Kapcsolat (1997) 80% 245★

Ez a film azon felül, hogy sci-fi, tele van érzelmekkel. Nagyon jól átjön Eleanor megszállottsága és küzdelme. Kedvenc részem, amikor a féregjáratban utazunk. Az olyan szép.

Őszintén nem voltam tudatában, hogy ezt a filmet Robert Zemeckis rendezte, de rá gondolva régóta az járt a fejemben, hogy nyugodtan rendezhette volna ő is: a Kapcsolat annyira magabiztos és stabil mintapéldája A remény rabjai értékelésemben már bemutatott kilencvenes évekbeli hollywoodi filmeknek, hogy az ottani szöveg javát simán bemásolhatnám ide is. Joggal gondolhatná az ember, hogy ennek fényében a Kapcsolat is egy közel tökéletes film, és bár természetesen tényleg közel van ehhez, azért nagyon erősen magán viseli korának néhány jellegzetességét.

Ami igazán feltűnő, hogy miközben filozófiai szempontból egészen nyitottnak tűnik, valójában tökéletesen elszenvedi a nyugati kultúrák beszűkült világképét: okosan veti össze a tudomány és a vallásosság egymással látszólag szemben álló, mégis egymással összefonódó szféráját. Vallásosság címszó alatt azonban mintha folyamatosan a kereszténységről beszélne, nem feszegetve a kérdést, hogy a világ keleti részén élő vallási közösségek számára egyáltalán jelenthet-e problémát az élet eredetének és hátterének tudományos kutatása, értelmezhető-e ez a konfliktus az ottani környezetben. Ugyanez a korlátoltság a cselekmény elején is megjelenik, igaz, éppen szándékoltan, amikor spoiler, a James Woods által tökéletesen undorítóra formált szenátor pedig egyből a legrosszabbra gondol…
Az ellentét másik megközelítése a vallási fanatikus fickóval hatásos, de suta: egyetlen, láthatóan őrült, a sztori különböző szakaszaiban visszatérő emberről beszélünk, aki nyilván inkább jelképességében és az események láncolatának folytonossága miatt jelenik meg újra és újra, de nem tűnik igazán reálisnak a jelenléte. Igaz, az sem, hogy a teljes eseménysor ugyanannak a maroknyi embereknek a közreműködésével fut végig, de ez régi és stilisztikailag elkerülhetetlen problémája a tudományos-fantasztikus moziknak.
Minden más alapgondolat szép és jó, ez nyilvánvalóan látszik abból, hogy máig is hasonló babérokra törekvő filmek idéznek fel itteni motívumokat több-kevesebb sikerrel, a tudomány határainak feszegetése közben előkerülő és váratlan jelentőséget nyerő emberi érzelmek szerepéről még Christopher Nolan is értekezett a Csillagok közöttben.
A kivitelezés a kilencvenes évekhez illően grandiózus, esztétikus és remek ízléssel megáldott minden pillanatában, igaz, a CGI igen kezdetleges. Jodie Foster számomra sosem volt kiemelkedően szimpatikus vagy érdekes színésznő, de megtesz minden tőle elvárhatót.

A sci-fi műfajban valószínűleg van már egyfajta klasszikus státusza a Kapcsolatnak, és igazán nagy fegyvertény a részéről, hogy ennek eléréséhez nem kellett kacérkodnia más, szélsőségesebb és nyilvánvalóbb műfajokkal – például horrorral, vagy akciófilmes felhangokkal. Víziója egy akkor, a kilencvenes években reálisnak tűnő bolygóközi kapcsolatfelvétel ábrázolásáról sikeres, úgyhogy abszolút csak ajánlani lehet bárkinek, bárhol.

Ha tipikus hoolywoodi sci-fit vársz, akkor melléfogsz. Ez komolyabb.

A film Carl Sagan regényéből készült. Ő nem sci-fi író volt, hanem tudós, csillagász, planetológus. Méghozzá a legnagyobbak közül.

Imádom ezt a filmet. A színészek, a filozófia, az érzelmek, minden tökéletesen a helyén van benne. Ellie karakterét több okból is meg tudtam kedvelni, de talán az elsődleges az, hogy túl kevés erős női főszereplő van science fiction filmekben/könyvekben (annak ellenére, hogy imádom a műfajt). Jó volt végre olyat látni, ahol a nő a munkamániás tudós, és a férfi az aki tulajdonképpen sodródik az árral. Feledhetetlen idézetek szerepeltek a filmben, megvan a sajátos hangulata, így minden adott ahhoz, hogy kedvenc legyen.

Újranézés.

Az élmény igencsak friss, éppen most lett vége a filmnek, és hirtelen felindulásomból muszáj kiírnom magam.

