Végállomás: esküvő (2018) 17

Destination Wedding
90' · amerikai · dráma, romantikus, vígjáték 16

Frank és Lindsay, két kelletlen és kellemetlen vendég tesz eleget a meghívásnak és utazik el egy Isten háta mögötti távesküvőre. Találkozásukkor hamar felfedezik, hogy több közös vonásuk is van: mindketten utálják a menyasszonyt, a vőlegényt, az esküvőt, saját magukat és különösképpen egymást.… [tovább]

angol
magyar

Képek 2

Szereposztás

Keanu ReevesFrank
Winona RyderLindsay
D. Rosh WrightFrank édesanyja
Greg LuceyFrank mostohaapja
Dj DallenbachMenyasszony
Hirdetés

Várólistára tette 145


Kiemelt értékelések

kvázimozi

Az író-rendező elég erősen nyomta azt a tollhegyet a karakterek körvonalazása közben. Ha nem is lehetetlen emberek, de finoman szólva is irracionálisak… bár pont ez a legszórakoztatóbb bennük. Rájuk nézni, szerintem egyikre sem jóleső, bár Winonának nálam kísértetiesen életszerű módon sikerül ábrázolnia a neurotikus női panaszgépet, míg Keanu úgy fest, mint aki némi zsebpénzért ugrott be, egy lehetséges „untitled John Wick sequel” forgatása közben. Bár igazán jól esett a temérdek dialógus, hamar fárasztóvá is vált. Noha a színészek látszólag gondosan ügyeltek a sorok időzítéseire, ennyi szöveggel, ilyen filmben, egyszerűen nem lehet komolyan alakítani.

Képileg nyersnek éreztem, de nem gondatlanságból fakadóan, inkább úgy, mintha ily módon igyekeztek volna átadni a festői vidék hangulatát; a kellemes zenei aláfestéssel, nálam az egész egy Woody Allen film hangulatát árasztotta. Bár ránézésre nincs igazi drámája és teljesen komolyan venni sem lehet, mégis jó filmélményt nyújt; a rengeteg szöveg miatt talán még újra is fogom nézni. Egy aranyos kis különc produkció ez, ami könnyen lehet, hogy pont a Frank és Lindsay párosához hasonló, sokat agyaló és kiégett középkorúakat célozza. Jót szórakoztam rajta, de el kellett engednem a racionalitást és túltenni magam a mértéktelenül túlírt szövegeken. Úgy jó volt!

Charming 

Keanu és Winona párosa vitte a hátán az egész filmet, ha nem ők lettek volna a főszereplők – vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy simán a szereplők, mivel más meg sem szólalt a filmben – akkor nagy esély van rá, hogy nehezebben csúszott volna le ez a másfél óra. De így péntek estére pont megfelelt, bár bevallom, egy óra elteltével már kezdtem fáradni a szüntelen dialógusoktól, még ha azok jól is voltak megírva. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az az operatőri munka volt, jobb lett volna több közeli snittet is látni a színészekről.

sophie 

Nekem egy kicsit sok volt. (És kevés is ugyanakkor). Különben általában jól szórakoztam, fura látni az egykori nagyon fiatal színészeket idősödésükben. Már úgy értem, hogy fiatalok, nézz csak rájuk (és nemrég volt, amikor tehetséges fiatalnak voltak nevezve), de közben pedig Keanu Reeves pl már 54. Fura.

Szóval nekem Winona Ryder kicsit nagyon sok volt. Nem hiszem, hogy egy mizantrópot kizárólag úgy lehet eljátszani, hogy végig össze van vonva a szemöldöke, és undor van az arcán (pl KR semmi ilyesmit nem csinált, mégis szebben adta magát), de azért voltak neki is jó pillanatai, például az az asztalbafejelős jelenet nagyon ült.

Az igazi hiányjel nekem a körítésben, a kerettörténetben van, pontosabban ha ennyire futotta, inkább ne lett volna, én különösebben nem igényelem. Pl. a Félix és Rose (2002)-ban is a szimpla szállodai szoba rész volt a legjobb.

Ha már itt tartunk: időről időre kerül ilyesmi kamaradarab, ilyen egy-férfi-és-egy-nő jutalomjáték (mint most is). Az én személyes kedvencem pl a Harry és Sally (1989), de volt a Lesz ez még így se! (1997), a Szerelem második látásra (2008), hogy nagyjából 10 éveket ugorjak. Kb egy kaptafa, mégis szeretjük ezeket a figurákat, és kor(szellem)rajzok is egyben.

Nálunk szinkronnal adták, belehallgatva az eredeti hangba … aki teheti az utóbbit válassza, na. Ugyanakkor annyira pörgős a szöveg, hogy úgy sejtem, így sem fogtam fel mindent, úgy ahogy kell (a feliratozás pedig valószínűleg igen megrövidített kellene, hogy legyen). A képek szépek, de nem veszít sokat az sem, aki kisképernyőn/monitoron nézi.

Zdenka

Nem egy klasszikus romkomra kell számítani, ami okozhat némi csalódást az arra vágyóknak, de nem mondanám, hogy kár érte, sőt!
Igen hamar ráeszmélsz, hogy ez nem az a film, ahol lesz időd kényelmesen elnyamnyogni a popcornodon, míg lemegy a klasszikus ‘találkoznak-megtetszenek egymásnak-jön a drámai összeveszés-majd a felszabadító kibékülés meg a happy end’. Nem. Itt annyira daralják a párbeszédeket, hogy közben te kapkodod a mély levegőket és téped a hajad Keanu helyett is.
Annyira a dialógusokra épül az egész film, hogy szinte úgy érzem, egy kamaradrámát nézek.
Érzelmi hullámvasútra váltott jegy is volt ez egyben, mert míg az egyik jelenetnél még könnyesre röhögtem magam – amit egyre kevesebb film vált már ki sajnos –, addig a következőnél kínomban tudtam volna, hogy mégis mi ez a Zs kategóriás jelenet.
A low-budget érzés végig bennem volt, de sokkal többet én sem költöttem volna rá.
Ha érezted már magad totál cinikusnak és kívülállónak, mikor romantikáról van szó, akkor egyszer-nézős kategóriában értékelni fogod a filmet.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján