Őrülten hiányzol (2011) 61% 100★

Két ilyen tökkelütöttet, mint a főszereplők…. jajj!!
2013 nyarán láttam először ezt a filmet, amikor az akkor még nem férjem már lassan fél éve élt Németországban, tehát ez a film nekem ott és akkor nem is lehetett volna aktuálisabb, hiszen „ebben” éltem. Viszont pontosan emiatt volt kínszenvedés, nem azért mert annyira átéreztem a szereplők helyzetét… annyira nem, mert az enyém valós volt. Esküvőt szerveztem, állandóan dolgoztam, hazamentem az üres lakásba, ahol (szerencsére :D ) minden úgy volt, ahol reggel hagytam, tévéztem, olvastam, vártam, hogy csörögjön a telefon, vártam, hogy jöjjön haza, vagy én jöjjek ki, de amikor már együtt voltunk, akkor az a pár nap azzal telt, hogy azon járt az agyam, hogy mindjárt megy vagy én indulok. Életem egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb időszaka volt, de soha egyetlen percig nem fordult meg a fejemben, hogy arra az időszakra akkor mi most nem vagyunk együtt, és mindenki csinál amit akar. Emiatt bosszant a film, mert ha ez így működik, akkor ennek a két embernek nincs keresnivalója egymás mellett. Se veled, se nélküled, de akkor talán mégis legyen a nélküled. Külön-külön is lehet boldogtalannak lenni, és még mindig nagyobb az esély a boldogságra más oldalán, minthogy két ember teljesen kicsinálja a másikat (akár szó szerint, akár „csak” átvitt értelemben).

Érdekes az operatőri munka, olyan, mintha egy vlogot néznék, a szereplők tudta nélkül, amit valaki összevágott. Azt akarta kifejezni, hogy ilyen az élet? Mert akkor fáj. A szép dolgok mindig olyan jónak tűnnek.

Akik nem éreztek még hasonlót, azok valószínűleg 'nyáltengernek' titulálták, illetve tartják ezt a filmet azonban való igaz, hogy az ember eljuthat arra a pontra, vagy inkább megismerheti azt, aki után nincs tovább. Ha az élet, a bonyodalmak, esetleg bármi más szétszakít benneteket, nem találhatod meg ugyanazt az önfeledt boldogságot, mint mellette. Hiába leszel mással, teszed föl a kamu mosolyt, hogy neked jó így is, legbelül mindig hiányolni fogod az az életet, amit vele folytattál… Tetszett, hogy nem akartak mindenképp egy 2 órás filmet faragni belőle, továbbá a párbeszédek realisztikusan darabosak, nem pedig hosszú, bemagolt szövegek lettek. A művészies jelleg kissé zavart ugyan, s a 'lezárás' sem épp a legjobb, de nekem bejött. Mondjuk talán csak azért, mivel kissé húsba vág.

Nagyon nem voltak szimpatikusak, egyikőjük sem, amilyennek a sztori bemutatta őket. NEM ilyennek akarom látni a filmekben a szerelmet, két ember kapcsolatát akik távol vannak egymástól (nem mellékesen a saját helytelen buta döntéseik következményeként). Nem volt köztük kohézió, abban sem vagyok biztos hogy ha nincs ez az óriási „dráma” köztük megélték volna-e együtt a következő nyarat. Én összehoztam volna Simont és Samet és csá, és nem kib@szni velük, ráadásul Sam-mel kétszer is (hogy a pofája nem szakadt le Jacobnak basszus, kinyílik a bicska tőle a zsebemben), na bennük legalább volt élet. Eeeeeeeeeezt a szerencsétlenkedést már bocs. 3 csillag a szülőknek jár, bár baromira nem volt szimpatikus az apukának a megjegyzése a végén a telefonban hogy Jacob is boldog lesz a vízum miatt, miközben pontosan tudták hogy a lányuk együtt él egy pasival… Nekem ez nem volt egy szimpatikus romantikus film, két önző ember vergődése volt és ennyi.

