A világ egyik legszebb szegletében, Magyarországon, egy gyönyörű völgyben, egy fiatalember újraalkotja ősei íját, feleleveníti ősei harcművészetét, iskolát alapít, ami az egész világon elterjed, és ezzel életre kell az elfeledett múlt.
A film Kassai Lajos tevékenységével, az általa… [tovább]
| Kassai Lajos | önmaga |
|---|---|
| Obrusánszky Borbála | önmaga |
Ez egyszerűen csodaszép. Az egész. Maga Kassai Lajos, és az általa megalkotott világ, valami teljesen egyedi és csodálatos. Lovasoknak alapmű, mindenki másnak egy kis bemutató a lovakról, az íjászatról, a kultúráról, történelemről, és legfőképp a Kassai életérzésről. Fantasztikus jelenetek, egy őszinte karakter és világa. Dokumentumfilm, tehát csatát senki ne várjon, de egy olyan világba kalauzol el, amit sajnos kevesen ismerek.
Azért is közel áll a szívemhez, mert az eredeti, az igazi központ, A völgy 20 km-re van az otthonomtól. Konkrétan két ismerősöm is szerepel a filmben, ezért aztán nagyon meghatott egy-két jelenet. Évek óta tervezem, hogy jelentkezem a csapatba, azt hiszem ez tette fel a pontot az i-re, nyáron belevágok.
Nézzétek, ez Magyarország egyik ékköve!
Megtévesztő a bemutatója, az tény, de pozitív értelemben. Senki ne várjon csatajelenetet.
Ez a film utazásra visz, történelmen és kultúrán át, önmagad megismeréséig, elmélyedsz és kiszakadsz egy kicsit a 21. század rohanásából.
Az arcodba mondja, amit amúgy is tudsz csak észrevenni nem akarod: tiszteld az utat, amit őseid is tiszteltek, ne félj magadba nézni és megismerni a húson túli önmagad, és tiszteld, szeresd a természetet, amibe ember, állat és minden beletartozik a környezetedben és azon túl is. És nem utolsó sorban: magyarnak lenni csodálatos, és ez a csodálatosság híján van minden politikai és vadmagyarságnak.
Magyarnak lenni érzés, egy kultúra, és nem rasszbéli hovatartozás. A szereteten és tiszteleten kívül számomra ez a film (egyik) mondanivalója.
A zene és a monológok miatt pedig úgy is lehet hallgatni, mint egy rádiójátékot, valószínűleg, ha kijön dvd-n, nem egyszer meg fogom hallgatni, de nézni is, mert a táj és a felvételek gyönyörűek.
A negatívság: igen, talán kicsit tényleg olyan, mint egy reklámfilm. Reklámozza, hogy járj kellő kitartással és erővel a számodra kedves úton, kövesd a lelked, ne mindig az eszed, dobbanjon együtt a szíved azokkal, akiket szeretsz, merj büszkének lenni, de alázattal és tisztelettel, és találd meg önmagadat. Erre jó például a lovasíjászat.
Azt hiszem, ez az a film, amit elsősorban szívvel néz az ember és nem csak szemmel. Lélekig hatoló energiát adott. Vannak dolgok, amik az életben éppen akkor jönnek, amikor a legnagyobb szükség van rá, és ez a film éppen ilyen volt nekem.
Manapság kevés olyan filmet láthatunk, aminek komoly mondanivalója van. Ennek pedig van, méghozzá nem is kevés. Megpróbálja felébreszteni bennünk a rég elveszett nemzeti identitásunkat. Szerintem ezt minden magyar embernek látnia kellene. Mindenkinek ajánlom, kortól, nemtől függetlenül.
Sokat hallottam erről a filmről mostanában. Most újra vetítették Orosházán, és így egy közös mozizás keretében néztem meg.
Alapvetően tetszett a film, mert szép volt az operatőri munka, és a lovasíjászatot mint sportot is szépen mutatta be. Tulajdonképpen a film egy emberről és a módszeréről, iskolájáról szólt: Kassai Lajosról, az ő személye uralta a filmet, és az edzésekről, versenyekről szóló részek nagyon lelkesítőek voltak.
Viszont van néhány negatívum is, ami számomra levont a film értékéből. Az egyik, hogy nem voltak benne feliratok. A film nemcsak Magyarországon játszódott, hanem időnként bemutatta ezt a lovasíjászatot a világ körül, így például jártunk Kínában, a Felvidéken, Kanadában is, de ki lehetett volna írni, hogy éppen hol vagyunk. Shanghait is csak azért tudtam, mert voltam ott én is. A másik, hogy a filmben megszólaló emberek nevét is ki lehetett volna írni. Így a stáblistáról kellett megtudnom, hogy Obrusánszky Borbála is szerepelt a filmben. Ezzel el is érkeztem a másik negatívumhoz. Szerintem a hun-magyar témát nem kellett volna belekeverni a filmbe, vagy legalább is ilyen formában semmiképpen sem. Ez egy elég nagy vitatéma, és nem lehet egyértelműen kimondani semmit, vélemények vannak, és abban egyetértek, hogy valamennyire nyitottaknak kell lennünk ezzel kapcsolatban, mert a különféle nézetek támogatói szinte fújnak egymásra. De egy olyan jelenetet beletenni, amiben az MTA álláspontját hosszan, szó szerint (!) kiröhögik a filmben, nem kellett volna. Nem az a baj, hogy vitatkoznak vele, hanem ahogyan ezt tálalták. Ez nem tetszett. Valamint egy későbbi jelenetben konkrétan egyenlőségjelet tenni az ázsiai hunok és a magyarok között ("miattunk épült a Nagy Fal") igen erős túlzás.
