Végállomás: esküvő (2018) 188

Destination Wedding
90' · amerikai · dráma, romantikus, vígjáték 16 !

Frank és Lindsay, két kelletlen és kellemetlen vendég tesz eleget a meghívásnak és utazik el egy Isten háta mögötti távesküvőre. Találkozásukkor hamar felfedezik, hogy több közös vonásuk is van: mindketten utálják a menyasszonyt, a vőlegényt, az esküvőt, saját magukat és különösképpen egymást.… [tovább]

angol
magyar

Képek 8

Szereposztás

Keanu ReevesFrank
Winona RyderLindsay
D. Rosh WrightFrank édesanyja
Greg LuceyFrank mostohaapja
Dj DallenbachMenyasszony

Kedvencelte 13

Várólistára tette 180


Kiemelt értékelések

LoneWolf 

Ez zseniális volt. Imádtam. Nagyon egyedinek találtam ezt a két szereplős, másfél órányi elmebeteg párbeszédet, amiben spoiler Először azt hittem, hogy egy megszokott, romantikus vígjáték lesz, a már 1000x látott sablonokkal, de a végét leszámítva nem egy mindennapi alkotás. Az a vicc, hogy kb. én is ilyen megkeseredetten gyökérnek képzelem el magam úgy 5-10 év múlva, szóval remélem, hogy engem is elhív majd valami ismerősöm az esküvőjére, mert nagyon kedvet kaptam hozzá. Természetesen ez egy rétegfilm, amit vagy azonnal kukázol, vagy szimplán beleszeretsz és nálam az utóbbi érvényesült, pedig egyébként nem igazán vagyok oda a műfajért.

Törpillaa 

Hát láttam már ennél is jobb filmet, mint ez, de azért nem volt olyan rossz. Csak Frank és Lindsay már kezdtek idegesítővé válni, és annyira bolondok voltak. XD Leginkább ők vitték el a filmet az igaz. spoiler A végére már nagyon fárasztóak voltak, de azért volt egy egy poén vicces vor, vagy az akart lenni. De azt bírtam, ahogy cukkolták egymást.

kvázimozi

Az író-rendező elég erősen nyomta azt a tollhegyet a karakterek körvonalazása közben. Ha nem is lehetetlen emberek, de finoman szólva is irracionálisak… bár pont ez a legszórakoztatóbb bennük. Rájuk nézni, szerintem egyikre sem jóleső, bár számomra szinte kísérteties, hogy Winona mennyire életszerűen ábrázolja a neurotikus női panaszgépet, míg Keanu úgy fest, mint aki némi zsebpénzért ugrott csak be, egy lehetséges „untitled John Wick sequel” forgatási szünetében. Bár igazán jól esett a temérdek dialógus, hamar fárasztóvá is vált; a színészek látszólag gondosan ügyeltek a sorok időzítéseire, de ennyi szöveggel, ilyen filmben, egyszerűen nem lehet komolyan alakítani.

Képileg nyersnek éreztem, de nem gondatlanságból fakadóan, talán csak ily módon igyekeztek átadni a festői vidék hangulatát; a kellemes zenei aláfestéssel, nálam az egész mintha egy Woody Allen film kellemes melegségét árasztotta volna. Bár ennek a történetnek nincs igazi drámája és teljesen komolyan venni sem lehet, szerintem mégis jó filmélményt nyújt; a rengeteg szöveg miatt talán még újra is fogom nézni. Egy aranyos kis különc produkció ez, ami könnyen lehet, hogy pont a Frank és Lindsay párosához hasonló, sokat agyaló és kiégett középkorúakat célozza, talán a mai fiatalságot láttatja csak középkorú köntösben, nem tudnám eldönteni… de jót szórakoztam rajta. Csak el kellett engednem a racionalitást és túltenni magam a mértéktelenül túlírt szövegeken. Úgy jó volt!

Márta_Péterffy 

Előre tudtam, hogy nem fergeteges komédia és nem is a megszokott romantikus, így jókat nevettem rajta. Gunyoros és szarkasztikus, mégis nagyon emberi.
spoiler
A szinkron pedig kifejezetten jól sikerült.

