Vajon létezik szerelem első látásra? (2023) 76% 135★

A könyv elolvasása után néztem meg, örültem hogy a White Lotusban megkedvelt Haley Lu Richardson a főszereplő. Szerintem jól sikerült adaptáció – a londoni utazásunk előtt főleg megfogtak a helyszínek, de a hangulata is kedves emlék a könyvnek és a filmnek is.

Nagyon aranyos és megható történet. Reméltem, hogy nem valami überbéna romcom, és nem kellett csalódnom. Plusz kedvelem a statisztikus megközelítést.

Könyvet imádtam, filmben annyira nem jött át a lényeg. Egyszer nézhető.

Nekem, ez simán kilences. Már az elején egyértelmű, hogy ez egy boldog, kedves, szerelmes film, ami csakis azt akarja adni, ami: romantikus szórakozást. Nagyjából kitalálható a sztori, nincsenek csavarok, jó a történetmesélés, szerethetők a színészek és a karakterek. Plusz vannak pityergős és mosolygós részek is benne. Aki szereti a könnyed romkomokat, annak ez egy tökéletes darab.

Könnyű, aranyos, meghajtó és elgondolkodtató. Nem a legnagyobb műalkotás, de egy aranyos feel good film. Lehet pont jó pillanatomban kapott el és azért nem pobtozom le. Néha szükség van ilyen limonádé filmekre is. :)

A könyvet nagyon szeretem, így kíváncsian vártam, milyen lesz az adaptáció belőle. Nos, nálam nem ugrotta meg a színvonalat.
Nem éreztem a kémiát a szereplők között, a kiszólogatós, szájbarágós narrációtól meg egyenesen falra másztam.
Számomra gyenge lett a végeredmény, inkább megyek, újraolvasom a regényt.

Egy sírós filmet kerestem, hát megtaláltam. Szerintem aranyos volt, a színészek jól játszottak és pont annyira volt abszurd, mint amennyire vágyunk rá, hogy az életünk abszurd legyen.
Hadley és Oliver is a szívemhez nőtt.

Aranyos, vicces, egyszer nézős film lett.

Ez a film meglepően jó volt. Nem voltak benne hatalmas csavarok, mégis volt benne valami, ami odaszegezett a képernyőhöz. Izgatottan vártam mi lesz, vajon megtalálják-e újra egymást, ha igen, hogyan, abban hány klisé lesz ellőve… Hát sehány. Persze mondhatnánk, hogy „túl sok a véletlen benne” (ha a véletlent egy nagyon kicsi valószínűségű eseménnyel definiáljuk), de szerintem meg éppen annyi van, amennyit maga az élet is elbír bizonyos esetekben. Nincsenek benne irreális fordulatok, egyszerűen a szereplők mennek, ahogyan a szívük vezérli őket. A sok arcközeli totálkép fokozza a feszültséget, az szereplőknek a történésekre adott reakciói és az érzelmeik megélése abszolút reális, ami emberközelivé hozza őket a nézőhöz. Fájdalom, düh, megbocsátás, gyász, elengedés. És a lehetőségek megragadása. Fantasztikus.
Egy előző értékelésemben írtam, hogy hiszek a sorsfordító találkozásokban. A filmben lévő is olyan, ami akár a való életben is megtörténhetne.
Többen írták, hogy a könyv jobb, ezért ma várólistára is tettem.