Eleinte sok volt benne a puskapor. A film végére eszméltem fel igazán és döbbentem rá:
te jó ég, mi történik a világban és ezekről mi mennyire nem tudunk. Elképzelni sem tudjuk mi zajlik le azokban az emberekben, akik a családjukat hátrahagyva harcolnak a hazáért a frontvonalon. A puskadurranások, a bombarobbanások, a felsíró gyerekek hangjai, a kétségbeesett sikítások mind bélyegként ragadnak az ember lelkére melyet egy élet is kevés elfeledni, s nehéz vele élni.
Chris Kyle életén keresztül Clint Eastwood nagyszerűen és nyersen tárta elénk ezeket a dolgokat.
Régen könnyeztem már igazán filmen, de a napokban a filmet befejezvén ez megtörtént.
R.I.P. Chris Kyle!