Ha egy reptér várótermében játszódnak az események, akkor ugye már mondhatjuk, hogy Ég és Föld között, a Senkiföldjén járunk?! Ha itt találkozik véletlenszerűen egy átutazó férfi és egy átutazó nő – amúgy franciásan –, az akkor ugye bárhová elvezethet?!
Ami egy ilyen találkozást… [tovább]
| Jean Reno | Félix |
|---|---|
| Juliette Binoche | Rose |
| Sergi López | Sergio |
| Scali Delpeyrat | Orvos |
| Jérôme Keen | Janitor |
| Raoul Billerey | Félix apja |
| Michel Lepriol | Pincér |
Kifejezetten érdekes film, amely egy igen zűrös találkozás történetét meséli el. Az egyszerű cselekmény elég mély, ugyanakkor nagyon sok humorra is ad lehetőséget, amit a film ki is használ, így egy igen kiegyensúlyozott, okos alkotássá válik.
Reptér. Jönnek-mennek az emberek, látszólag célirányosan, egyik országból a másikba igyekeznek. De mi van akkor, ha pont itt történik valami sorsfordító, valami különleges? Félix és Rose éppen ezen a helyen találkozik és kettejük között egy megmagyarázhatatlan kötelék alakul ki. De vajon elég-e egyetlen nap, hogy megváltoztasson egy életet?
Juliette Binoche még mindig lehengerlő, nagyon szerettem Rose szerepében, de fantasztikus volt látni Jean Renot is ilyen fiatalon, ebben az esetlen, félszeg szerepben. Kettejük párosítása tökéletes, valószínűleg ez ellensúlyozza a látszólag egyszerű forgatókönyvet. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de a hangulata megfogott.
Ez egy másik film, amit nagyon imádok. Nem egy óriási forgatókönyvvel, de nagyon jó szereposztásokkal. Nehezen képzeltem el ezelőtt, hogy Jean Renonak van egy ilyen romantikus filmes oldala is, de szerintem nagyon jól állt neki, és nagyon tetszett a haja (ezt nem tudom miért fontos megemlíteni, de egyébként a hosszabb hajú férfiak, a favoritom, és Jean Renot nem látom túl sokat szaladgálni hosszú hajjal, oké itt sem olyan hosszú, de hosszabb mint általában, és egészen máshogy néz ki vele, nekem nagyon tetszik). Szóval a film, nem is tudom mi fogott meg benne, mindig azt gondolom, hogy a romantika nem az én műfajom, ha valaki romantikus dolgokat tesz, zavarba jövök és furán érzem magam, és a tett sem érződik odaillőnek. Egyszer elmentem egy vakrandira egy tűzoltóval, és az első találkozáskor hozott nekem egy vörös rózsát. Annyira cikinek éreztem, hogy az elmondhatatlan. Mondjuk első randira, ismeretlenül miért hoz valaki vörös rózsát? Kicsit sok.
Na de közben meg imádom az ilyen nyálgép filmeket. Na mondjuk a Felix és Rose nem mondható nyálgépnek, én legalábbis nem érzem annak. Lassú és csendes benne a romantika, és mégis valahogy átitatja az egész filmet, a két színész közt is éreztem a kémiát. Juliette Binoche-t pedig ebben a filmben ismertem meg először, azelőtt nem láttam tőle kb. egy filmet sem. Vagy nagyon régen és nem emlékszek rá. Az a jelenet nagyon tettszett amikor lemosta magáról azt a vastag vakolatot, látszott, hogy gyönyörű nő, és kár elrondítani, azzal az ormótlan transzvesztita sminkkel. Szóval nagyon jó film volt, és imádtam benne mindkét színészt. Az egyik kedvenc filmemmé vált, amit szintén bármennyiszer meg tudnék nézni. Akarom dvd-n eredeti szinkronnal.
