Jaj, a nagyobb N. meg milyen borzasztóan csont-bőr volt… csak a nagy feje volt szerencsétlennek… X(

Nagyon jó adaptáció. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet szóval az emlékezetem megkopott, de amire emlékszem az korrektül volt reprezentálva. Kivéve a szex jeleneteket, azt kihagyhatták volna, ha már maga Kampusch se szeretne róla beszélni. Az összekötözésnél meg kellett volna állni aztán vágás.
Mindkét főszereplő nagyon jól adták át az érzéseket. A kis mozdulatai az idősebb és a fiatalabb Nataschanak is nagyon emberiek és felkavaróan életszerűek voltak.
A mai napig őszinte gyomorgörcs fog el amikor a bunker felépítését mutatják be/írják le, és hogy épp ésszel kibírta a tudatot milyen mélyen van elzárva.
Van abban valami dühítő, amit mások véleményében is olvastam, a menekülése előtti elszalasztott lehetőségeiben mégis mindig emlékeztetnem kell magam 10 éves volt mikor elrabolták, abban a korban mikor a valóságérzet még mindig kialakulóban van, és az övét mélyen befolyásolta a fogság. Jó, hogy én 22 éves fejjel nem hiszem el a pisztolyt meg a robbanó anyagot, nem is egy pincében nevelt fel egy beteg ember.
Régebben megnéztem vele az interjút is, ez az ügy egy időben nagyon foglalkoztatott.
Filmként is, és a maga módján az ügy bemutatásaként is megállja a helyét.

Kétségekkel ültem le megnézni ezt a filmet, mert nagyon erősen tartottam tőle, hogy túlságosan thrilleres irányba viszik el ezt a filmet a nézők kedvéért. De kellemesen csalódtam. Egyedül a szexjeleneteket sokalltam, borzasztóan gyomorforgató volt – pedig tudomásom szerint erről maga Natascha sosem beszélt nyilvánosság előtt, szóval ha máshol nem is, itt közbeszólt a művészi szabadság a történetet illetően.
Ettől eltekintve valóban csak dicsérni tudom a filmet. A színészválasztás több, mint kiváló, a két főszereplő elképesztő alakítást nyújt. Nehéz összemérni őket, nekem a Priklopil-t játszó Thure Lindhart egy hajszálnyival meggyőzőbb volt, de Natascha szerepében mind a két lány szintén nagyon jól játszott.
Hatással volt rám ez a film. Megrökönyödtem, hiszen egészen más egy dokumentumfilmben meghallgatni, vagy a könyvében elolvasni, miket élt át Natascha ennyi éven keresztül, és egészen más végignézni – még ha színészek játsszák is el. Többször összeszorult a gyomrom, egyszer-kétszer meg is állítottam a filmet nézése közben. Hiába ismerem a történetet, izgultam is, és drukkoltam Nataschának. A végén pedig sírtam is.
Szóval, azt hiszem, ez egy kifejezetten jó film.
Szigorúan 18 éven felülieknek.

A férjem mondta, hogy keressek egy filmet, hát én kerestem. Nagyon régóta várólistás volt nálam, és eléggé mély nyomot hagyott most bennem. Megdöbbentő, sokkoló és durva volt.
Az egész film alatt úgy éreztem, mintha én is abban a kis pince helységben lettem volna, mint Natascha. A szívem a torkomban dobogott, és alig vártam, hogy vége legyen az egésznek. Nehéz felfogni, hogy hogyan élte túl mindezt.
Ilyet senkinek se szabadna átélnie.

Mielőtt belefogtam volna ebbe a filmbe, azért megnéztem egy dokufilmet is Kampusról, így abszolút élvezhető volt. Nagyon jó, megrázó film, nekem nem gáz benne a szexjelenet, mert attól, hogy nem beszél róla, nyilván sok mindent kellett elszenvednie, és így hitelesebbnek tűnik az egész film, hogy nem lett kihagyva ez se.

Nem lehet felfogni hogy lehet így élni és túlélni. Milyen ember az aki csak úgy elvesz 8 évet a másik ember életéből. Hogy tud utána beilleszkedni… Hihetetlenül szomorú történet.

Hatásos film, sokáig lehet tipródni utána. A két színész lánynak pedig minden elismerésem.