Christine (1983) 42

110' · amerikai · akció, dráma, horror 18

Minden valamire való autós tudja: a járgánynak lelke van. Persze nem mindegy, hogy az a lélek milyen. Mert legtöbben nyilván kedvesnek, segítőkésznek, ragaszkodónak szeretnék tudni autójukat – illetve a benne lakozó személyiséget. De mi van, ha ez az autó gonosz lélek? Ha ragaszkodó ugyan, de… [tovább]

angol

Szereposztás

John StockwellDennis Guilder
Keith GordonArnie Cunningham
Alexandra PaulLeigh Cabot
Kelly PrestonRoseanne
Robert ProskyWill Darnell
Harry Dean StantonRudolph Junkins
Christine BelfordRegina Cunningham
Roberts BlossomGeorge LeBay
Hirdetés

Kedvencelte 6

Várólistára tette 25


Kiemelt értékelések

AniTiger

Nem egy rossz adaptáció, némely része ugyan át lett alakítva, de önálló sztoriként megállja a helyét és nem kell magyarázgatni. Tulajdonképpen élvezhető a könyv ismerete nélkül, akárcsak az Állattemető. :)

Mit mondhatnék…? Megkaptam a szokásos leszavazást, hogy nézzem egyedül, mert horror meg nem szeretik a kocsis-filmeket meg anyámkínja… aztán mire végeztem (a vasalással :D) már ott nézte öcsém és figyelgette anyám is. :)) Szóval holnap valószínűleg öcsém megnézi elölről, mert nem vagyok hajlandó felvázolni neki 60 percet, amiről lemaradt… Az álluk viszont súrolta a padlót, amikor megmondtam, hogy a nyolcvanas években készült a film. Nem látszik rajta! Semmi fakulás, vad piros színek, szép képek, kellemes bőrszínű szereplők – annyira nem bírom, amikor a régi filmek fakó-sápadt színűek, szinte porosak… (Tudom, h.lye vagyok.)

Ajánlom: az eredeti szinkront.
Hogy érdemes-e megnézni? NANÁ!
Iszonyat állat film, nagyon jó sztorival!

TejesMasni 

Tetszett a film, izgalmas volt. És az autó, egyszerűen gyönyörű!! :) Bár egy-két helyen hiányosnak éreztem, mintha kihagytak volna belőle jeleneteket. Remélem, hogy a könyv elolvasása után kerek egésszé válik majd a történet.

AnnaAnn

Egyik kedvenc King adaptációm. Főleg a kocsi miatt :) Az alaptörténet zseniális. Egy autó gyilkol, aki ráadásul féltékeny is az Arnie körül lévő lányokra. Közben meg a fiút is megváltoztatja.

arpihajdu

Christine, az 1958-as Plymouth Fury egy igen érdekes jármű a filmtörténelemben. Szokták mondani, hogy minden kocsinak lelke van, de Stephen King csavart egyet a dolgon: a címszereplő verdában valami olyasmi lakozik, ami a gazdáját nagyon szereti, s mindenki mást gyűlöl, oly’ mértékben, hogy a halálba az illetőket. Érdekes alapkoncepció, de mit is várhatunk a horror-regények „mesterétől”, nem igaz?
Ezt az alapanyagot ültette át filmmé John Carpenter 1983-ban, s ha King és Carpenter találkozik, akkor abból egy igaz csemege sülhet ki a zsáner rajongóinak számára. A mozgóképes változat alapján azt mondhatom, hogy ez sikerült is, meg nem is. Ami jól működik a filmben, az az atmoszféra teremtés (ebben Carpenter nagyon jó), ami viszont nem igazán, az az igazi borzongás elérése. Érdekes módon Christine nem akkor a legfélelmetesebb, amikor effektíve gyilkol (amelyre már a film első öt percében meg is történik), hanem az a misztikum, amely fokozatosan derül ki. És persze a srác, Arnie Cunningham, aki szép lassan a megszállottjává válik az autónak, miközben a környezete próbálja felhívni rá a figyelmét, hogy valami nem oké ezzel a négykerekűvel. És azt kell mondjam, hogy az Arnie-t játszó Keith Gordon egész meggyőzően hozza ezt az átalakulást (a szánni való szemüveges lúzer srácból a végére egy komplett őrült lesz). A színészek közül viszont egyedül őt lehet kiemelni, a többi karakter javarészt egydimenziós, amolyan sablonos horror-karakter. ÉS itt egy picit ki is lehet térni a címbéli autóra is, amely bár valóban ikonikus lett az évek múlásával, 2018-ban már nem annyira ijesztő (hogy a ’80-as években az volt-e, azt nem tudom, bár efelől kétségeim vannak). Mivel nem mai alkotásról van szó, a trükkjeit megvádolhatnánk azzal, hogy idejét múltak (pl. az autó regenerálódása), de az mindenképp elismerésre méltó a rendező részéről, hogy inkább Arnie-ra és az ő belső vívódására próbált hangsúlyt helyezni, mint a látványos jelenetek egymásutániságára.
Ha összegezni akarom a Christine-t, akkor azt mondanám, hogy felemás: annyira nem volt félelmetes, mint vártam, de nem nevezném borzasztóan gagyinak sem. Carpenter- és/vagy King-rajongóknak ajánlott, másoknak pedig (ha megvan hozzá a kellő hangulat), akkor egy egyszeri kikapcsolódást tud nyújtani, de ez a maximum.

kkatja

Itt viszont a könyv sokkal jobban tetszett, a film nem tudta annyira visszaadni Arnie szenvedéseit és szerelmét Christine-nel.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján