Bridget Jones: Bolondulásig (Bridget Jones 4.) (2025) 81% 72★

Ú, basszakuli… Hát, nagyjából idejét sem tudom már, hogy mikor bőgtem ennyit egy filmen… (Bevallom, azóta is váratlan hullámokban tör rám a sírás… Bízom benne, hogy holnapra kialszom mimóza lelkemet…)
Bár Mark az összjátékidőt tekintve konkrétan kb. 60 másodpercet van jelen, mégis… Nem lehet nem gondolni rá… A kis Darcy pedig imádnivaló, mondhatni tiszta apja… Nyilván nem külsőségekben elsősorban, hanem… Minden egyébben. De, a kiscsaj is cuki!
Halvány lila fogalmam sincs, hogy meddig fogok még Olivért énekelgetni, de ez így most sokáig velem lesz, azt hiszem… (Kellett nekem nemrég háromszor is végignéznem csz-vel az egyik főszerepben a színpadi musicalt, így aztán pláne erős a dallamtapadás…) Colin pedig bármily fahangú is szegénykém, ennél szebb / őszintébb dalt ritkán hallani, mint… Az már szent. (Ó… És ezután a film után mindenki egy életre el fogja felejteni Harry Potter Hedvigjét… Lesz helyette… Na, de semmi spoiler. Mindenesetre, megint elmentem bőgni…)
A film egyébként szerethető lett, jellegzetesen Bridgetes, mégis legbelül azért mégis csak komoly. (Valóban ez lett eddig talán a legkomolyabb rész…) Az már csak az én szívfájdalmam, hogy a „kisfiú” [Roxster] semennyire nem nyerte el a tetszésemet, bár kétségtelen, hogy a neki szánt karaktert jól hozta. És hát akármennyire is happy endet csináltak, én továbbra is úgy gondolom, hogy egy Mark kaliberű férfi / társ után én inkább lennék apáca. Van az a szint, ami már olyan magasan van, hogy hiába kellemes társaság valaki, de párnak már akkor sem… (Meg hát elvileg barátság is létezik a világon.) Úgyhogy ez az egy zavart engem egy kissé, bár ismervén a regényt, tudtam, mi lesz, és, hogy mi a csavar. Mindenesetre ha ezt nem nézem, akkor a legjobb felé kerekedtek a szálak és roppant büszke voltam Bridgetre, amikor ott a stúdióban… Igen, hát ez így van. spoiler Ezt így nem lehet.
Ja, és hát Emma Thompson… Visítottam. :D (Ezek után én is kétszer meggondolom, elkezdjek-e kicsit is valami miatt picsogni. xD) A tanácsa meg, hogy szabaduljanak meg a macskától… Úgy láttam, megtették. :P :D Muhaha… xD

Őszintén szólva voltak kétségeim a filmmel kapcsolatban, nem is kevés. Eddig számomra a harmadik rész volt a dobogó legfelső fokán, de ennek még azt is sikerült túlszárnyalnia.
Már nem is emlékszem, mikor és melyik filmnek sikerült elérnie azt, hogy a zsúfolt nagy teremben semmi felesleges pofázás és telefonozás ne legyen, hanem mindenki egyszerre jóízűen nevessen, majd a következő pillanatban már szipogva törölgesse a könnyeit, majd újra nevessen és így tovább. Mindenképpen többször újranézős!

Nagyon vártam, de a 3. rész után (ami nekem nem annyira jött be), picit félve fogtam hozzá…
Hát azt kell mondjam: imádtam!!!
Nálam körülbelül az első résszel egy szinten van – zseniális!
Szerettem a vége felé a hóeséses jelenetet – olyan jólesően idézte fel az első rész végének hangulatát :)
Picit végig zavart Renée „csíkszeme” – de hát ez van…nem mindenki tud méltósággal megöregedni…

Imádtam ezt a részt is, szerethető volt, kedves, humoros. Ugyanakkor Colin Firth-öt hiányoltam, de Hugh Grant jó volt, meg a többiek is! Bridget Jones örök, pótolhatatlan, utánozhatatlan! Mindenképp újranézős lesz, ugyanakkor kár, hogy lezárult. Jones-ból sosem elég! :) ♥️

