Watchmen: Az őrzők (2019–2019) 69% 106★

Lassan bontakozott kis, túl lassan, az évad első felét szinte alig értettem, de a végére egészen élvezhető lett. Sok mellékszál még mindig lóg a levegőben, vagy szinte felesleges a történet szempontjából, ami kicsit zavaró és megtévesztő, de lehet, hogy a folytatás elvarrja őket.

Hát-hát… Az a helyzet, hogy nem igazán tudom, mit gondoljak erről. Nem volt rossz, de sajnos túl jónak sem mondanám. :( Nagy reményekkel indultam neki, és sok dolog tetszett is benne, de ami nagyon fájt, hogy az egyik kedvenc karakteremet úgy, de úgy lebutították, és ledegradálták, spoiler, hogy ezt nem nagyon tudtam megbocsátani. Még ha valami frappáns megoldás lett volna, akkor rendben van, még tudtam volna is szeretni, de így… :( Angelával egyáltalán nem tudtam azonosulni, egyáltalán nem sikerült megszeretni, így nem tudott nagyon elvinni magával a jeleneteinek a hangulata… Persze voltak olyan karakterek is, akiket szerettem, ilyen például Tükörarc, akinek az epizódja az egyik legjobb volt az évadban, és persze rajta kívül még Ozymandias is nagyon tetszett, spoiler. :D Jeremy Irons nagyon jól alakított itt is, de ő szinte mindenben kiváló. Voltak az évadban tényleg nagyszerű és hangulatos jelenetek is, ami miatt nem tudom azt mondani egyértelműen, hogy rossz volt és nem jött be… Egyenlőre 7-re csillagozom, de lehet, hogy ha alszom még rá 1-2-t, akkor ez változni fog.

Erősen gondolkodtam a 6 és 7 csillag között… többet még jóindulattal sem tudnék adni. Furcsállottam, amikor jött a hír, hogy sorozatot csinálnak a kedvenc képregényemből. Ott a film, az nem elég? spoiler
Direkt nem olvastam előre semmit, legyen meglepetés, hogy ez most előzmény lesz, vagy folytatás. Hát az utóbbi… de hol vannak a régi karakterek? 1-2 ugyan szaladgált, de rájuk se lehetett ismerni. Persze az idő vasfoga… meg a pol.korrektség, hogy legyen Mr. Manhattan fekete, ha már a barátnője is az. Ja, meg akkor gyorsan csináljunk meleg karaktereket is. Az eredeti sztori gerince, Rorschach valami egészen kifacsart torz utánzatot kapott. Az meg, hogy a nagy ellenség Rorschach maszkot használt… WTF?!
Nekem nem jött át a Watchmen feeling. Összetett volt – igen, színes, szagos – igen. Intelligens volt? Hát ööö… maradok a képregénynél. Az igazi mindfuck volt.
Ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy nem érte megnézni, de nem szívesen fogok rá visszaemlékezni.

Úgy érzem, hogyha ismerném a képregényt, vagy ha legalább a filmet újra néztem volna akkor jobban tetszene.
Az első két rész alatt csak pislogtam, aztán csak sikerült összerakni pár dolgot, de így is rengeteg kérdésem maradt és ezen az utolsó rész se segített.
Miért nem tett spoiler Na mindegy.
A látvány az nagyon bejött. A zenéket fuuu de jól eltalálták. A történet hangulata és világa is tetszett. De túl lassan indult be a cselekmény, és sok mellékszál volt ami teljesen elfelejtődött.
Jeremy Irons brillírozott Ozymandias szerepében, és őszintén megvallva sz ő szála érdekelt a legjobban . Brutális beteg elme :)

