Az ördögűző (Ördögűző 1.) (1973) 75% 214★

Ez nem igazán az én filmem. A hangulata kellően komor, a sminkek nagyon tetszettek, a vége eléggé beszippantott, addig viszont untam. Azt nem vártam, hogy félelmet váltson ki belőlem, de bíztam abban, hogy a feszültséget visszaadja, de sajnos nem.

Hmm nem volt olyan ijesztő, és félelmetes sem, inkább csak hátborzongató, és feszült komor hangulat nagyon is érezhető volt benne. Nekem tetszett, a jelenetek jók voltak, érdekes volt az alapsztori, a szereplők is elég jók voltak, főleg a kiscsaj Regan. :-D spoiler Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ez tetszett, habár, most először láttam ezt a filmet, és még nem olvastam, de nagyon jó volt.

Nagyon jó film, meglepően jó trükkökkel és sminkkel. Gyerekkoromban láttam, akkor kifejezetten félelmetesnek is tartottam, mára persze az én ingerküszöböm is magasabban került, így most nem féltem a film alatt. :)
Nem gagyi horror, van történet, de van látvány is, mindenképp jó megnézni legalább egyszer.
Nem tudom megnevezni, mi a közös ezekben a régebbi horror filmekben, de olyan hangulatuk van, amit én nagyon szeretek, és a mai filmek már nem tudják ezt nyújtani sajnos.

Klasszikus. Alap. Fiatal voltam, mikor először láttam, ezért bizonyos ikonikus jeleneteitől még mindig a hideg kiráz.

Hát… Ekkorát rég nem csalódtam egy filmben. Olyan nagy elvárásaim voltak, és olyan keveset kaptam. Szörnyen unatkoztam. Bár néha volt egy-egy pillanat, mikor úgy éreztem, hogy nem egyedül tartózkodom a szobában, és egyszer a hideg is kirázott (a lépcsőn lefelé mászós jelenetnél), de semmi különösebb reakciót nem váltott ki belőlem. Mivel ateista vagyok, és a „gonoszban” inkább hiszek, mint Istenben, így mindig is érdeklődtem az Ördögös filmek iránt. Sőt, már szinte megszállott voltam régebben (idézés, okkultizmus, véráldozat, stb.). Viszont ez most olyan pofont adott, hogy elment a kedvem egy időre a hasonló filmektől, vagy fizikai próbálkozásoktól. (Btw: Egy idézésem sem sikerült, és a vérem sem hozta meg a lottó ötöst, így a nemlétező hitem is tünedezőben van… xD)
Mellesleg a kislány úgy lélegzik, mint egy tüdőbajos, gyomorrontásos kecske… :'D

Klasszikus; a mai napig kiráz tőle a hideg, ez az a borzongás, avagy már-már gyanakvó félelem – nem bukkan-e fel hirtelen a Sátán uralta kislány? –, amit egy horrorfilmben keresek. A látvány kitűnő, a cselekmény egyszerű, de kielégítő, hiszen egy fantázia-szituációt ragad ki és filmesít meg, a szálakat elvarrja, a szereplőket jól mozgatja. Ah, szereplők! Szerintem bárki, aki látta ezt a filmet, a lépcsős jelenetet jó ideig képtelen lesz kiverni a fejéből… A zene pedig annyira kábítóan tökéletes, hogy ha csak meghallom is lúdbőrözök és felszalad rajtam a félelem. Igen-igen, ez az egyetlen horror, aminek hatása alatt rendeltetésszerűen működöm, azaz parázok. Persze ehhez az is kell, hogy a gyermeki lélekbe hintsék el ezt a filmet; én is gyerekként láttam, velem együtt nőtt fel, és most, felnőtt fejjel visszacsatoltam a gyerekkori élményhez. Ha valaki egyből a felnőtt-énjével szalad neki ennek a filmnek, kimarad valami az életéből, valami pótolhatatlan. Ördögűző – a szó kísérteties varázsa is néma marad a számára.

Lassú cselekményű, inkább atmoszferikus horror.
A hangulata, a korhoz viszonyított trükkjei mind alapként szolgáltak későbbi filmeknek.
Nem az a „leülök egy horrorra” féle film, ehhez hangulat kell, és ha az van, akkor nagyon elkapja az embert.

Még sosem láttam ezt a filmet csak a paródiáit, így aztán nem volt akkora durranás nekem ez a történet, mint ahogy vártam. Azt viszont el kell ismernem, hogy sok horrorfilm nőhette ki magát ebből a klasszikus vonulatból.

Nagyon nagy kedvenc. Azóta sem csináltak ennyire hangulatos alkotást ebben a témában.

Közel ötven évvel a bemutató után talán nem tűnik nagy eresztésnek és félelmetesnek, de gyanítom akkoriban jobban félhettek a nézők. Igazából számomra ez a horrorfilm, mert nagyon szépen megmutat mindent, hogyan jutnak el a hőseink A-ból B-be. Remekmű, ma is lehet tőle tanulni.