Végállomás: esküvő (2018) 39

Destination Wedding
90' · amerikai · dráma, romantikus, vígjáték 16

Frank és Lindsay, két kelletlen és kellemetlen vendég tesz eleget a meghívásnak és utazik el egy Isten háta mögötti távesküvőre. Találkozásukkor hamar felfedezik, hogy több közös vonásuk is van: mindketten utálják a menyasszonyt, a vőlegényt, az esküvőt, saját magukat és különösképpen egymást.… [tovább]

angol
magyar

Képek 2

Szereposztás

Keanu ReevesFrank
Winona RyderLindsay
D. Rosh WrightFrank édesanyja
Greg LuceyFrank mostohaapja
Dj DallenbachMenyasszony
Hirdetés

Kedvencelte 2

Várólistára tette 162


Kiemelt értékelések

kvázimozi

Az író-rendező elég erősen nyomta azt a tollhegyet a karakterek körvonalazása közben. Ha nem is lehetetlen emberek, de finoman szólva is irracionálisak… bár pont ez a legszórakoztatóbb bennük. Rájuk nézni, szerintem egyikre sem jóleső, bár számomra szinte kísérteties, hogy Winona mennyire életszerűen ábrázolja a neurotikus női panaszgépet, míg Keanu úgy fest, mint aki némi zsebpénzért ugrott csak be, egy lehetséges „untitled John Wick sequel” forgatási szünetében. Bár igazán jól esett a temérdek dialógus, hamar fárasztóvá is vált; a színészek látszólag gondosan ügyeltek a sorok időzítéseire, de ennyi szöveggel, ilyen filmben, egyszerűen nem lehet komolyan alakítani.

Képileg nyersnek éreztem, de nem gondatlanságból fakadóan, talán csak ily módon igyekeztek átadni a festői vidék hangulatát; a kellemes zenei aláfestéssel, nálam az egész mintha egy Woody Allen film kellemes melegségét árasztotta volna. Bár ennek a történetnek nincs igazi drámája és teljesen komolyan venni sem lehet, szerintem mégis jó filmélményt nyújt; a rengeteg szöveg miatt talán még újra is fogom nézni. Egy aranyos kis különc produkció ez, ami könnyen lehet, hogy pont a Frank és Lindsay párosához hasonló, sokat agyaló és kiégett középkorúakat célozza, talán a mai fiatalságot láttatja csak középkorú köntösben, nem tudnám eldönteni… de jót szórakoztam rajta. Csak el kellett engednem a racionalitást és túltenni magam a mértéktelenül túlírt szövegeken. Úgy jó volt!

Evelena

Szerintem elég frappáns megoldás a két főszereplőt alakító színész párbeszédeire, cselekvéseire fókuszálni. Az elején még nem volt annyira feltűnő, hogy a többiek is ott vannak, de csak külső szemlélőként, látjuk őket, még csak egy szavukat se halljuk. Aztán az utolsó jelenetek egyikében egy parkolóőrt megszólít Keanu és vártam az áttörést, hogy na, végre, valaki más is megszólal. :D De nem, ne reménykedjetek.
A szarkasztikus humort kifejezetten szeretem, itt abból pedig van bőven.
Viszont annyi a dialógus, és olyan gyorsak, hogy nem mindig lehet őket követni. Így egy újranézés minimum kell hozzá.
A színészi játék remek, viszont a történet néhol röhögőgörcsből adódóan könnyeket csal a szemünkbe a hahotától, máshol elgondolkoztat az élet dolgain, majd kissé leül. Aztán azon is elgondolkodhatunk, hogy lehet varázsolnak is a szereplők, mert Winona megissza az ágyban a borát, majd huss, egy pillanat múlva ismét teli a pohara.
Nagyon szélsőséges, bogaras Frank és Lindsay is, ami néha kicsit sok (avagy a hörgőbajnok és a viráglehelő), viszont a véleményük azért sokszor nagyon jól meg van mondva.
Jópofa film ez, csak hangulat és koncentráció kell hozzá, úgy mondják a szöveget.
Egy élmény volt.

Charming 

Keanu és Winona párosa vitte a hátán az egész filmet, ha nem ők lettek volna a főszereplők – vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy simán a szereplők, mivel más meg sem szólalt a filmben – akkor nagy esély van rá, hogy nehezebben csúszott volna le ez a másfél óra. De így péntek estére pont megfelelt, bár bevallom, egy óra elteltével már kezdtem fáradni a szüntelen dialógusoktól, még ha azok jól is voltak megírva. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az az operatőri munka volt, jobb lett volna több közeli snittet is látni a színészekről.

sophie 

Nekem egy kicsit sok volt. (És kevés is ugyanakkor). Különben általában jól szórakoztam, fura látni az egykori nagyon fiatal színészeket idősödésükben. Már úgy értem, hogy fiatalok, nézz csak rájuk (és nemrég volt, amikor tehetséges fiatalnak voltak nevezve), de közben pedig Keanu Reeves pl már 54. Fura.

