Szupernóva (2020) 2

Supernova
90' · angol · dráma, romantikus 16

Sam és Tusker 20 éve társai egymásnak, akik Angliába utaznak régi lakókocsijukkal. Meglátogatják barátaikat, családjaikat és múltjuk helyszíneit. Mivel Tuskernél két évvel korábban korai kezdetű demenciát diagnosztizáltak, ezért úgy érzik, hogy az együtt töltött idő most a legfontosabb.

angol
angol · magyar

Képek 74

Szereposztás

Stanley TucciTusker
Colin FirthSam
John Alan RobertsSam egyetemi barátja
Tina Louise OwensSam egyetemi barátja
Pippa HaywoodLily
Sarah WoodwardSue
Lori CampbellLola
James DreyfusTim
Peter MacQueenClive
Daneka EtchellsRachel

További szereplők

Kedvencelte 1

Várólistára tette 92


Kiemelt értékelések

Londonna 

Ritkán látni ennyire „csinálatlan”, igazi, őszinte filmet. Nem is nagyon lehet találni rá szavakat, ezt inkább csak érezni lehet – és kell.
Akit már érintett meg közelről a demencia szele egy-egy közeli szerette / családtagja / ismerőse okán, az talán még jobban értékelni fogja. Tényleg borzasztó, amikor egyszer eljön a pillanat, hogy az az ember, akivel olyan sokáig jóban voltál / közel állt hozzád (netán konkrétan a legközelebb), egyszerre legtávolabbi személlyé lesz, ráadásul úgy, hogy ezt a derült égből, újonnan közétek szakadt távolságot áthidalni sem lehet már. Tétlenül vagy kénytelen nézni, ahogy a másik egyre távolabb, s távolabb sodródik a biztos parttól, majd egyszer csak eltűnik a távolban, mert akkora az áradat, hogy nem bírsz vele. Senki nem bír. Elsodorja. Neked meg megszakad a szíved, még akkor is, ha esetleg az átmeneti időszakban keményen és kegyetlenül bántott is – a tudtán kívül – az a személy, akibe te foggal-körömmel kapaszkodni próbálsz, hogy megmenthesd.
Stanley Tucci és Colin Firth csodálatos. Ezt sem lehet jobban ragozni, ez a tény van, kész. Az arcukra van írva minden. Beszél a szemük. A bőrük. Minden aprócska rezdülésük, rándulásuk. A mozdulataik finomsága kifejezőbb minden egyes kimondott szónál. (Hatalmas kedvencem például az a jelenet, amikor Sam premierplánban elkezdi babrálni / cirógatni Tusker szőrszálait a karján, miközben átkarolja az ágyban.)
Nagyon sokat vártam ettől a filmtől, az első pillanattól bizakodásra adott okot, és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem is okozott csalódást. Maximálisan megértem azt is, hogy Colin oly vérmesen elkezdett kampányolni Stanley Oscar-nominációjáért. Szerintem is megérdemelné, sőt, akár még Colin is – megint. Bár „újat nem mutat”, mégis annyira végtelenül emberi, természetes… Hogy ez már önmagában megérne egy elismerést. Itt semmi nem mű. Semmi nem művi. Természetes, igazi. Szinte orrában érzi az ember azt a sós kipárolgást, ami a könnyek mosta arcbőrről csapódik vissza. (És itt fontos tudni azt is, hogy Harry Macqueen ezt hagyta. Szabad kezet adott a színészeinek, hogy belső indíttatásból, merő érzésből dolgozzanak, „improvizáljanak”.)

Ritka gyöngyszem, s én azt mondom, Oscart neki.
(Az egyedüli negatív kritikám amúgy csak annyi, hogy kissé rövidnek éreztem. Elbírt volna még némi plusz játékidőt is a film. Még akkor is, ha itt tényleg elsősorban a Samben lezajlódó, s nem kicsit gyötrő érzelmek voltak a középpontban.)


Hasonló filmek címkék alapján