Bridget Jones: Bolondulásig (Bridget Jones 4.) (2025) 82% 33★

Ú, basszakuli… Hát, nagyjából idejét sem tudom már, hogy mikor bőgtem ennyit egy filmen… (Bevallom, azóta is váratlan hullámokban tör rám a sírás… Bízom benne, hogy holnapra kialszom mimóza lelkemet…)
Bár Mark az összjátékidőt tekintve konkrétan kb. 60 másodpercet van jelen, mégis… Nem lehet nem gondolni rá… A kis Darcy pedig imádnivaló, mondhatni tiszta apja… Nyilván nem külsőségekben elsősorban, hanem… Minden egyébben. De, a kiscsaj is cuki!
Halvány lila fogalmam sincs, hogy meddig fogok még Olivért énekelgetni, de ez így most sokáig velem lesz, azt hiszem… (Kellett nekem nemrég háromszor is végignéznem csz-vel az egyik főszerepben a színpadi musicalt, így aztán pláne erős a dallamtapadás…) Colin pedig bármily fahangú is szegénykém, ennél szebb / őszintébb dalt ritkán hallani, mint… Az már szent. (Ó… És ezután a film után mindenki egy életre el fogja felejteni Harry Potter Hedvigjét… Lesz helyette… Na, de semmi spoiler. Mindenesetre, megint elmentem bőgni…)
A film egyébként szerethető lett, jellegzetesen Bridgetes, mégis legbelül azért mégis csak komoly. (Valóban ez lett eddig talán a legkomolyabb rész…) Az már csak az én szívfájdalmam, hogy a „kisfiú” [Roxster] semennyire nem nyerte el a tetszésemet, bár kétségtelen, hogy a neki szánt karaktert jól hozta. És hát akármennyire is happy endet csináltak, én továbbra is úgy gondolom, hogy egy Mark kaliberű férfi / társ után én inkább lennék apáca. Van az a szint, ami már olyan magasan van, hogy hiába kellemes társaság valaki, de párnak már akkor sem… (Meg hát elvileg barátság is létezik a világon.) Úgyhogy ez az egy zavart engem egy kissé, bár ismervén a regényt, tudtam, mi lesz, és, hogy mi a csavar. Mindenesetre ha ezt nem nézem, akkor a legjobb felé kerekedtek a szálak és roppant büszke voltam Bridgetre, amikor ott a stúdióban… Igen, hát ez így van. spoiler Ezt így nem lehet.
Ja, és hát Emma Thompson… Visítottam. :D (Ezek után én is kétszer meggondolom, elkezdjek-e kicsit is valami miatt picsogni. xD) A tanácsa meg, hogy szabaduljanak meg a macskától… Úgy láttam, megtették. :P :D Muhaha… xD

Őszintén szólva voltak kétségeim a filmmel kapcsolatban, nem is kevés. Eddig számomra a harmadik rész volt a dobogó legfelső fokán, de ennek még azt is sikerült túlszárnyalnia.
Már nem is emlékszem, mikor és melyik filmnek sikerült elérnie azt, hogy a zsúfolt nagy teremben semmi felesleges pofázás és telefonozás ne legyen, hanem mindenki egyszerre jóízűen nevessen, majd a következő pillanatban már szipogva törölgesse a könnyeit, majd újra nevessen és így tovább. Mindenképpen többször újranézős!

vártam ezt a részt, mert kíváncsi voltam, hogy hogy alakult B és Mr. D. kapcsolata… mivel nem olvastam a könyveket… de ugye a film azért lelőtte a poént.. így kicsit keserédesen, de neki vágtam…