Szóval nekem Winona Ryder kicsit nagyon sok volt. Nem hiszem, hogy egy mizantrópot kizárólag úgy lehet eljátszani, hogy végig össze van vonva a szemöldöke, és undor van az arcán (pl KR semmi ilyesmit nem csinált, mégis szebben adta magát), de azért voltak neki is jó pillanatai, például az az asztalbafejelős jelenet nagyon ült.

Az igazi hiányjel nekem a körítésben, a kerettörténetben van, pontosabban ha ennyire futotta, inkább ne lett volna, én különösebben nem igényelem. Pl. a Félix és Rose (2002)-ban is a szimpla szállodai szoba rész volt a legjobb.

Ha már itt tartunk: időről időre kerül ilyesmi kamaradarab, ilyen egy-férfi-és-egy-nő jutalomjáték (mint most is). Az én személyes kedvencem pl a Harry és Sally (1989), de volt a Lesz ez még így se! (1997), a Szerelem második látásra (2008), hogy nagyjából 10 éveket ugorjak. Kb egy kaptafa, mégis szeretjük ezeket a figurákat, és kor(szellem)rajzok is egyben.

Nálunk szinkronnal adták, belehallgatva az eredeti hangba … aki teheti az utóbbit válassza, na. Ugyanakkor annyira pörgős a szöveg, hogy úgy sejtem, így sem fogtam fel mindent, úgy ahogy kell (a feliratozás pedig valószínűleg igen megrövidített kellene, hogy legyen). A képek szépek, de nem veszít sokat az sem, aki kisképernyőn/monitoron nézi.

StAngela

Egyszerre volt jobb és rosszabb, mint amire számítottam. Adva van két szarkasztikus, másokban folyton a hibát kereső ember. Az egyik élből elutasítja a romantikus kapcsolatokat, míg a másik egy már nemlétező romjain ül saját maga által is megvetetten. Az hogy az író és a rendező, hogyan hozott össze két ilyen karaktert, nos, az teljességgel rejtély számomra. Viszont Keanu és Winona párosa szenzációs választás volt! Imádtam, hogy olyan furák. Egyedüli zavaró tényező az volt számomra, hogy az övék volt az egyedüli párbeszéd a filmben. Többet adott volna a sztorihoz, ha mások is szóhoz jutnak.
Mindenesetre azt kell mondjam, hogy ez a film annak bizonyítására szolgált, hogy egy értékes kapcsolat a testiség megélése után is kialakulhat, még két igazán ellentétes/ellenséges személy között is.
Üdítő volt, a sok nyálas hollywoodi produkció után.

Lex

Voltak jó jelenetek benne és érdekes gondolatok, nevettem is egy párszor (Keanu-nak az a fura hangja haláli), poénos volt látni két megkeseredett embert, akik egymásba szeretnek, de nem jött be a film stílusa. És erre elég hamar rá is jöttem, de úgy döntöttem, akkor is végignézem. Fura és fárasztó volt két embert figyelni 90 percen keresztül, akik egyfolytában vitáztak egymással. Folyamatosan koncentrálnom kellett arra, hogy mit mondanak, és egy idő után elkalandoztak a gondolataim, és még csak az sem érdekelt, hogy lemaradtam pár eszmecseréjükről. spoiler Nem hiszem, hogy én ezt még egyszer megnézem, de ha valaki kedveli ezt a szövegelős stílust, annak valószínűleg elnyeri majd a tetszését a film.

Zdenka

Nem egy klasszikus romkomra kell számítani, ami okozhat némi csalódást az arra vágyóknak, de nem mondanám, hogy kár érte, sőt!
Igen hamar ráeszmélsz, hogy ez nem az a film, ahol lesz időd kényelmesen elnyamnyogni a popcornodon, míg lemegy a klasszikus ‘találkoznak-megtetszenek egymásnak-jön a drámai összeveszés-majd a felszabadító kibékülés meg a happy end’. Nem. Itt annyira daralják a párbeszédeket, hogy közben te kapkodod a mély levegőket és téped a hajad Keanu helyett is.
Annyira a dialógusokra épül az egész film, hogy szinte úgy érzem, egy kamaradrámát nézek.
Érzelmi hullámvasútra váltott jegy is volt ez egyben, mert míg az egyik jelenetnél még könnyesre röhögtem magam – amit egyre kevesebb film vált már ki sajnos –, addig a következőnél kínomban tudtam volna, hogy mégis mi ez a Zs kategóriás jelenet.
A low-budget érzés végig bennem volt, de sokkal többet én sem költöttem volna rá.
Ha érezted már magad totál cinikusnak és kívülállónak, mikor romantikáról van szó, akkor egyszer-nézős kategóriában értékelni fogod a filmet.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján