Kísértetkastély (2023) 71% 136★

Igazából egy egyszerű és kiszámítható, de azért többnyire szórakoztató kis vígjáték egy nyugis estére, nem kell sokat várni tőle.
Személy szerint Owen Wilson karakterét élveztem a leginkább benne :D Plusz örülök, hogy azért itt érthető magyarázat jött az örök „miért nem költöznek el, ha kísértet lakta a ház?” kérdésre.
Különben talán lehetett volna rövidebb szerintem, nem feltétlenül kellett neki ez a 2 óra.

– Halloween-i kedvcsinálónak egész jó, de leginkább gyerekek számára.
– Szép látvány.
– Jó szereposztás.

A szellemek háttértörténete alapjáraton ötletes volt, de nem olyan jól kidolgozott. Örültem, hogy próbáltak mélységet is belevinni, pl. a gyászt illetően, ami megérinteni megérintett, de részemről nem sikerült elég érzékletesen átadni.
A tanulság unásig ismételt, de attól még igaz: ilyen esetben (is) az egyetlen megoldás az elfogadás, elengedés.
Szerencsére legalább a filmekben könnyebben megy ez.

(Most nem tudtam teljesen ott lenni fejben, különben lehet, jobban is tetszett volna, nem tudom.)

De mégis, hiába klappol minden, hiába kiváló a látvány, valamint korrekt az atmoszféra, ahogyan a dráma is megfelelően adagolt, ahogyan minden patikamérlegen, óraműpontossággal prezentált – kivéve az antagonista dialógusai, azok borzalmasok –, mégsem tudott ez az alkotás túllépni számomra a korrekt iparosmunka jellegen, egyszerűen hiányzott belőle valami varázs, ami miatt emlékezetes maradt volna számomra a mű. Talán, ha ősszel jön ki, vagy ha nincs már idén egy Szellem van a Házunkban, vagy csak más hangulatban fog el, de ez most így ebben a formában csak ekkora pontszám. Na jó, plusz egy, mert alapvetően érződik rajta a törődés, és hogy nem sajnáltak belőle semmit – csak azt a kicsike varázslatot nem tudták belecsempészni.

Értékelés: 7/10

az egy dolog, hogy a film sem volt jó, de hogy csomóan képtelenek befogni a pofájukat egy másfél órás film alatt, az számomra hihetetlen

Fú, első fél óra után ki akartam kapcsolni, de nem volt idő már mást keresni, úgyhogy hagytam. Hát… végül elvoltunk vele…
Volt benne egy-két poén, amin azért nevettem + Kent atyát bírtam, úgyhogy jófej leszek és közepesre értékelem…

Egyszernézős. Habár hozta az eredeti hangulatát. A szereplőket mindenesetre bírtam :)

„you wanna be a hero?”
„pass.”
literálisan én, ha egy hasonló filmben találnám magam.

ez egy jópofa, szórakoztató film. nagyon jó poénok voltak benne, de közben volt egy komolyabb üzenete is (kicsit klisés, de működött). a látványvilág nagyon jól sikerült, gyönyörű volt a kastély és tetszettek a szellemek. a szereplőket is kedveltem, szuper, hogy nem egy töketlen csapatot kaptunk. halloweeni bulikon még lehet, újranézős lesz.

Nem akartam megnézni, mert azt gondoltam, hogy valami Disneylandes bugyutaság lesz, de meglepően nagy pozitív csalódás volt, nemcsak a kellemes borzongás miatt, hanem az a mélyebb mondanivaló, ami feldolgozatlan, sőt, talán feldolgozhatatlan gyász körül forog, és a gyász ezer arcából megmutat néhányat. Mindenkiben máshogy zajlik ez a folyamat és örülök annak, hogy nem ilyen hollywoodi vége lett, hogy „jaj de jó, vannak új barátaim és minden szipi-szupi lesz innentől kezdve”, hanem hogy a fájdalommal majd egyszer mégis valahogyan együtt lehet élni, nem lesz mindig szép vagy könnyű, de még a lehetetlenből is vissza lehet jönni, a légüres térből is gyökeret lehet újra verni és nem csak muszájból tovább élni az életet.