Ez egy rossz, idegesito film.
A leirassal ellentetben nem a szerelemrol szol. Ez a film az onzesrol, a figyelmetlenseg es felelosseg erzet teljes hianyarol szol. A ket foszereplo unszimpatikus, onzo viselkedese irritalo. Milyen szerelem mar az hogy amint nincsenek egyutt azonnal felremegy mindketto. Meg ha a masik szep kapcsolatban el massal vegre, akkor fogja es szetcseszi mert neki olyan kedve van. A film ket tragikus hose nem a ket sz@rhazi, hanem az ideiglenes parjaik akik igazan szerettek oket de ezek semmibe neztek oket es ide-oda dobaltak oket ha olyan kedvuk volt.
A ket foszereplo kozott nem szerelem volt hanem ket erzelmileg dilettans onzo ember egymasra talalasa. Ilyen szempontbol (es csak ilyen szempontbol) meg mukodik is a film: pont megerdemlik egymast.

Egyebkent mindettol eltekintve mint film se mukodik jol. Nincs kemia a szereplok kozott, sokszor nem tiszta az ido mulasa, melyseget meg veletlenul semsikerult belevinni es ha tenyleg az lett volna a rendezo celja ami a tartalomleirasban van akkor az is egy bazi nagy bukta.

Egyedul a szulok voltak szimpik es mukodokepesek.

Nem jo film.

Jó pillanatban talált meg, és sokat mondott a szerelemről és összetartozásról ez a film. A felét biztos csak beleképzeltem, de valahogy így képzelek el egy őszinte filmet a nagy szerelemről, távolságról, időről és kapcsolati nehézségekről.

Maga a történet jó lett volna, de annyira fura volt a kivitelezés. Nekem a helyzet szomorúsága ellenére is sok volt benne a szenvedés, szerintem sokszor feleslegesen szenvedtek akkor is, amikor együtt voltak. Nem azoknak a pillanatoknak éltek, hanem azon rágódtak, hogy 1,5 vagy 10 nap/hét múlva el kell válniuk. Nem voltak képesek maradandóan élvezni az együtt töltött időt. Ez engem bosszantott, és kicsit untatott is.
A végét pedig nem tudom hova tenni…

Fura gondolataim vannak a filmmel kapcsolatban. Először arra gondoltam, hú, milyen rossz, egy távkapcsolat, szenvednek,nem lehetnek együtt… igaz, ők szúrták el spoiler
De aztán arra gondoltam, hogy Jacob nem is érzi ugyanazt, mint Anna. Hisz Angliában ugyanúgy végezhette volna a munkáját, nem hiszem, hogy annyira nehéz lett volna áttelepülni, ha annyira szereti őt. De hát ugye a történet szempontjából kellettek a „szerelmek” És itt fordult a kocka. Jacobnak lett fontosabb Anna, a vége felé szerintem már ő a szerelmesebb,spoiler
A vége is fura, nincs teljesen lezárva, végülis a nézőre bízza mi lesz eztán.

Hát ez borzasztóan unalmas film volt. Nem is igazán szólt semmiről, csak a csaj hisztijéről. Nagyon zavart, hogy mikor együtt voltak még akkor is arról beszéltek, hogy mikor kell elválniuk, A csaj pedig borzasztóan idegesítő volt, a magyar hangjával meg főleg. A vége meg pláne, miért nem lehetett normálisan lezárni?

Hát, én ezen kiakadtam. Alig bírtam végig nézni; már nem tudom hányadik perc óta tűkön ülve vártam, hogy vége legyen. Borzasztóan unalmas volt ez az egész herce-hurca, ami amiatt alakult ki, mert a lány nem térhetett vissza Amerikába, mivel lejárt a vízuma és ennek ellenére megpróbált visszautazni.

A trailer egy nagyon szép szerelmi történetet vázol fel, két fiatalról, akik tényleg nagyon egymásba szeretnek. És ez a film elejére igaz is, de miután két külön kontinensen kénytelenek élni a szerelmesek, egészen megváltozik ez a dolog. Próbálnak külön menni, összejönnek másokkal, majd mégis újra egymás mellett kötnek ki, majd nyitott kapcsolatban egyeznek meg, de aztán megy a féltékenykedés, szóval fárasztó volt. spoiler

A vége előtt pedig abszolút értetlenül állok, és nem szép szavak jöttek a számra a láttán. spoiler This whole movie is fucked up.

Megnézésre az első 20 percet ajánlom. A többit hagyjátok ki.