Két lépés távolság (2019) 84% 391★

Jaj, ez a film. Olyan szép, megható, olyan igazságtalan, olyan érzelmes. Huu nehéz összeszedni a gondoltaimat. Annyira gyönyörű. Kicsit most összetörette a lelkem a film, na jó nem is kicsit. Annyira szomorú és fájdalmas. Meg persze csoda szép a szerelmük. Igazai és csodálatos szerelem. spoiler.
Valahogy gondoltam hogy ez lesz a vége, de akkor is nagyon megsiratott. Meg persze Poe spoiler.
A szereplők valami fantasztikusak voltak. Cole Sprouse eddig is hatalmas kedvenc volt de most már még jobban szeretem, annyira odaadó volt, mindet megtett Stelláért. Remek színész.
Sajnos nem tudok értelmesebb értékelést írni, nagyon a film hatása alatt vagyok. Egyszerűen csak annyi hogy Gyönyörű és Érzelmes film. ❤
Nem nagyon hiszem hogy megnézem még, mert lehet hogy nem bírnám ki, biztos hogy az első 5 perc után sírnák. De aztán kitudja. ❤
https://www.youtube.com/watch…

Annyira megindító és ahhh egyszerűen nehéz szavakba önteni. Annyi érzelmet tudott átadni. https://www.youtube.com/watch… …. <3

Először úgy akartam volna, hogy elolvasom a könyvet, de aztán mégis fordítva jött össze, mint szerettem volna. Nos, ez már megint a tipikus nyálas, csöpögős tini szerelem, ja és persze már megint betegek… Ez már annyira elcsépelt, és már annyi van belőle, hogy dunát lehet velük rekeszteni. spoiler Ahh, de engem ez a Stella baromira idegesítő volt, már ahogy megszólalt, és jött az irányítás mániájával, egyszerűen förtelem. spoiler Willt és Poet, meg Barbot csíptem, ők tök jó fejek voltak, de Stella, pfff… Az agyamra, az idegeimre ment szegény… Egyébként az alapsztori nem rossz, és voltak benne vicces, és cuki részek, de engem nem igazán győzött meg a film. Szeretni akartam, de ááá. Nem jött össze.

Két éve olvastam a könyvet, és bár nem szerettem a könyveket, amik haldoklókról szólnak és kórházban játszódnak, ez a regény megfogott. A film hűen követte a regényt, és az, amit nem tudtam elképzelni, azt most láthattam. A színészek mind igazán jó választások voltak, nekem kifejezetten tetszett, ahogy Cole Sprouse megformálta ezt a karaktert. Nagy vonalakban ugyan az a történet, eseménysor, mintha a végéről hiányozna egy jelenet, ami a repülőtéren játszódik, de így is szépen lezárták.

Igazából tipikus, betegséges, romantikus tinisztori. Valamiért mostanában eléggé felkapott téma, gyakorlatilag garantált sikerrel; szerintem nincs olyan ember, akit ne hatna meg és ne készítene ki totálisan, ha beteg fiatalokról van szó, ehhez társul a szerelem, a remény pillanatai a reménytelenségben… Szóval tényleg úgy gondolom, hogy eléggé bevált recept. Éppen ezért nem ugrálok annyira az ilyen filmekért. De ennek mégis megvan a maga bája, méghozzá az, hogy szerethetőek a szereplők. Külön-külön kedvelhető mindenki, még a mellészereplők is, arról nem is szólva, mennyire aranyos Will és Stella együtt. Nem könnyű történet és kell hozzá a százas zsepi. Sok újat nem tud mutatni, de tényleg jók a karakterek.