Igazából fogalmam sem volt miről szól a film, a színész áradat miatt ültem be rá, de nem bántam meg. Egyáltalán nem lett rossz film. Sírtam, nevettem sőt még talán meg is ijedtem néha. Kifejezetten tetszett a felépítése, hogy amikor már túl lett drámázva és potyogtak a könnyeim egy ideje akkor azonnal bedobtak vagy valami vicceset vagy valami ”félelmeteset” hogy ne bőgjek tovább. :'D

No de.. Egyáltalán nem horror egyébként, tehát aki azért megy el NE menjen. Én úgy gondolom, hogy a horror címke igazából azért lehet rajta, hogy ha egy 12 éves elmegy megnézni (mivel 12-es karikás a film) és megijed, be legyen védve a készítő hogy ő jelezte hogy ez nem csak vígjáték.

A film gyekorlatilag a 2003-as Elvarázsolt kastély reboot-ja. Nem remake-je, hiszen teljesen mások a szereplők, alapvetően más a történet, csak bizonyos elemek hasonlítanak vagy egyeznek, de az egész nagyon eltér.
A 2003-as film egy másfél órás könnyed, humoros kis „kvázi családi” filmecske volt, mely nem vette túl komolyan magát. Ezzel szemben itt a játékidő már két órásra van növelve, a humor szinte teljes mértékben hiányzik, családi filmnek pedig alkalmatlan, mivel túl komor, túl hosszú, és gyerekeknek túl félelmetes is. Felnőtt horrornak viszont túl idétlen és gagyi. Látszik, hogy képtelenek voltak belőni a célközönséget, mindenkinek egyszerre pedig elég nehéz a kedvére tenni. Régebben készültek kiváló családi filmek, melyek akár a felnőtteket és a gyerekeket is képesek voltak egyszerre szórakoztatni, mára ez a filmtípus szinte kiveszett, eltűnt. Valami vagy gyerekfilm, vagy tinifilm, vagy kifejezetten felnőtteknek szól, átmenetek egyre kevésbé vannak.
Esetünkben sem működik a dolog igazán. Nem nézhetetlen ugyan, de nehezen mondanám rá, hogy ez egy jól sikerült valami lenne. Pedig a feltételek adottak voltak: volt egy jó nagy költségvetés, vannak sztárok, még a mellékszerepekre is ismert színészeket szerződtettek, hol hasalt el megint a dolog? Hát persze, hogy a forgatókönyvön! Akármennyi ismert sztárt belerakhatnak egy filmbe és rákölthetik a világ összes dollárját, jó forgatókönyv nélkül nem lesz jó film belőle.
Persze jó volt látni megint Rosario Dawsont, ezúttal anyukaszerepben, vagy Winona Rydert epizódszereplőként, Danny de Vito vagy Owen Wilson már kevésbé muzsikál jól, Jamie Lee Curtis és Jared Leto szerződtetésére pedig nem tudok más magyarázatot, mint hogy minél több „nagy név” kellett a filmbe. Semmit nem tesznek hozzá az égvilágon, sőt gyakorlatilag felismerhetetlenek.
A főszerepben pedig Lakeith Stanfield parádézik egy indokolatlanul randa frizurával, az ő neve és fizimiskája nem volt ismerős, az adatlapjára tekintve meglepve láttam, hogy benne volt a „Tűnj el!”-ben is. Végülis egynek oké volt, a médiumot alakító Tiffany Haddish viszont nekem egyáltalán nem tetszett, soknak éreztem és szimpatikus sem volt.
A látványvilág korrektnek mondható, bár ennyi pénzből azért már lehetne szebb is, de szegről-végről rendben vannak a trükkök.
Mindent összevetve a Kísértetkastély egy teljesen átlagos vagy inkább kicsivel átlag alatti, nézhető de egyáltalán nem falrengető film, s csak azért nem mondom, hogy csalódtam, mert igazából eleve nem voltak nagy elvárásaim. Úgyhogy egy gyenge közepest tudok adni rá.