Nem vagyok az eredeti filmnek a nagy rajongója, így ezt a sorozatot sem kapkodtam el. Pont ezért nagyobb elvárásom sem volt feléje, pont emiatt nem ért negatív csalódás sem, de olyan durván pozitív sem. Az első két rész nagyon tetszett, de aztán kicsit hullámzóvá vált számomra a színvonal. Igazából egy szóval tudnám jellemzi a sorozatot: sűrű. Szerintem túl ok mindent pakoltam bele és túlságosan csapkodóan. Jó volt látni ugyan a képregényre való utalásokat, illetve az eredet vagy utóéletek megjelenítését, de szerintem így kicsit túl sok volt.
Nem rossz sorozat, érdekes és látványos is, de számomra túl lett mixelve a dolog kicsit.
(Szegény Louis Gossett Jr-t fel sem ismertem annyira megöregedett…)

Részleteiben zseniális, sajna az összképet meg a zárást tekintve már kicsit gyengébb, felszínesebb, ám ezzel együtt is borzasztó izgalmas sorozat, kár lenne kihagyni. Aki vevő a kreatív, ötletes és meghökkentő húzásokra, nézze, jó értelemben vett agyhalál az egész, a szereplőkkel együtt kérdezed, hogy mi a lóf. történik éppen. Kéne ilyenből évente egy évad, és helyreállna a rend a világban. Tiszta káosz, de hála istennek, az átgondoltabb fajtából, marha jól áll neki. (ez az üldözéses jelenet például remekül összegzi azt az élményt, amit a Watchmen nyújt: https://www.youtube.com/watch…)

Hozzá kell tenni, hogy én mondjuk nem olvastam a képregényt és a filmet is régen láttam, szóval nem volt tiszta elég sok minden, de ez nem zavart, sőt, szerintem kifejezetten erőssége a sorozatnak, hogy olyanokat is rá tud kattantani, akiknek homályos a sztori (elvégre 2019-es Watchmen a képregénybeli események következményeiről gondolkodik). Szóval abszolút nem egy sima adaptációról van szó, inkább újraértelmezés és újraírás, tanítani valóan, kiváló hangulattal (uuu a zene: https://www.youtube.com/watch…)

Mindenképpen kell hozzá nyitottság, érdemes egyben lenyomni mondjuk az első 3-4 részt, utána már be fog húzni egész biztosan. Twin Peaks-meg Leftovers-rajongóknak egyenesen kötelező, bár sajna nem ér fel hozzájuk, még így is örülök, hogy készülnek ilyenek.

Jeremy Ironst meg jelöljék szét.

Nem tagadom, hogy az elején eléggé húztam a számat a túlzásba vitt pol. korrektség okán, melynek kb. köze nem volt az eredeti műhöz, viszont a történet haladásával sikerült enyhítenie ezt a rossz mellékízt és egy egész komolyan fölépített, minőségi folytatást kaptunk, ügyes fordulatokkal, meg persze emlékezetes színészi játékokkal. (Jeremy Irons részéről különösen.) Természetesen ez sem tökéletes és kell hozzá hangulat, meg egy kis extra nyitottság, de örülök, hogy az első 1-2 epizód után nem adtam föl.
ui.: Persze a pozitív kritikám ellenére, számomra továbbra is a Doomsday Clock képregény a Watchmen igaz folytatása.

Úgy kezdtem neki ennek a sorozatnak, hogy a képregényt még (mindig) nem olvastam, a filmet ugyan láttam, de közismerten rövid memóriámmal már csak annyira emlékszem belőle, hogy tetszett.
Ennek megfelelően egy kicsit össze is zavarodtam, de a sorozat bár támaszkodik a film történéseire (valamennyivel később folytatja ugyanazt az alternatív valóságot és megidézi a történtek egy részét), elég ügyesen villantja fel az elveszett új csatlakozók előtt is azt, hogy miben is áll ez az alternatív valóság, míg egész apró részletek viszonylag sokára derülnek ki, de akkor is ugyanolyan homlokraütős élményt okoznak.
Ebben az alternatív valóságban tehát voltak szuperhősök, akik már nem aktívak. Összehozták az embereket egy nagy, közös ellenség megidézésével, aminek hatására a hidegháború nukleáris fenyegetése háttérbe szorult. Sokan még mindig ezt a traumát nyögik, megint mások pedig teljesen elhagyatottnak érzik magukat, mert Dr. Manhattan elhagyta a Földet és a Marsra ment ezután.
Tulsában (ami a sorozat fő helyszíne) pár éve a Fehér éjszakán a Hetedik lovasság (egy Rorschach maszkját magára öltő erőszakszervezet) szisztematikusan rendőrökre támadott Karácsony estéjén, és megölték őket és családjukat. A főszereplő, Angela Abar is ennek hatására szerelt le hivatalosan, a rendőrség pedig a bűnözőkhöz hasonlóan maszkot kezdett hordani, hogy inkognitóban maradhassanak. Azonban újra rendőrgyilkosság történik és úgy tűnik, újra a Hetedik lovasság mozgolódik.
Ez a történetnek csak az indítórugója és felszíne, a múlt és a jelen is rendesen meg- és összekavarodik, de nem szeretném elvenni tőletek az élményt, hogy ti nézzétek úgy tátott szájjal és rá-rádöbbenve apró részletekre, ahogy én. Még mindig nem tudom, mit adott volna hozzá, ha előtte megnézem a filmet, mert ezt azóta sem pótoltam, de befogadható volt nélküle is.
Angelát jól megválasztott főszereplőnek tartom, mert nagyon sokáig vele együtt nyomozhatunk és rakhatjuk össze az apró puzzle-darabkát, ugyanannyit tudunk, mint ő. Ugyan mi kapunk extra információkat, de azok gyakran inkább új kérdést vetnek fel, mint választ a már meglévő kérdésekre.
A hangulatra szerintem nem lehet panasz, engem az rántott be rögtön az elején. Nem mondom, hogy nem éreztem úgy néha, kicsit leül a dolog, vagy hogy a sok rejtély már egyszerűen kidob, de általában időben jött a megoldás. A vizuális megoldásokat imádtam, gyönyörű az egész és borzasztóan fantáziadús. Szokás szerint imádtam Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét, ügyesen idézték meg a klasszikusokat, ugyanakkor felismertem NIN-es, instrumentális-indusztriális futamokat is. A színészeket külön kiemelném, egytől egyig imádtam őket: Regina King a Hét másodperccel lopta be magát a szívembe, Yahya Abdul-Mateen II-t először láttam, de lenyűgözött, Jeremy Irons…ó te jó ég!!!, Tim Blake Nelson és az ő szála a nevéhez illően hihetetlenül törékeny volt, James Wolk annyira jó politikus volt, hogy csak na, Tom Mison-Sara Vickers páros sokarcúsága pedig lenyűgözött. De a kevesebbet szereplőket is egytől egyig dicsérni tudnám.
De alapvetően ezektől még nem tartanám kiemelkedőnek, viszont volt két rész, ami miatt nyolcas lett a hetes. Anélkül, hogy túl sokat mondanék: az egyik, amikor Angela a múltba réved (hatodik rész), a másik pedig Dr. Manhattan találkozása Angelával (nyolcadik rész). Ez utóbbit sokáig nem fogom elfelejteni és egy pár dologban hivatkozási alap marad.
Szóval mindent összevetve én azért nyitott, kombinálni szerető és ezt a fajta elszabadult vizualitást mértékkel toleráló embereknek ajánlom.

A képregényt nem olvastam, a film nagyon tetszett, de ennek már az első részét is alig bírtam végignézni… Itt ki is szállok.

Eleinte féltem ettől a sorozattól, részben a negatív kritikák miatt, részben, mert a Watchmen-univerzum már a képregényekben is eléggé összetett volt, és nem tudtam, hogy mennyire fog beilleszkedni abba a sorba ez. De összességében tetszett a sorozat, szerintem teljesen követhető, és tény, hogy nem a legpörgősebb, de számomra ez most nem is hiányzott.