A bőr, amelyben élek (2011) 78% 120★

Mikor mozikba került, a kósza olvasataim alapján egészen más jellegű filmként könyveltem el magamban. Évek múltán itt a Snitten döbbentem meg, hogy ha ez a „New European Extremity” kihívásban szerepel, akkor én valamit nagyon elnéztem. Nosza rajta, várólistán előre.
A film történetét tekintve a „kellemesen csalódtam” kifejezést nem érzem igazán helyénvalónak, de mégis valami ilyesmi történt. Az alapötlet sokkoló és morbid helyzetet teremt, amit Almodóvar bizarr kis cseppekben adagolva tolt az arcunkba. Jól játszott az időbeli ugrásokkal, és a szereplők hátterének megfelelően időzített bevonásával. Addig csűrte és csavarta a dolgokat, hogy kellően elbizonytalanodj egy-egy személy megítélését illetően. Mindenkire kimondható az ítélet a tetteiért, miközben a szemszögükből vizsgálva az eseményeket valamelyest mégis érthetőek az indítékaik.
Ez volt az első Almodóvar filmem (még főiskolán az egyik oktatóm hívta fel rá a figyelmet), de határozottan kíváncsivá tett.

Semmi olyat nem tudnék elmondani a filmről, amit korábban valaki már el ne mondott volna előttem. Megerősítem, hogy elég beteg a film, mégis valami egészen új, és abszolút elgondolkoztató, arról nem is beszélve, hogy nagyon eredeti.

Ó… Hát a leírás alapján egyáltalán nem erre számítottam, de mindenképpen pozitív a csalódás, sőt! Az a legjobb ebben a filmben, hogy emészthetően adagolja a látványt és a történéseket, így a tények nem csapódnak az ember arcába, inkább csak szépen lassan, ragacsosan lecsurognak rajta, és hagy időt a leülepedéshez, miközben a cselekmény folyamatosan bontakozik ki és halad tovább.
Éppen ezért, nehéz azt mondani rá, hogy beteg vagy elborult film, mert nem az; magyarázatot ad mindenre, figyel arra, hogy ne legyen fantasztikum, hanem tudományos eljárással oldja fel az alapkoncepciót. Nem akar megdöbbenteni, hanem a részévé akar tenni, és ez sikerült is neki.
Nagyon nehéz úgy írni róla, hogy spoiler-mentes legyen… Jó film, nagyon jó film, de sokaknál ki fogja csapni a biztosítékot, hiába a finom történetvezetés. És Banderast azt hiszem, végre sikerült iszonyúan megszeretnem.

Nagyon érdekes, meghökkentő, egyeseket megbotránkoztató film. Az alapja Thierry Jonquet: Tarantula című könyve. Van ami a könyvben és van, ami a filmben lett jobban megvalósítva. (A vége pl. nekem a könyvben jobban tetszett.)
A filmben megismerhetjük a főszereplő plasztikai sebész Robert tragikus múltját. Rengeteg szörnyűséget él át és van olyan titok, amiről még ő maga sem tud. Elkeseredésében, bosszúvágytól fűtve Istent játszik, de végül az érzelmei teljesen átalakulnak.
Az események bemutatása a jelenben kezdődik, a film közepén megismerkedünk a múlttal, fényderül a legmeghökkentőbb részletre, majd visszakerülünk a jelenbe és teljesen átértékelődik az emberben mindaz, amit az elején láttunk.
Nem szeretnék spoilerezni, inkább azt tanácsolom, akit nem tántorít el a morbid-művészfilm kategória az mindenképp nézze meg. A cselekmény lassan halad előre mégsem unalmas, mert az elején végig van min agyalni, a végén pedig elmélkedni, ítélkezni, de legfőképpen megdöbbenni. Ki az igazi bűnös, kit érdemes sajnálni és ki érdemelte meg a sorsát? Szerintem senki és mégis valahol mindenki. :)

Meghökkentő, felkavaró, gyönyörűen szomorú, brutális. Valóban művészfilm, ami rengeteg gondolkodnivalóval lát el minket.

Nem nagyon tudom hova tenni a filmet. Egy kihívás kapcsán jutottam el ide, nem tudtam elképzelni, milyen lehet a film, ha egy ismert, híres színész a főszereplője, gondoltam, nem mernek megbotránkoztatni úgy istenigazából, de tévedtem. Ebből a szempontból pozitív csalódás a film, viszont a kivitelezés számomra nem jött be.
Ahogyan írták már előttem, ez tényleg inkább művészfilm, amivel nem lenne semmi baj, ha nem állna tőlem távol ez a fajta műfaj, így viszont kicsit többet vártam. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mit, de többet. Talán meghökkentőbb képsorokat… Nem tudom.
Mindemellé pedig a végével sem igazán vagyok kibékülve… Nem szeretem, amikor az egész filmet lerombolja a néző számára hitetlen jelenet, itt ez történt.
Nem lettem lenyűgözve, pedig az alapötlet igazán érdekes, végül is a műfaj kedvelőinek tetszeni is fog, és ők úgysem a logikátlanságot fogják észrevenni, így felesleges is tovább ecsetelni.
Egyszer érdemes megnézni, nincs benne rémisztés és vérengzés, inkább elgondolkodtató a film.

Egy újabb durva és morbid Almodóvar alkotás, ami jól pofon vágja a nézőt.
Egy kellemetlen aurát is sugall, amely végett nehéz volt a nézése. Nem éppen egy egyszerű történettel rukkol elő, mégis nem bonyolítja túl a dolgokat és alaposan be van mutatva minden. Túl alaposan…
Antonio Banderas egy tökéletes bosszút talál ki spoiler, de a rideg elmét lerombolja a gyenge szív.

Valószínűleg a legbetegebb film, amit valaha láttam… zseniális és sokkoló, de nagyon nagyon elmeháborodott. Banderas talán legjobb műve is egyben és egyszerűen ezt látni kell ahhoz, hogy megértse az ember, mitől olyan durva. Én is ajánlásra néztem anno, illetve fölhívták rá a figyelmem, de erre nem lehetett fölkészülni.

Amikor a(z) enyhén szólva konzervatív családoddal leülsz filmet nézni, és kivételesen engedik, hogy te válassz filmet, ráadásul horrort.. na akkor pont nem ezt a filmet kellett volna választani :DD Szerencsére ők csak 40 percig bírták, így én folytathattam egyedül, és azt kell mondjam, mindenki jobban járt így. A maga beteg módján nekem tetszett, folyton találgattam a nő kilétét illetően, valamint a több idősíkú felépítést is kedvelem. Jobban bejönnek mostanában az európai filmek főleg a spanyolok, de ez a film azért bőven elég volt egyszer.

segítőtársa is akadt Marilia, a születése óta vele élő házvezetőnő személyében; kísérleti nyula pedig egy gyönyörű fiatal nő, Vera, aki a villa foglya……spoiler
Sajnos erről a filmről nem tudok spoiler mentesen véleményt írni.