2 hozzászólás
Nympha17 

Nem volt ez rossz, de több volt benne a filozofálgatás, mint azt vártam. Az előzetes túlságosan egy romantikus vígjáték benyomását akarja kelteni, pedig ez inkább két cinikus ember találkozása, akik egy hétvége alatt rájönnek, hogy azért mégis érdemes megpróbálniuk ezt a kapcsolat-dolgot, ha már elbírják viselni egymás hülyeségeit, miközben kicikiznek mindenkit, aki próbálkozik ezzel a kapcsolat-dologgal.
Persze voltak vicces részek, és tetszettek az elgondolásaik, egy délutáni mozinak elment.

Evelena 

Szerintem elég frappáns megoldás a két főszereplőt alakító színész párbeszédeire, cselekvéseire fókuszálni. Az elején még nem volt annyira feltűnő, hogy a többiek is ott vannak, de csak külső szemlélőként, látjuk őket, még csak egy szavukat se halljuk. Aztán az utolsó jelenetek egyikében egy parkolóőrt megszólít Keanu és vártam az áttörést, hogy na, végre, valaki más is megszólal. :D De nem, ne reménykedjetek.
A szarkasztikus humort kifejezetten szeretem, itt abból pedig van bőven.
Viszont annyi a dialógus, és olyan gyorsak, hogy nem mindig lehet őket követni. Így egy újranézés minimum kell hozzá.
A színészi játék remek, viszont a történet néhol röhögőgörcsből adódóan könnyeket csal a szemünkbe a hahotától, máshol elgondolkoztat az élet dolgain, majd kissé leül. Aztán azon is elgondolkodhatunk, hogy lehet varázsolnak is a szereplők, mert Winona megissza az ágyban a borát, majd huss, egy pillanat múlva ismét teli a pohara.
Nagyon szélsőséges, bogaras Frank és Lindsay is, ami néha kicsit sok (avagy a hörgőbajnok és a viráglehelő), viszont a véleményük azért sokszor nagyon jól meg van mondva.
Jópofa film ez, csak hangulat és koncentráció kell hozzá, úgy mondják a szöveget.
Egy élmény volt.

Lobo 

Tegnap este végre megnéztem a Destination Wedding-et és hát imádtam, ezt a két embert elnéztem volna másfél órán át, hogy csak dühösen ücsörögnek a repülőgép hátuljában, de szerencsére beszélnek is. Ráadásul hiába igyekeztek s próbáltak gusztustalan dolgokat kitalálni a karakternek, Keanu Reeves még morgósan és fura szokásokkal megpakolva is roppant szexi. Az utolsó jelenettől meg elolvadtam. Kész.

1 hozzászólás
Charming

Keanu és Winona párosa vitte a hátán az egész filmet, ha nem ők lettek volna a főszereplők – vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy simán a szereplők, mivel más meg sem szólalt a filmben – akkor nagy esély van rá, hogy nehezebben csúszott volna le ez a másfél óra. De így péntek estére pont megfelelt, bár bevallom, egy óra elteltével már kezdtem fáradni a szüntelen dialógusoktól, még ha azok jól is voltak megírva. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az az operatőri munka volt, jobb lett volna több közeli snittet is látni a színészekről.

sophie 

Nekem egy kicsit sok volt. (És kevés is ugyanakkor). Különben általában jól szórakoztam, fura látni az egykori nagyon fiatal színészeket idősödésükben. Már úgy értem, hogy fiatalok, nézz csak rájuk (és nemrég volt, amikor tehetséges fiatalnak voltak nevezve), de közben pedig Keanu Reeves pl már 54. Fura.

Szóval nekem Winona Ryder kicsit nagyon sok volt. Nem hiszem, hogy egy mizantrópot kizárólag úgy lehet eljátszani, hogy végig össze van vonva a szemöldöke, és undor van az arcán (pl KR semmi ilyesmit nem csinált, mégis szebben adta magát), de azért voltak neki is jó pillanatai, például az az asztalbafejelős jelenet nagyon ült.

Az igazi hiányjel nekem a körítésben, a kerettörténetben van, pontosabban ha ennyire futotta, inkább ne lett volna, én különösebben nem igényelem. Pl. a Félix és Rose (2002)-ban is a szimpla szállodai szoba rész volt a legjobb.

Ha már itt tartunk: időről időre kerül ilyesmi kamaradarab, ilyen egy-férfi-és-egy-nő jutalomjáték (mint most is). Az én személyes kedvencem pl a Harry és Sally (1989), de volt a Lesz ez még így se! (1997), a Szerelem második látásra (2008), hogy nagyjából 10 éveket ugorjak. Kb egy kaptafa, mégis szeretjük ezeket a figurákat, és kor(szellem)rajzok is egyben.

Nálunk szinkronnal adták, belehallgatva az eredeti hangba … aki teheti az utóbbit válassza, na. Ugyanakkor annyira pörgős a szöveg, hogy úgy sejtem, így sem fogtam fel mindent, úgy ahogy kell (a feliratozás pedig valószínűleg igen megrövidített kellene, hogy legyen). A képek szépek, de nem veszít sokat az sem, aki kisképernyőn/monitoron nézi.

Sakara 

A legfurcsább film, amit valaha láttam. Az események nagyon furcsán és lassan haladnak. Azt hittem, hogy a végére lesz egy kis fordulat, ami dob az egészen, de erről lemaradtam.


Népszerű idézetek

Sinope

Frank: Szeretem a cinizmusomat. Annyira otthonos.

Lindsay: – Howard elhagyta anyukádat?
Frank: – Mondjuk inkább úgy, hogy fejvesztve menekült.
Lindsay: – Egy idősebb nőért?
Frank: – Elhagyta volna egy vidráért is.

Lindsay: – Minden események legpökhendibbjére megyek: egy desztinációs esküvőre.
Frank: – Könyörgök, mondja, hogy nem Kees és Anne-ére!
Lindsay: – Maga szerint mégis hány esküvőt tartanak egy adott napon Paso Doblesben?
Frank: – Kettőért fohászkodom.

Bogesxd 

Frank: Inkább legyek erős idegroncs, mint gyenge idegroncs.
Lindsay: Én nem vagyok gyenge, csak van bennem remény.
Frank: Az ugyanaz.

Frank: És mi történt itt a várostervezéssel? Volt egy pont, amikor feladták?

Frank: Ha a szülő-gyerek kapcsolat sérül, az ember jobb eséllyel lesz szociopata, mint mentálisan stabil felnőtt. Én komoly győzelemnek fogom fel, hogy nem szegélyezik sekély sírhantok a hátsókertemet.

Sinope

Frank: Úgy döntöttem okulok a szüleim hibáiból. Ez egyfajta evolúció.

Bogesxd 

Lindsay: Ha egyszer eljön az én időm, nem akarom, hogy életben tartsanak.
Frank: Én igen. Azt akarom, hogy újraélesszenek. Intubáljanak, támasszanak fel, hozzanak vissza a halálból. Üssenek ki a tappancsokkal és döfjenek a szívembe adrenalint egy jó nagy tűvel. Kerül, amibe kerül.
Lindsay: Jó, de mi van, ha már nincs remény.
Frank: Már most sincs remény.
Lindsay: És mi van, ha már csak kolonc vagy a családod, és közvetve az egész egészségügyi rendszer nyakán?
Frank: Szarok rá, csak üldözzék el a halált. Azt se bánom, ha egy tarlórépának jobbak az agyhullámai, mint nekem.
Lindsay: De te utálod az életet.
Frank: Így van. De elég sokáig leszek halott, minek sietni.
Lindsay: Szeretnél gyerekeket?
Frank: Akkor már inkább a halál. Úgy értem, miért szúrnék ki szerencsétlenekkel?
Lindsay: Hát ugyanazért, amiért magadat újraélesztetnéd. Mert lenni, bármilyen rémes is, jobb, mint nem lenni.

jancsibohi 

– Még Superman sem látna át ezen a pizsin!

Sinope

Frank: A létem nem az én döntésem volt, hanem az anyámé. Hallottál már ennél nagyobb önzésről?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján