Halál a Níluson (Poirot 2.) (2022) 65% 450★

Barátnőimnek nagyon tetszett, nekem nem igazán. Pedig próbáltam nyitottan hozzáállni, meg igyekeztem elengedni, hogy minden mellékszereplő ki lett cserélve. Mert mit lehetne ezen elrontani? Van egy remek könyv, izgalmas szereplőkkel és kidolgozott indítékokkal. De miért kell mindenkit megváltoztatni, kb két karaktert kivéve – akik kulcsszereplők spoiler és akiket ha mégis kivenne, nem lenne értelme a történetnek?!
1, az eleje nagyon nem tetszett. A bevezető epizódnak – ami könyvben is szerepelt – az lenne az értelme, hogy Poirot levonja azt a következtetést, hogy valami történni fog ezzel a párossal. Erre minimum 10 percen keresztül azt nézzük, hogyan lejtenek erotikus táncot, meg tapizza végig a pali a csaj melleit, amikre sokszor rá is közelítenek.
2, ja igen, a karakterek… mindent megváltoztattak, a körömfestéket kicserélték festékre, a kleptomániás nénit egy spoiler, és a lecsúszott írónőt egy énekesnőre meg a pártfogoltjára spoiler. Össze-vissza keverte a karaktereket, minden indítékot és motivációt kidobott a kukába, amit AC már korábban mesterien kidolgozott… Amúgy az egyetlen karakter, akit megkedveltem, az Bouc volt, és most tekintsünk el attól, hogy az ő itteni történetszála pofátlanul le lett nyúlva egy kivágott karaktertől… spoiler
3, Nekem Poirot mindig is David Suchet volt. Pont. De eltekintettem volna tőle, viszont itt nemcsak Poirot külsejét változtatták meg, hanem mindent. A múltbéli szerelmi szálat le tudnám nyelni. Bizonyos tekintetben illene hozzá. A bajusz eredettörténetét bárcsak vicc lenne el tudnám fogadni. De mi volt ez a jelenbeli romantikus szál?! Karakteridegen, ráadásul kínos, főleg, amikor a tökökről magyaráz… Persze, volt róla szó a Hercules munkáiban, de hogy jön ez ide?!
4, a vége is mehhh, pedig a régi Poirot filmekben mindig a leleplezést imádtam a legjobban
5, gyűlölöm ezt a befejezést… Poirot spoiler nélkül NEM Poirot! Poirot nem rohan, mert egy köpcös úriember. És nem lövöldözik…
6, adjátok vissza az időmet, amit erre pazaroltam. Kérlek

Hát nem volt egy rossz film, izginek izgi volt, a látvány tetszett, a szereplők se olyan szörnyűek. :-D Poirot volt az egyik akit nagyon bírtam, és Bouc-ot. A többiek leginkább hidegen hagytak, talán még Rosalie volt szimpatikus, és Linnet. :-D Nem tudom mennyi köze van a könyvhöz, még ezt sem olvastam, de már nagyon kíváncsi vagyok rá, ahogy a Gyilkosság az Orient Expressenre is. Voltak jelenetek, amik tetszettek, a helyszínek pl nagyon jó volt. spoiler De végül is maga a film tetszett, és mindenképpen elakarom majd olvasni a könyvet is. :-D

Ez a film szállítja a rossz könyvfeldolgozás minden tipikus ismérvét. Shakespeare nyilván másik kávéház, és a szöveghűség meg a kétmillió ismert rendezés koptatja a buktatókat és kevesebb blamázslehetőséget ad az embernek. Ja, meg az eleve színpadra termelt szöveg! Talán ezért is volt könnyebb dolga anno Branagh-nak vele. Agatha Christie-hez más kell. Több vakmerőség, erősebb kéz, az írott szövegtől való elszakadásra való képesség. És itt nem a megejtett csiribiri változtatásokra, hanem a lényegi filmes elemekre gondolok. A jelenetek megrendezésére, mozgóképre írására, hogy ne maradjon papírízű a szöveg. A bojusz és a kiejtés csiszolódott, de a történet elindítására irányuló körülményeskedés megmaradt. Nem mehetek el szó nélkül a koreografált tánci-tánci mellett sem, ami nem szervesült a filmbe, hogy a legkevésbé szóljam le. Amúgy szépen ki volt találva, hogy a szerelem legyen a szervezőerő, amely párhuzamba állítja a különféle élettörténeteket, ugyanakkor ezt az elképzelést csak sulykolták, de nem dolgozták ki. A filmritmus is pocsékul sikerült. Ahogy írtam, nehézkesen fordulunk rá a lényegre, a drámai párbeszédeknél viszont hirtelen olyan tempóba kapcsolunk, hogy mire felfognánk, helyzet van, már a következő jelenetben vagyunk.

Na, mondom mi a hiba ebben a filmben:
1. Ez NEM Poirot spoiler
2. Nem sok köze van a könyvhöz. A könyv önmagában izgalmas és fordulatos. Minek ez a sok hülyeség bele?
3. Nem, a könyvben nincs spoiler Hogy kerülnek ebbe bele?
4. Miért szerelmes MINDENKI Linnetbe?
5. Iszonyú CGI felvételek
6. WTF spoiler
A David Suchet féle verzió sokkal jobb!!!! Könyvhű, amennyire csak lehet. Ja és Emily Blunt és J.J.Feild játszik benne. Na, azt tessék megnézni!

A kötelező, erőltetett LMBTQ szál és a szintén kötelező afroamerikai szereplők megjelenése volt a mélypont. Az elejét nem tudtam hovatenni, teljesen felesleges volt, az első 3 percben azt hittem, rossz filmre ültem be. Sokkal jobbra számítottam, de majd megnézem a korábbi feldolgozást. Direkt ezért vettem meg és olvastam el a könyvet, ami egyébként nagy kedvenc lett. Ez a film semmi, ahhoz képest. Az LMBTQ szál pedig Agatha Christie meggyalázása, függetlenül attól, hogy semmi bajom a jelenséggel, egy modern filmben még el is megy, de ez minden, csak nem modern történet.

Ugyan nem voltam oda túlzottan az ezt megelőző Agatha Christie adaptációért, (Gyilkosság az Orient Expresszen) mégis szeretem annyira a „Whodunnit” típusú sztorikat, hogy ennek is adtam egy esélyt. A csillagozásban egy szinten állt meg elődjével, mivel összességében hasonló, valamiben rosszabb, más elemeiben talán erősebb a korábban látott Poirot ügynél. Itt sem ismertem a regényt, szóval együtt kötögettem nyomozónkkal a szálakat, de itt lényegesen könnyebb volt a megfejtés, hisz már konkrétan a gyilkosság előtt szemet szúrt 2 dolog: spoiler
Az írónő ugyan próbált minket félrevezetni, de az indíték még azokkal együtt is itt volt a legegyértelműbb, szóval csak apróbb megingásaim voltak az elméletet illetően. Mindennek ellenére feszültebben volt tálalva, mint a vonaton történt eset, hisz ezt egyáltalán nem untam, plusz a szereposztás „sztárparádéja” is visszafogottabb volt. Tetszett továbbá Poirot bajuszának kis története is melynek végét remélem, hogy jól értelmeztem. (spoiler) A legviccesebb amúgy, hogy olyan rég láttam az Expresszt, hogy Bouc-ra nem is emlékeztem. Csupán akkor eszméltem rá, hogy ő visszatérő szereplő lehet, mikor említette, hogy ő szembesült már korábban a nyomozó munkamódszereivel.
Egyébként nem rossz darab, és egyszeri szórakozásra teljesen megfelel, de az ilyeneknek tőlem rendszeresen közepes fölére (6-7 csillagra) futja, így ez senkit se lepjen meg. Mindenesetre a tájképei megint meghozták kedvem egy esetleges egyiptomi utazáshoz, bár szerintem abból már sosem lesz semmi.

Branagh átdolgozta, átformálta nem csak a történetet, de Poirot figuráját is, még jobban, mint a Gyilkosság…esetében.
Ha a regényhez, és a korábbiakhoz viszonyítjuk, akkor tényleg rossz, ha egy drámának tekintjük, akkor már nem annyira.
Volt egy sajátos hangulata, főleg a film első felében.

kár lett volna a moziban erre pénzt pazarolni

Valódi látványfilm, sziporkázó egyiptomi tájakkal és csupa aranyszínekkel. Én boldogan gyönyörködtem a hajóban, a ruhákban meg a szép emberekben (értendő főképp Armie Hammer és Gal Gadot) és ezért nem untam el magam. Nem a világ legkomolyabb műalkotása, de azt gondolom, néha kell az ilyen detektíves, nem túl megerőltetően gondolkodós-találgatós kikapcsolódás.

A színészek nem voltak rosszak (Russell Brand karakterén, mármint, hogy ő ilyen karaktert játszott, nagyon meglepődtem, a saját egyéniségével egyenesen ellentétesnek tűnik). Szerettem a rendezést és kitűnő volt az operatőri munka és a látvány. Viszont első ránézésre nem tetszett a forgatókönyv. Klasszikus Christie-adaptációkhoz szokott elmém nehezen fogadja be (illetve el) az ennyire drasztikus változtatásokat, ahol egyenesen Poirot kőbe vésett karakterjegyei kérdőjeleződnek meg. Azt hiszem, egy Agatha Christie-regényből készült filmet nem lehet nem adaptációként nézni. A szerepösszevonásokat általában meg szoktam érteni, hiszen amennyi karakter egy regényben van, általában túl sok egy filmbe. Viszont néhány a történeten ejtett változtatást nem értek, nem látom, hogy mi a szerepük, ha csak az nem – pl. a Salome Otterbourne és az itt Boucnak nevezett karakterrel történtek felcserélésére gondolok – hogy az egész sztorit egy „egyszerű” detektívtörténetből melodrámává léptesse elő, mert szerintem ez történt. Ezt támasztja alá Poirot-nak az elvárttól való teljes mértékben eltérő viselkedése is, amihez mi, a Poirot karakterét ismerő nézők nem vagyunk hozzászokva, és nem ezt várjuk az előfeltevéseink alapján. Viszont ha nem lennének változtatások, akkor mi értelme lenne még egy adaptációnak, nem igaz? Azt hiszem, ez elég rendhagyó, és ezzel együtt bátor lépés volt a Christie-feldolgozások sorában.