De ami a sportrészeket illeti, rendkívül inspiráló volt, szinte kedvem lett volna beiratkozni.
A megvalósítás szép volt, de számomra inkább reklámfilm volt, mint dokumentumfilm. Néhány jelenetben azt vártam, hogy egyszer csak megjelenik mondjuk egy Nissan-logó, vagy ilyesmi. A belassítások szépek voltak, de egy idő után már kifejezetten zavart, hogy 2 másodpercenként van egy belassítás, és sosem megy végig rendes tempóban a jelenet.
Összességében tetszett a film, ami miatt levontam a csillagokat, azokat felsoroltam. És még valami: mostanában mindenki erről beszélt, és sajnálom, hogy ez a film is ebbe a kontextusba helyeződött. Igen, arra gondolok, hogy szinte választás elé állítanak egyesek, hogy vagy a Lovasíjász, vagy a Saul fia. És mi van, ha valakinek mindkettő tetszik? Vagy egyik sem? Azért is sajnálom, mert a két filmnek kb. annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettő film. Kár belekeverni olyasmit, hogy bezzeg ez vagy az a film mindig nyer, ezt vagy azt támogatják… Szerintem ne politizáljuk, csak nézzük a filmeket! Én is ezt teszem inkább.
Nem tudom. Valószínű az is közrejátszik hogy elég rossz helyről láttam a filmet. Egy galériás teremben vetítették, és én fent ültem, közel a vászonhoz. Gyönyörű tájképek voltak benne, és az egész lovasíjász életmódnak megvan a maga szépsége.
De nekem a film inkább volt sajnos propagandisztikus mint ismeretterjesztő.
Én is szívesebben fogadom el a hun-magyar rokonságot mint a finnugor elméletet, de ez nekem kicsit sok volt.
Nyilas vagyok és ez a film nagyon megérintett. Többször megborzongtam és bizony könnyeztem is. Igen, a kentaur lét többet jelent: az értelem győzelme az ösztönök felett.
A film egy lovasíjászkodós tábor bemutatatása olyan történelmi féligazságokkal megfűszerezve, mely mögött nincs tudományosan igazolt kutatás bemutatva a filmben.
Az igazság az, hogy ez a film egy reklámfilm a lovasíjász tábornak, ami kifejezetten inspiráló és energikus. Jó, hogy vannak emberek, akik hisznek valamiben, és bármennyire is idejét múlt vagy feltámasztott hobby, lelkesedni tudnak érte. Ilyen a latin nyelv, a néptánc vagy a kalapkészítő szakma például, csak ritkán szükséges a valós életben a 21. században.
Azonban a magyar=hun elgondolás kicsit fals. Bár lehet, hogy van közünk a hun néphez, mivel a népvándorlás idején azért elég sok pusztai nép kóborolt a sztyeppéken, de hogy éppen a magyar lenne a hun nép leszármazottja? És közben teljesen ellentmond a film hun városának jelenete, ahol többször elismétlik, a mongolok a hunok leszármazottjai. Nem a magyarok, hanem a mongolok… Az meg hogy volt egy városa a hunoknak, miért olyan nagy felfedezés? Fejedelmi központok általában még a vándorló népeknél is lehettek több-kevesebb időre, ha birodalmat építettek. A magyarok sem belső ázsiából ruccantak át 1 nyár alatt honfoglalni azért.
Szóval ez egy inspiráló reklámfilm remek zenével, szép felvételekkel és amolyan saját elképzelésű történelmi hagyatékokkal. Az nézze meg, akit érdekel 2 óra tábori homevideo egy kis ősmagyar lelkülettel átitatva.
Kassai csinál érdekes dolgokat, önmagában a (lovas-) íjászkodás is ilyen, de ez csak egy áltudományos zagyvaságokkal teletömött reklámfilm. (-.-)
Nagyon jól megcsinált film. Iszonyú jók voltak a kamerabeállítások, nagyon tetszett az elején a történelmi elmesélés/utánajárás. A végére nekem kicsit „túl sok volt” Kassai Lajosból, annak ellenére, hogy természetesen ez így normális, mert hát róla szól a film.
Folyamatosan fenntartotta az érdeklődést, tudott újat mondani nekem a film, de egy 15-20 perccel lehetett volna rövidebb…
És én akkor átléptem a csónakra. Akkor én azt mondtam, hogy választom a bizonytalant, mert mindegy, hogy mibe döglök bele. Tehát, ha abba pusztulok el, hogy nem tudok megélni abból amit szeretek, vagy abba pusztulok bele, hogy nem tehetem azt, amit szeretek… mindegy.
