A rítus (2011) 70% 192★

Nekem tetszett jó kis történet és a cselekmény, színészek alakítás is tetszett. Eléggé meggyőző ördögűzés volt.

Ördögűzős témában mozit nézni szerintem teljes lutri. Sokféle hozzáállással lehet filmet rendezni a gonosz megszállta emberről, fennkölt filozófiai futamoktól a mezei testhorrorig szerintem bármi beleférhet ebbe a kategóriába, és kimondottan tetszett A rítusban az, hogy egy kicsit minden irányból próbálta megmutatni a lehetséges aspektusokat – ergo, bár még egy közepesen ócska jump scare-t is bevállalt a rendező, nem volt rest érdemi tartalommal és mondanivalóval megtölteni a filmet, amit végeredményben csakis süvegelni lehet.

A rítus persze mindeközben pont csak annyira „okos” film, hogy a nézőre jó benyomást tegyen, valójában túlságosan nagy megfejtéseket nem hordoz magában. Talán elbírt volna még egy kicsivel több vallási eszmefuttatást, esetleg keresztény szemszögből felvillantott reflexiót. Az mindenesetre szimpatikus húzás volt, hogy népszerű horror-thriller formátumban gondolkodva is képes volt vonzó és modern képet kialakítani magában a kereszténységről – persze hogy az általa vázolt világ mennyire valószerű, azt nehéz megítélni, ahogyan azt is, miként befogadható mindez egy gyakorló keresztény számára.
Kivitelezés terén talán több a nyitott kérdés. A mozi nem tobzódik a gyomorforgató részletekben, de jól teremt atmoszférát, viszont kevésbé használja ki a római forgatás lehetőségét, és olykor túlzásokba esik: gondolok itt arra, hogy extrém testi deformációkat nem okoz a megszállottság, ez még el is hangzik szó szerint Hopkins karakterének szájából, majd mégis finoman szólva is túltolt sminkekkel találkozunk a cselekmény előrehaladtával. Hopkins egyébként biztosan viszi a hátán a filmet, bár engem mindig nyugtalanít vele kapcsolatban, hogy időskori szerepeiben látszólag mintha nem tudná már levetkőzni magáról a Hannibal Lecter által ráégetett bélyeget. A többieket illetően mindenkivel meg lehetünk elégedve, Ciarán Hinds szerintem bőven több képernyőidőt elbírt volna még, kedvelem a játékát, ugyanakkor a két főhős finoman szólva kérdéses marad szinte végig. Colin O'Donoghue rezignáltsága végül is a játszott karakter sajátja, mégsem voltam benne biztos, hogy a színészi képességek korlátoltságát, vagy egy nemes egyszerűséggel ilyenre formált figurát látok-e a képernyőn.

Kellemes meglepetés, hangulatos esti borzongás volt A rítus, amin utólag is lehet még gondolkodni, illetve tökéletesen alkalmas az újranézésre is.

Ördögűzés, igaz történet alapján, Sir Anthony Hopkins. Mi kell még?

Egy közepes és átlagos film lenne, ha nem lenne benne valami, ami viszont egyetlen egy ördögűzős filmre sem mondható el, méghozzá az, hogy itt teljesen hűen és hitelesen mutatják be a katolikus egyház ördögűzői tevékenységét.
Egy apró érdekesség: spoiler

Anthony Hopkins a már tőle megszokott módon remek alakítást nyújt, és két személyes kedvencem (Toby Jones és Rutger Hauer) is felbukkan egy-egy nyúlfarnyi szerepben. Ám nem csupán miattuk tetszett ez a film. Engem nagyon beszippantott a film hangulata, a főszereplő (?) kételkedése (bár ezzel többet is foglalkozhattak volna).
Eredeti nyelven ajánlom a megtekintését.

Már vagy tízszer láttam a filmet, de anyummal minden halloweenkor újra előszedjük, illetve mikor csak úgy kedvet kapunk hozzá.
Emlékszem, elsőre úgy ültem neki, hogy „úristen én ma nem alszok, mert horrort nézek jaj”, ugyanis tudni kell rólam, hogy én nagyon félős vagyok. A horrorokat is inkább elkerülöm, de ez a film egy kis borzongatásnál többet nem igazán nyújt. Viszont, egyszer néztem meg eredeti szinkronnal azt a jelenetet, ahol Hopkins magyarul beszél, és nem mertem aludni éjszaka. Az valami eszméletlen jóra sikeredett. Illetve maga az ördögűzős jelentek is nagyon tetszettek. Sose unom meg őket.
Nagyon szeretem ezt a filmet, meg tudom nézni bármikor, amikor kedvet kapok hozzá. Azok se riadjanak vissza tőle, akik nem rajonganak a horrorokért, kicsit borzongatós, de nem az a tipikus „nem alszok most egy hétig” film.

Hm… én a keresztény kultúrkörre szorítkozó ördögűzéses történetekben elfogult vagyok, a klasszikus Ördögűző c. film máig viszi a pálmát (és a harmatgyenge folyatásai is, mivel a látványra és az élményre helyezik a hangsúlyt, és nem akarják leboxoltatni az emberrel az Isten vs. Sátán erkölcsi vitát – ráadásul iszonyú felületesen és elcsépelten).
Nekem végig az volt az érzésem, hogy ez egy remake (ha így van és szándékos volt, bocsánat, nem néztem utána), hozzányúlt egy régebben már befutott témához egy remek színésszel, hozzáadott egy kis mai, modern technikát és voilá: kész a film.
Egyébként meg érdemes angolul megnézni, mert Anthony Hopkins gyönyörű anyanyelvünkön szól pár szót :) <3

Hopkins alakítása képviseli az egyetlen értéket a filmben…. DE AZ NAGYON!!!!!

Hopkins az Hopkins, de azért kell, hogy más is legyen egy filmben…

A könyvhöz képest nem egy nagy eresztés, a végefelé a ráébredés-kiűzéses jelenet volt az, ami igazán érdekes volt, amúgy… Nagyon bele akarták erőltetni a hitetlenkedést, csak sajnos elég semmilyenre sikeredett. A könyvhöz képest rengeteg mindent változtattak, nekem ott sokkal jobban átjött, a dolgok miértje mint itt. Rosaria szála sikerült igazán jól, ezzel kellett volna dolgozni és hatásosabb lett volna.