Mikor megláttam a film legelején David Morse-t fogtam a fejem, jaj, csak őt ne! Szerencsére nem valami sokat szerepelt a filmben, ezért nem is tett rám paralízises benyomást. Jodie Foster nagyon jól alakította Ellie karakterét, tetszett az a szenvedély, ami sugárzott a nőből. Elszánt volt, már-már kicsit erőszakos, de igen csak tiszta szív vezérelte Ellit. És itt van a meglepetés szereplő Matthew McConaughey, hát rajta több szempontból is jót vidultam, nem bírtam nem kifigurázni. spoiler Ugye szegény kislánynak anyukája már a szülés közben meghalt, spoiler ezért gyakorlatilag Walt Disney is rendezhette volna a filmet. xD

A film nagyon izgalmas alapfelállással indít. Van ez az Ellie, aki él-hal a csillagászatért és kifelé tekint a világűrbe, és bár abszolút tudósnak mondhatja magát, tudományos eszközzel kergeti a „tudományos fantasztikumot”, ahogy ellenlábasai fogalmaznak. spoiler Persze rengeteg éjszakát tölt az égbolt figyelésével, és láss csodát, egyik nap fog valamiféle jelet, ami nem csupán puszta zaj. Ez bizony fenekestül nemcsak az ő életét forgatja fel, hanem az egész világét.

Ez a része teljesen rendbe van a filmnek, a színészek jók, a történet logikus spoiler. A jel lefordítása is kacifántosra sikeredett, nagyon belemerülnek és mindent bevetnek, hogy értelmezni tudják. Mondjuk ezen a részen a film nekem elment a tudományos hülyeség világába, abszolút blődség, de ha ezen túlteszem magam, attól még élvezhető. spoiler Azon is tegyük magunkat túl, hogy a készítők nem tudtak számolni (jaj de „Az” utóérzetem van…). A kontextus most mindegy, de Elli életét ismertetik velünk. 1954. augusztus 25-én született, De Pier-ben, Wiisconsinban. spoiler Középiskolai tanulmányait TÁRSAIT KÉT ÉVVEL MEGELŐZVE 1979-ben fejezi be. Majd később Magna Cum Laude diplomázott… akkor számoljunk. A középiskolának az elvégzési dátumából kivonom a megszületésének az idejét az annyi mint 25 évesen befejezte a középiskolát 27 éves kora helyett (szegény átlagos buta amerikaiak fél életüket az érettségire készülve töltik ezek szerint, de Elli király és két évvel megelőzi őket), valamint édesapját 20 éves korában vesztette el. spoiler

Miután a tervek megvoltak ezen a ponton kezdett leesni, hogy én ezt a filmet már láttam. A szájízem is besavanyodott. Hogy miért, azt le is írom. spoiler

Bár maga a történet rendben van felépítésileg, azért jócskán vannak benne bakik, mint azt a fentiekben részleteztem. A történet szépen épülget, és teszi ezt azért, hogy a csúcspontja egy nagy csalódás legyen, kifejtetlen összecsapott. Ugyanez a helyzet a film végével, nagyon gyorsan zárják le, fel sem ocsúdtam és máris vége és éppen ez rontotta nekem el az egészet, amire gyerekkoromból emlékeztem. A háromnegyedéig semmi gond vele. Hát ennyit tudok elmondani róla.

UPDATE: 2015.12.27
Kerestem a filmhez feliratot és ott Elli születési éve már 1964 az ’54 helyett. Ha ezzel számítok akkor már stimmel minden. A magyar szinkron kicsit benézte. Nyugi, az „Az” című filmnél az eredeti szinkront is meghallgattam, ott gyárilag bakizták el.

Isten, a tudomány és az élet értelmének keresése. A film amellett, hogy ad egy „üzenet az űrből” típusú jó kis SF moziélményt, sokkal mélyebb filozófiai rágódnivalót is nyújt. Komolyan feszegeti, hogy mennyire kell hívőnek lenni a tudósoknak, istentagadás-e a materializmus, vagy megtalálható a közös gondolkodási ösvény, képviselheti-e az emberiséget egy olyan tudós, aki magát nem vallja hívőnek? És lényegében feladja a leckét a nézőnek is, hogy értelmezze a látottakat a saját álláspontja, hite szerint. Nagyon jó rendezéssel és színészi játékkal kiegészített eredeti ötlet, ami dramaturgiájában is mestermű és látványában is elsőrangú. A lassabb, gondolkodtatóbb filmek kedvelőinek ajánlom, de korántsem vontatott. Jó film.

Vagy regényt, vagy semmit sem írni – vagy Ellievel együtt emberi lényeddel látni, vagy semmit sem hinni.
Ez a film úgy bolygatja meg a szinapszis-rengeteget az agybarázdákban, ahogy a sok milliónyi kapcsolatfelvevő a saját népét a végtelen univerzumban.
Mestermunka.

Nagyon jól megírt történet, jó színészek, megfelelő befejezés, fantasztikus egy film.

Csak arra emlékszem, hogy harmadjára sikerült csak végig szenvedni és nagyon nem tetszett.

Aztán lehet csak újra kéne nézni.

Nagyon – nagyon fiatalon láttam először ezt a filmet de olyan erővel lökődött bele a tudatomba, amiért azóta is hálás vagyok!!! Ennek a filmnek a hatására kezdtem el foglalkozni azzal, hogy mit rejtenek a csillagok és azóta tudom, hogy odafent nemcsak gázóriások lehetnek, hanem valami MÁS is :)