Nagy Bridget Jones rajongóként egyértelmű volt, hogy ezt a részt is megnézem. Miután tesóm ígéretéből (hogy moziban együtt nézzük meg) nem lett semmi, úgy döntöttem megnézem online, itthon.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy jó döntés volt-e részemről. Egyrészt szívmelengető volt újra látni Bridget, immár kétgyermekes anyukaként és a többieket is. Másrészt a 3. rész happy end-je után fájdalmasan hiányzott Mr. Darcy. :/
Azt hiszem ez volt az első lökés azon az érzelmi hullámvasúton, amin keresztül kellett mennem a film alatt. Amúgy is elég érzékeny ember vagyok, de így várandósan, a második trimeszter közepén még inkább meghatott minden mozzanat.
A fiatal sráccal folytatott viszonyt eléggé klisésnek találtam, bár az tény, hogy Bridgetet kirángatta a letargiából. Ami a befejezést illeti, egy kissé erőltetettnek éreztem. Valamiért az volt az érzésem, hogy Már. Wallakert kvázi második Mark-ként akarják feltüntetni, aki emberileg annyira hajaz az eredetire (józan, racionális gondolkodású mégis érző szívű), hogy egyértelműen vonzódnia kell Bridget-hez és fordítva.
Amúgy Bridget-nek az apukájával való közös kórházi jelenetét könnyeztem meg talán leginkább.
Sosem felejtem el, hogy mennyire egy hullámhosszon voltak ők, mint anno én és az apám.
Egy szó mint száz, szerettem, de túlságosan kicsinált ez a film. Nekem a klasszikus happy end jobban bejött volna.

vártam ezt a részt, mert kíváncsi voltam, hogy hogy alakult B és Mr. D. kapcsolata… mivel nem olvastam a könyveket… de ugye a film azért lelőtte a poént.. így kicsit keserédesen, de neki vágtam…

megkell mondjam, nagyon örültem neki, hogy szinte mindenki visszatért… annak meg különösen, hogy Daniel karaktere egy úgymond nagybácsi félére redukálódott.. :D
a film nagyjából hozza a szerencsétlen, bamba és mégis naiv kis kedves B-t ..
csak valami mégis hiányzott…
a gyerekek cukik… Emma Thompson viszi a prímet amikor a vásznon megjelenik… a barátok ugyanúgy bolondosak..
csak.. nem tudom.. talán unalmas volt… meg klisés… nincs bajom, hogy B egy fiatalabb pasival kavart.. csak annyira kiszámítható… olyan..
tényleg mindent tudsz előre.. tényleg nem ér váratlan..
engem pl. nem hatott meg…
pedig azért elég nyúl vagyok e téren… hallottam többektől, hogy végig szipogták a filmet.. lehet, majd máskor engem is eltalál.. csak most nem .. valahogy úgy érzem, hogy nagyobb volt ennek a slungja…
amúgy, egy aranyos kis tipik BJ film… ilyen totális bevackolós, nutellás, pattogatott kukoricás mozi ez, csak én jobbat vagy inkább mást vártam ☺️

akinek nem tetszik a véleményem, beszélje meg mással… nem kell kötekedni, meg beleállni az emberbe, azért, mert nem istenit valamit… én sem megyek mások oldalára beszólogatni, ha vki nem magasztalja a kedvencemet..

Korábban minden könyvet elolvastam, méghozzá január 1-jén, ugyanis majdnem mindegyik könyv és film így kezdődött. Reménykedtem, hogy nem csinálnak belőle filmet, ugyanis az előzetesből is láthatjátok, hogy egy fő szereplőt veszítünk el. A könyvnél azt is sérelmeztem, hogy rengeteg undi részt belepakolt az írónő, és sok szerethető karaktert kivett, pl.: a barátokat. Hálás voltam, hogy ebben az utolsó filmben mindenki benne volt. Ez egy kicsit megmelengette a szívemet.

Sokan megbotránkoznak azon, hogy miért kellett vászonra vinni ezt a fiatal-idős szerelmi kapcsolatot, vagy egyátalán Bridget miért nem maradt örök szingli. Szerintem ez több szempontból is jó volt. Először is, így hű a könyvhöz. Másodszor, egyfajta támasz, jelkép, hogy Bridget példát mutat azzal, hogyha idősen, ennyire szerencsétlen hozzáállásal két pasit is képes volt befűzni, akkor mi is rá találhatunk a szerelemre. Mindemellett tovább tudott lépni, ami nagy szám. A fiatal sráccal való kapcsolat pedig egy olyan téma, ami kicsit tabu a világban, mégis van ilyen.

Humoros volt, de nem annyira, mint az előző részek. A Bridget Jones filmek arról voltak mindig is híresek, hogy fuldokoltál a nevetéstől rajtuk. Erre kaptunk egy szomorú, keserédes lezárást. Inkább azon mosolyogtam sokat, hogy milyen formában jelennek meg a régi karakterek. Tetszett, hogy meghagyták az eredeti szinkronokat. Az érzelmes rész nagyon erős, és többször elsírtam magamat. Ebben viszont nagyon jó volt. Ha valaki sírni akar egyet, akkor ezt ajánlom. Viszont így értelmét veszti a Bridget Jones franchise. Aranyos volt a vége, de az egész filmen keresztül az első rész szálait vitték bele (nem túl ötletes) A 4. részt úgy tudtam volna elképzelni, hogy a fiuk felnő, szerelmes lesz, és Markkal együtt segítenek neki az érzelmi dolgokban. Jó volt, a hangulatot hozta, de számomra mindig az első 3 rész lesz az igazi. Viszont ajánlom a hangulat kedvéért, és hogy szembenézzünk a valósággal: semmi nem tart örökké, de mindig van remény.

