Mielőtt megismertelek (2016) 84% 860★

Ez a világ sokkal jobb lenne, ha mindenki egy kicsikét olyan lenne, mint Louisa Clark. De komolyan, ezt őszintén így gondolom.

Gyengéd, romantikus, szomorú, hihetetlenül vicces, és nagyon jó élmény volt feliratozva és eredeti szinkronnal nézni, két igen jó színésszel. Lou nekem kicsit túl érzelmes volt, de egyébként szerintem nagyon jól teljesített. :) Sam pedig jól alakította a mogorva, de kedves emberkét, bár nekem nem nőtt annyira a szívemhez, mint Lou. Lou stílusa igazán, hm, érdekes, de rengeteg jó ötlete lehet.
Nekem kicsit hiányzott spoiler.
Az, hogy az emberek nem változnak, és így kell szeretni őket, én ezzel nem nagyon értek egyet, mert szerintem bárki változhat (mindkét irányba).
A vége így lett jó. A könyvben is.
Imagine Dragons Not Today örök kedvenc lett.

Szerencsére már a premier napján, csütörtökön el tudtam menni moziba, és nagyon örülök, hogy így tettem, mert kár lett volna nem a nagy-vásznon átélni a filmet. Azt már az előzetesből is sejtettem, hogy a szereplőgárdát tökéletesen sikerült összehozni, és ez be is igazolódott: Emilia Clarke ezzel a szereppel végleg kitört a Trónok harca világából, és az első pillantástól elhittem neki, hogy ő Louisa, aki most lépett ki a könyv lapjai közül. Ugyanez érvényes Sam Claflinra, bár miatta Will pár évvel fiatalabb, 31 éves volt a filmben.

Természetesen rengeteg volt a kihagyás a könyvhöz képest: sok jelenetet kihagytak, a szereplők párbeszédet cseréltek, sőt, karakterek is kimaradtak (pl. Georgina), hangulatában mégis sikerült megragadni és visszaadni a regényt, az egyetlen különbség, hogy sokkal vidámabb és könnyedebb volt a könyvnél. Az egyetlen, amit nagyon hiányoltam, az útvesztőben lejátszódott jelenet volt, mert a könyvben az adott mélységet Lou karakterének, és így a filmben nem értettem, miért nem ment el Manchesterbe tanulni (a film szerint ugyanis felvették divat szakra).

Ezt a logikai bukfencet leszámítva gyönyörű képeket és tökéletesen komponált zenéket kaptunk, melyek közül muszáj kiemelném kedvenc zenekarom, az Imagine Dragons által játszott Not Today című számot, melyet megjelenése óta rongyosra hallgattam, és itt is tökéletesen megállta a helyét: egyszer a film közben a dallama hangzott fel, majd szöveggel együtt végefőcímként szolgált.

A film megtekintését inkább azoknak ajánlanám, akik már olvasták a regényt, hiszen annak ismeretében sem lesz hiányérzetük – igaz, barátnőm szerint így is teljes értékű volt a film, amivel sajnos nem tudok egyetérteni. Tényleg nagyon tetszett, de ez nem tudja palástolni csalódottságom, hogy mennyire kis limonádé lett így a történet, hiszen alig volt nyoma azoknak a fontos kérdésfeltevéseknek, melyek a regényben elhangzottak. Ettől függetlenül egy remekül összerakott vígjáték-drámával van dolgunk, melyben kedvenc idézeteink és rengeteg vicces jelenet is helyet kapott. Kár lenne kihagyni!

It's gotta get easier, oh easier somehow
Cause I'm falling, I'm falling
Oh easier and easier somehow
Oh I'm calling, I'm calling
And it isn't over unless it is over
I don't wanna wait for that
It's gotta get easier and easier somehow
But not today
Not today.

http://konyvmechanika.blogspot.hu/2016/06/jojo-moyes-mi…

Hosszú hónapok hányattatásai után, végre találtam egy normális romantikus filmet. Szirupos? Naná. Bőgős? Naná. És mégis… a kastélyt meg a vidéket most ide nekem… a csaj ruhái, annyira szabadszelleműek, hogy kedvem lenne utánozni az eszmeisége miatt… és a befejezés is derekas és tökösen belevaló…
Én hiszek abban, hogy mindenkinek joga van dönteni a saját dolgait illetően spoiler. Nézzük már ki az emberből a felnőttet, a felelősségteljest! Will a lehető legjobban döntött, érett lélekre, lelki nagyságra vall. Tudni kell abbahagyni, véget vetni a dolgoknak. Lou-val a lehető legjobbat tette, és Will szülei előtt is le a kalappal.
Maximális respekt.