megkell mondjam, nagyon örültem neki, hogy szinte mindenki visszatért… annak meg különösen, hogy Daniel karaktere egy úgymond nagybácsi félére redukálódott.. :D
a film nagyjából hozza a szerencsétlen, bamba és mégis naiv kis kedves B-t ..
csak valami mégis hiányzott…
a gyerekek cukik… Emma Thompson viszi a prímet amikor a vásznon megjelenik… a barátok ugyanúgy bolondosak..
csak.. nem tudom.. talán unalmas volt… meg klisés… nincs bajom, hogy B egy fiatalabb pasival kavart.. csak annyira kiszámítható… olyan..
tényleg mindent tudsz előre.. tényleg nem ér váratlan..
engem pl. nem hatott meg…
pedig azért elég nyúl vagyok e téren… hallottam többektől, hogy végig szipogták a filmet.. lehet, majd máskor engem is eltalál.. csak most nem .. valahogy úgy érzem, hogy nagyobb volt ennek a slungja…
amúgy, egy aranyos kis tipik BJ film… ilyen totális bevackolós, nutellás, pattogatott kukoricás mozi ez, csak én jobbat vagy inkább mást vártam ☺️

akinek nem tetszik a véleményem, beszélje meg mással… nem kell kötekedni, meg beleállni az emberbe, azért, mert nem istenit valamit… én sem megyek mások oldalára beszólogatni, ha vki nem magasztalja a kedvencemet..

Korábban minden könyvet elolvastam, méghozzá január 1-jén, ugyanis majdnem mindegyik könyv és film így kezdődött. Reménykedtem, hogy nem csinálnak belőle filmet, ugyanis az előzetesből is láthatjátok, hogy egy fő szereplőt veszítünk el. A könyvnél azt is sérelmeztem, hogy rengeteg undi részt belepakolt az írónő, és sok szerethető karaktert kivett, pl.: a barátokat. Hálás voltam, hogy ebben az utolsó filmben mindenki benne volt. Ez egy kicsit megmelengette a szívemet.

Sokan megbotránkoznak azon, hogy miért kellett vászonra vinni ezt a fiatal-idős szerelmi kapcsolatot, vagy egyátalán Bridget miért nem maradt örök szingli. Szerintem ez több szempontból is jó volt. Először is, így hű a könyvhöz. Másodszor, egyfajta támasz, jelkép, hogy Bridget példát mutat azzal, hogyha idősen, ennyire szerencsétlen hozzáállásal két pasit is képes volt befűzni, akkor mi is rá találhatunk a szerelemre. Mindemellett tovább tudott lépni, ami nagy szám. A fiatal sráccal való kapcsolat pedig egy olyan téma, ami kicsit tabu a világban, mégis van ilyen.

Humoros volt, de nem annyira, mint az előző részek. A Bridget Jones filmek arról voltak mindig is híresek, hogy fuldokoltál a nevetéstől rajtuk. Erre kaptunk egy szomorú, keserédes lezárást. Inkább azon mosolyogtam sokat, hogy milyen formában jelennek meg a régi karakterek. Tetszett, hogy meghagyták az eredeti szinkronokat. Az érzelmes rész nagyon erős, és többször elsírtam magamat. Ebben viszont nagyon jó volt. Ha valaki sírni akar egyet, akkor ezt ajánlom. Viszont így értelmét veszti a Bridget Jones franchise. Aranyos volt a vége, de az egész filmen keresztül az első rész szálait vitték bele (nem túl ötletes) A 4. részt úgy tudtam volna elképzelni, hogy a fiuk felnő, szerelmes lesz, és Markkal együtt segítenek neki az érzelmi dolgokban. Jó volt, a hangulatot hozta, de számomra mindig az első 3 rész lesz az igazi. Viszont ajánlom a hangulat kedvéért, és hogy szembenézzünk a valósággal: semmi nem tart örökké, de mindig van remény.

Jajj, a szívem!!
Igazi érzelmi hullámvasút. A fene belém, hogy már érzek filmeken, rendesen zokogtam :'D

Nagyon vártam, de a 3. rész után (ami nekem nem annyira jött be), picit félve fogtam hozzá…
Hát azt kell mondjam: imádtam!!!
Nálam körülbelül az első résszel egy szinten van – zseniális!
Szerettem a vége felé a hóeséses jelenetet – olyan jólesően idézte fel az első rész végének hangulatát :)
Picit végig zavart Renée „csíkszeme” – de hát ez van…nem mindenki tud méltósággal megöregedni…