Amikor minden változik (2007) 72% 41★

Helen Huntot mindig is kedveltem, úgyhogy mikor tudomásomra jutott, hogy több köze is van ehhez a filmhez, hát duplán kíváncsi lettem rá – Colin Firth alakítása mellett.
Érdekes volt az alapszituáció, de pozitív értelemben érdekes. Szerettem a történet drámaiságát, a kedves, édes humorát, meg a szókimondóságát is. Helen Hunt itt is bájos és jól hozza az összezuhant, önmagát és vágyait, érzéseit keresgélő nőt, Colin pedig az egyedülálló, szerelmes apukát.
Számomra Colin Firth ebben a szerepben leginkább azzal mutatott újat, hogy milyen az, amikor kiborul nála a bili és kimondja kőkeményen, trágár módon mindazt, ami a szívét nyomja. Illetve hát még nyilván azt is, ahogyan megélte az ominózus szituációt és ezt közvetítette. Nagyon arcul csapó, kemény jelent, mégis fantasztikus, kétségtelenül ezen film egyik legnagyobb pillanata.
Matthew Broderick nem zavar túl sok vizet, de amit kell, azt hozza korrektül. Itt kifejezetten antipatikus fazon, akit se nem tudok szánni, se nem tudok szeretni, csak azt kívánom, hogy essen már ki végre a képből örökre. :)
Bette Midler is hozza a tőle megszokott bolondos, fülig érő szájjal vigyorgó nőszemélyt, igaz, a kellő drámaiságot is fel lehet fedezni a játékában, bár szerintem az alakítása eltörpül Helen Hunté és Colin Firthé mellett.
Szép film, tanulsággal és tele érzelemmel. Úgyhogy ajánlom szeretettel.

Ha előbb tudom, hogy Bette Midler szerepel ebben a filmben, minden bizonnyal már sokkal hamarabb megnéztem volna. Momentán szerintem ő vitte hátán az egész filmet. Nagyon szeretem Helen Huntot is, de most szerintem annyira nem sikerült maradandó alakítania, valahogy ő alapból ilyen. Colin Firth csak másodhegedűs volt most, és hát Matthew Broderick. Szegényt eddig sem szerettem túlságosan, és ezzel a szerepével sem sikerült ezen változtatnia.
A téma meglehetősen komoly, viszont egy kicsit kidolgozatlannak éreztem a karaktereket. Mindenkinek egyértelműen érezhető volt a szerepe a történetben, de valahogy senki nem volt nekem elég erőteljes, csak úgy sodródott a történetben. Értem én, hogy a főszereplőt annyi baj érte, hogy már szinte már fel sem veszi, de azért mégis, egy kicsit több drámaiságot vártam volna egy-két helyzetben, ugyanakkor a párbeszédek elsősorban April és Frank között kimondottan tetszettek.

Nekem egy kicsit vontatott volt és a szerepek is lanyhák voltak, a történet azért megfogott. Helen Hunt-ot és Bette Midlert azért bírtam benne. Talán nem is annyira vígjáték, inkább volt számomra dráma, de azért jó film volt.

Kellemes kikapcsolódás, nem bántam meg, hogy megnéztem.
Volt benne egy-két jó jelenet, de összességében ajánlani azért nem merem.
Ha éppen úgy adódik simán megnézhető, élvezhető, de ha tudsz jobbat, válaszd azt.
Colin Firth nem nagyon passzolt a szerepébe, Matthew Broderick meg a Meglógtam a Ferrarival óta eléggé elmaszatolódott.
Egy átlagos new yorki vígjátékot láthatunk, amiből azért vannak jobbak.

Különösebben nem rajongtam érte, de voltak azért érdekes beszélgetések.
Elég üres történet: örökbefogadás, megtalált édesgyermek, terhesség, elveszett gyermek, ketyegő biológiai óra, adoptáció, tönkrement házasság, új szerelem, elfogadott új anya. Szóval nem egy pörgős érdekes film, de egyszer nézhető.