Másodjára láttam moziban, mert a nővéremet is el kellett vigyem rá. :) A mellettünk ülő két nőnek nem volt zsepije, de szerencséjükre én felkészültem. Semmi sem hozza össze az idegeneket jobban, mint egy kiadós sírás egy zacskó zsebkendő felett. :D

Na, azt hiszem megint lett egy kedvenc filmem:D
A filmnek végig van egy nyomasztó hangulata, de ugyanakkor vannak vidám és romantikus pillanatai is, amiken lehet szórakozni.
Gyönyörü történet, de a vége annyira szomorú :( Mondjuk én nem sírtam rajta, nem szoktam filmeken.
Lou karaktere nagyon bohókás, szerethetö és a stílusa nagyon egyedi. Willt egyrészt meg tudom érteni, hiszen tényleg nehéz lehet, ha az ember ilyenen megy keresztül, másrészt viszont spoiler inkább boldognak kéne lennie, megpróbálni élvezni azt, amit az élet adott.
Azt az egy dolgot sajnálom, hogy Lou Patrickkal való kapcsolatát nem teljesen zárták le, csak hagyták lógni a levegöben. Jó, gondolom, hogy mi lett velük, de akkor is kellett volna valami zárás.

A vége felé le kellett állítanom a filmet, mert úgy rám tört a sírógörcs. Ez a világ leggonoszabb, legkegyetlenebb dolga, amit mondhatsz annak, akit szeretsz. Akármennyire is haragszol valakire, akármennyire is utálod abban a pillanatban ezt rohadtul nem szabad kiejtened a szádon. spoiler A Mielőtt megismertelek ékes példája annak, hogy miként kell kitépned egy ember szívét. Adsz egy kis reményt, majd mindent elveszel, amit csak tudsz, hogy semmi más ne maradjon az élmény után egy óriási fekete lyukon kívül a szíved helyén. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy azért szeretek ilyen filmeket nézni, mert jó néha kiereszteni a gőzt síráson keresztül, vagy azért, mert ízig-vérig lány vagyok… Őszintén szólva nem érdekel, mert néhai mazochistaként akkor is ilyeneket bámulnék, ha utálnám a pillanatot, mikor megerednek a könnyeim.
Nagyon szép, szívszorító és szomorú film. Kicsit félek a könyvtől, de hamarosan arra is sort kerítek. Tudom, hogy miként fog befejeződni, de szerintem az ember mindig reménykedni, hogy ezeket a részeket talán kihagyják vagy a könyvből vagy a filmből. Aztán jön a nem annyira váratlan meglepetés, ahol az orrod alá dörgölik a kezdeti naivitásodat. Fáj, de ez az a fajta fájdalom, ami később szép emlékké formálódik. :')

Keserédes. Az elején nagyon kis szívmelengető volt, és onnantól, hogy Lou vissza mert szólni Willnek, elég vicces is volt. Párszor jót elkacarásztam. :) A vége persze a várt özönvizet hozta magával. :D Eléggé lenyomta a hangulatomat.
Egyedül Lou állandó vigyorgásával nem tudtam megbarátkozni. Kicsit zavart, hogy állandóan olyan feje volt Emilia Clarke-nak, mint egy rajzfilmfigurának.
Bár nem olvastam, de éreztem rajta a könyvet. Fogalmam sincs mennyit változtattak/nem változtattak rajta, de egy nagyon szép kis történetet ad a film. Nem vidám napokra tartandó. Mosolygós, sírós, szerelmes. ❤❤❤

Igazság szerint nem szeretem túlzottan a romantikus drámákat, az ilyen jellegű, szívszaggatóan sírós és lélekölő alkotásokat meg főleg nem. Az eleje nekem elég lassú és döcögős volt, nehezen barátoztam meg Emilia Clarke karakterével és a férfi főhősért sem dobogott hevesebben a szívem. A végére viszont teljesen kikészített. Nagyon megható, szép és érzelmes film, de nekem ez bőven elég volt egyszer.

Ahhoz képest, hogy romantikus film, nagyon jól szórakoztam. A két főszereplő között a kémia szinte tapintható volt, mindketten profin hozták a karaktereiket, és rávettek arra, hogy a könyvre is szenteljek némi időt. Szép film, kikapcsolódáshoz tökéletes.