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy tíz vagy kilenc csillagot adjak erre a filmre. Végül arra a döntésre jutottam, hogy kilencet adok. Ennek egy oka van: maga a film elég nehezen indult. De persze mindenkinek kell egy kis idő, hogy bemelegedjen, nem igaz?
Először is, ott kezdeném, hogy az összes Bridget Jones-filmet láttam, és szeretem is, és amikor megtudtam, hogy lesz negyedik rész, lázba jöttem, és egyből a várólistámra került. És igazából nem kellett csalódnom, az egész filmet -annak ellenére, hogy két órás, és már a legalább 110 perces filmek is igen nehezen csúsznak le a torkomon- néha röhögve, néha némán, néha pedig egy-egy könnyet letörölve az arcomról ültem végig. És amúgy egyáltalán nem szoktam filmeken sírni. Ezt csak pár igazi gyöngyszem tudja velem megcsinálni
A humor nagyon ott volt, annak ellenére, hogy csak páran voltunk a moziteremben, tisztán lehetett hallani hangszórókat is túlszárnyaló (van ilyen kifejezés? :D) nevetéseket. Mégis egy kész érzelmi hullámvasút volt az egész. Mindenképpen van benn valami nosztalgikus, valami, amit szinte mindenki át tud érezni.
A szereplőket is imádtam végig, bár Mr. Wallakert először utaltam a sípjával együtt, de pillanatokon belül megszerettem őt is.
A karácsonyi koncerten Billy szólójába szó szerint beleborsóztam. Nagyon gyönyörű volt, és még felirat is volt a dal alá, amit kifejezetten értékeltem.
Nekem mindenképpen újranézős, még akkor is, ha egy csillagot le kellett vonnom.

A harmadik rész nem tetszett, és azután igazából elvárások nélkül ültem be rá a moziba.
Ehhez képest kellemesen csalódtam: a film természetesen mozgatja a szereplőket, a régieken látszik az eltelt idő, de se nem maradtak kínosan ugyanolyanok, mint régen, se nem tolták át őket valami erőltetett jellemfejlődésen – gondolok itt pl. Daniel Cleaver karakterére, aki talán a legkellemesebb meglepetés volt a filmben. Az új szereplők pedig egészen szépen simulnak a történetbe (pedig a trailer után féltem…), se nem túl sok belőlük, se nem túl kevés. Kedves, szívmelengető film, a humora is működik, és öröm az ürömben, hogy akik hiányoznak, sem hiányoznak teljesen spoiler. Még a gyerekek sem olyan irritálóak, pedig mindig ott mennek tönkre a történetek, amikor képbe kerül a gyerek, de itt ezt is egész jól megoldották. Bridget persze továbbra is hol kedvesen, hol már idegesítően szerencsétlen; továbbra is rejtély számomra, hogy egyfelől mitől olyan jó munkaerő, másfelől hogyan talál minden ujjára egy pasit, és megint sírva fakadtam gondolatban, hogy szegény Renée Zellweger mit csinált az arcával.
Persze kicsit sajnálom, hogy ilyen keserédes véget ért a Bridget Jones-sorozat, de most már nagyon remélem, hogy tényleg véget ért.

Ja, és Emma Thompson persze megint lopta a show-t. Isla Fisher meg olyan rövidet cameózik, hogy el is bizonytalanodtam, hogy abban a másfél másodpercben ő volt a képernyőn. Illetve szerintem ennek a filmnek határozottan jót tesz a szinkron (soha nem gondoltam volna, hogy lesz film, amire ezt írom, de tessék). Patrick Dempsey meg legalább egy cameóra befuthatott volna, ha már a harmadik részben olyan nagy haver lett…

Nagyon hamar kiderült számomra, hogy ez egy nagyon megosztó rész lesz. A két barátnőmnek nem is tetszett.
Teljesen más, mint az első három rész, ez inkább a gyászról, a feldolgozásról, az elengedésről és az újrakezdésről szól. Sokkal komolyabb és kevésbé humoros, emellett több kiszámítható jelenettel, amivel az első részre utalnak vissza. Nekem ez is nagyon tetszett. Ez egy lezárása a sorozatnak, búcsú, és úgy éreztem, hogy ezekkel a momentumokkal körbe ért a történet. ♥

Szóval aki még nem látta, az ne a szokásos B.J-ra számítson.