Terveztem meg nem is ezt a filmet megnézni, aztán a mai napon úgy álltak a csillagok, hogy spoiler A spoiler alatt offos önsajnáltatás van több sorban, akinek kedve van olvassa egészséggel.
A továbbiakban elnézést kérek mindenkitől, a véleményem nyomokban toxikus lehet. Nem áll szándékomban elvenni az élményt senkitől, akinek a film maradéktalanul tetszett, de nem akarok úgy tenni, mintha végigsírtam volna az egészet, miközben nem így történt.
Kezdem a pozitívval. A három főszereplő jó casting eredménye, nagyon tehetségesek, a színészi játékot nehezen lehet elmarasztalni. A technikai megvalósítás pedig szép, rendesen összerakott filmről van szó. A zenék passzolnak, érzelmesek, ahogy kell egy ilyen filmnél. A magyar szinkronról sajnos nem tudom ugyanezt elmondani, az sajnos pont Cole Sprouse élményét vágja tönkre. Persze ez lehet csak azért zavaró nekem, mert a Riverdale-ből már ismerem az eredeti hangját. További pozitívum, hogy a film se nem rövid, se nem hosszú, pont elég a játékidő. Nekem a karakterek is okék, olyanok, mint a tinik, csak a cf adalék van hozzájuk adva. Ezen túl a karakterek motivációi már egy kicsit ad hoc jellegűek. Oké, értem, egy tini csinál csak úgy ad hoc dolgokat, de valahogy mégse vágom: spoiler spoiler Ja igen, még ehhez kapcsolódva: spoiler A spoilerben leírtakhoz adalék, hogy a távolság, mint szimbolikusan használt eszköz, az egy szép része a filmnek annak ellenére, hogy minden realitást nélkülöz. spoiler Szerintem megfoghatták volna egy kicsit művészibb végéről ezt a távolság dolgot. Kelthettek volna jó kis illuziókat a vágással. Például a videóbeszélgetéseket szerintem nagyon materiálisan sikerült beilleszteni, az üvegen keresztüliség is kicsit semmilyen lett, egyedül a billiárddákós randi, ami szerintem kiugró és kreatív színfolt az egészben. spoiler Ez se nem pozitív, se nem negatív vélemény, már sosem tudjuk meg jól állt volna-e a filmnek, amire gondolok.
A film végére jön a nagy fordulat, amelyet spoiler. spoiler Itt már abszolút elveszik mindenféle szabály, bármi se fontos, a szereplők össze-vissza vannak egymással. Szép dolog a szerelem, de ahogy a vége alakul az egész filmnek, az viccnek is rossz, úgy en bloc nélkülözi a valóságot, tündérmese.
És innen kanyarodnék arra, hogy szerintem miért működnek ezek a filmek. Mert valójában teljesen mindegy, hogy a benne levő fiatalok betegek-e. Ez egy szerelmes tündérmese. Annyi mégis levonódik a számlájáról, hogy spoiler Meg egy csomag érzékenyítés, mert azt tündérmesébe jól lehet csomagolni. Semmi bajom ezzel, ez tök jó dolog, csakhogy megnézi ezt a filmet egy rakás tini. Nagyon kevéssel találkoztam, akinek az jött volna le, hogy vannak tőle rosszabb helyzetben is emberek. Az jön le nekik leginkább, hogy YOLO, és neki senki ne mondja meg kivel találkozzon, mert a szerelem és az élet mindenek felett van. És az összes romantizált betegtinis történet üzenete ide fut ki.
Érzem, hogy ez a dolog jót akart, jó a szándék. Közel van hozva az egész, átérezhetőre, de az üzenet valahogy mégis sérül. Nincs megalapozva és pont azáltal, hogy ennyire populárisan közel lett hozva. Szinte kedvem van rámondani, hogy tudom milyen az, ha nem találkozhatsz a szerelmeddel, de valójában a film arról kéne szóljon, hogy fogalmam sincs milyen az a kötöttség, hogy hozzá nem érhetek a másikhoz. Ebből a meg nem értésből kéne következnie az átütő üzenetnek. spoiler De konkrétan olyan helyzetbe hozzák az embereket, főleg a lányokat, hogy ebbe a tiltottszerelmes helyzetbe akarjanak lenni. Innen meg könnyen felismerhető, hogy nem kell ehhez betegnek lenni, csak egy veszélyes srác kell, akit anya nem lát szívesen.
Innen meg a karakterek állandó klisés szerepe könnyen felbontható. Stella=spoiler Will=spoiler Poe=spoiler. Az anya szerepet többen is betöltik, leginkább a fontoskodó Barb nővér, de később megjelennek a valódi szülők is.
Az utolsó előtti jelenet vérlázítóan cuki, majd keretesen zárul a történet. Stella vlogol, és levonja az egészből, amit meg kell tanulni. Lecke feladva, értelmezze mindenki, ahogyan szeretné.
Ennyi volt a lázálmom ebből az egész filmből.
Szomorú, és cuki a szerelem, de nem sikerült sírnom. Pedig most abszolút előítélet nélkül ültem le az egész elé. Csak a Cole Sprouse két szép szeméért gondoltam ki ezt a filmet megnézni. Az is biztos torzítja a véleményemet, és ez leginkább a spoiler felirat alatt érzékelhető, hogy az utóbbi pár évben orrba-szájba tolják a megfelelő higiéniát és maszkokat. Itt meg pont egy szuperfertőtlenítést igénylő helyzet van, és az látszik, hogy valaki gumikesztyűben csippenti le az orránál fogva a maszkot, majd ugyanúgy kettő perc múlva vissza.
Lehet csak rosszul talált meg ez a film, de szerintem két-három évvel ezelőtt, megfázás nélkül sem feltétlen tetszett volna. Végülis akkor sem voltam már kifejezetten a célközönség része.
Ui.: Nem olvastam a könyvet.

Szétbőgtem a fejem. De jó értelemben.

Összetörtétek a szívemet, lelkemet, mindenemet. Elapadt a könnycsatornám.
Új kedvenc sírós filmem.

Szögezzük le: COLE SPROUSE EGY ISTENCSÁSZÁR, TE JÓ ÉG, ROHADT JÓL NÉZ KI
*caps lock ki*
*beszéljünk a filmről*
Úgy néztem végig, hogy nekem az egyik kedves magyar tanár matek érettségi előtt elmesélte az egész filmet. Gondolom oldani akarta a feszültséget 3/4 8-kor, hát nem sikerült, mert kicsit felcsesztem magam, pedig annyira nem vagyok ki a spoilerektől, szóval nincs harag, tanárnő! :D
Úgyhogy én úgy néztem végig, hogy tudtam, hogy mi lesz a vége.
HÁT A LÓF***T TUDTAM.
Mindig azzal szoktam szórakoztatni magam (és ha van társaságom, akkor ő(ke)t), hogy kitalálom, mi fog történni. Ez úgy általában sikerül is, vagy a közelében járok. Szerintem 20 perc után mondtam azt, hogy spoiler. Ne aggódjatok azért, megsirattam rendesen, de nem lepődtem meg.
A lényeg, hogy én full nyugodtan ültem végig a filmet olyan szempontból, hogy hát én úgyis tudom a végét, és vártam, hogy vajon, hogy oldják meg.
Aztán amikor pár perc volt a filmből és már a spoiler, akkor fogtam fel, hogy rohadtul, de spoiler! spoiler
Az operatőri munkával nagyon meg vagyok elégedve, rettenetesen hangulatos lett a film, imádtam a képi minőségét!
A színészek pazarak voltak, Cole Sprouse hivatalosan is celebrity crush lett! :D (Továbbá mindenkinek egy ilyen odaadó fiút kérnék!!)
Szóval 10/10* mármint a film (is), és csak azért nem kedvencelem, mert oda csak az újranézős filmeket teszem, és ezt nem valószínű, hogy fogom, mert jobban bőgtem rajta, mint a Csillagainkban a hibán! :)

update: Megtudtam, hogy a könyv úgy végződik, hogy spoiler. Viszont akkor tényleg jól spoilerezte a tanárnő, csak mégis hogy találta ki?
De:
1. ez miért nincs benne?
2. az egyik trailer konkrétan azzal kezdődik, hogy találkoznak az utcán. akkor most mi van?
Nekem akkor is úgy esett le a filmből, hogy spoiler. Kész.

Nekem nagyon tetszett, szeretem az ilyen szerelmes-szomorú filmeket. Sírtam rajta rendesen :')
A könyvet még nem olvastam, de várólistás, kíváncsi vagyok mennyire tér el. A Minden, minden (2017)-nél nagy csalódás volt a film a könyvhöz képest, szóval itt ezért megcseréltem a sorrendet :D