Félix és Rose (2002) 37

Décalage horaire
82' · francia, angol · romantikus, vígjáték 12

Ha egy reptér várótermében játszódnak az események, akkor ugye már mondhatjuk, hogy Ég és Föld között, a Senkiföldjén járunk?! Ha itt találkozik véletlenszerűen egy átutazó férfi és egy átutazó nő – amúgy franciásan –, az akkor ugye bárhová elvezethet?!

Ami egy ilyen találkozást… [tovább]

Szereposztás

Jean RenoFélix
Juliette BinocheRose
Sergi LópezSergio
Scali DelpeyratOrvos
Jérôme KeenJanitor
Raoul BillereyFélix apja
Michel LepriolPincér
Hirdetés

Kedvencelte 3

Várólistára tette 20


Kiemelt értékelések

Sister 

Reptér. Jönnek-mennek az emberek, látszólag célirányosan, egyik országból a másikba igyekeznek. De mi van akkor, ha pont itt történik valami sorsfordító, valami különleges? Félix és Rose éppen ezen a helyen találkozik és kettejük között egy megmagyarázhatatlan kötelék alakul ki. De vajon elég-e egyetlen nap, hogy megváltoztasson egy életet?

Juliette Binoche még mindig lehengerlő, nagyon szerettem Rose szerepében, de fantasztikus volt látni Jean Renot is ilyen fiatalon, ebben az esetlen, félszeg szerepben. Kettejük párosítása tökéletes, valószínűleg ez ellensúlyozza a látszólag egyszerű forgatókönyvet. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de a hangulata megfogott.

Zsófia 

Ennek a filmnek mindenhol olyan gyenge az értékelése, de én kedvelem. Olyan kis andalgós, ügyetlenkedős. Az egésznek valami fura, nosztalgikus hatása van rám nézve, ezért szeretem. Ez elég érthetetlen, mert zsenge kis harmat voltam, amikor láttam, és lövésem sincs, mivel is fogott meg, mert el kell ismernem, hogy tényleg nem túl eseménydús alkotás. Binoche és Reno azoban kedves párost alkotnak és ott bujkál az a kis francia fűszerezés minden képkockában. Egy kicsivel több csillagot talán megérdemelnének.

2 hozzászólás
Sznida_Nóri 

Ez egy másik film, amit nagyon imádok. Nem egy óriási forgatókönyvvel, de nagyon jó szereposztásokkal. Nehezen képzeltem el ezelőtt, hogy Jean Renonak van egy ilyen romantikus filmes oldala is, de szerintem nagyon jól állt neki, és nagyon tetszett a haja (ezt nem tudom miért fontos megemlíteni, de egyébként a hosszabb hajú férfiak, a favoritom, és Jean Renot nem látom túl sokat szaladgálni hosszú hajjal, oké itt sem olyan hosszú, de hosszabb mint általában, és egészen máshogy néz ki vele, nekem nagyon tetszik). Szóval a film, nem is tudom mi fogott meg benne, mindig azt gondolom, hogy a romantika nem az én műfajom, ha valaki romantikus dolgokat tesz, zavarba jövök és furán érzem magam, és a tett sem érződik odaillőnek. Egyszer elmentem egy vakrandira egy tűzoltóval, és az első találkozáskor hozott nekem egy vörös rózsát. Annyira cikinek éreztem, hogy az elmondhatatlan. Mondjuk első randira, ismeretlenül miért hoz valaki vörös rózsát? Kicsit sok.
Na de közben meg imádom az ilyen nyálgép filmeket. Na mondjuk a Felix és Rose nem mondható nyálgépnek, én legalábbis nem érzem annak. Lassú és csendes benne a romantika, és mégis valahogy átitatja az egész filmet, a két színész közt is éreztem a kémiát. Juliette Binoche-t pedig ebben a filmben ismertem meg először, azelőtt nem láttam tőle kb. egy filmet sem. Vagy nagyon régen és nem emlékszek rá. Az a jelenet nagyon tettszett amikor lemosta magáról azt a vastag vakolatot, látszott, hogy gyönyörű nő, és kár elrondítani, azzal az ormótlan transzvesztita sminkkel. Szóval nagyon jó film volt, és imádtam benne mindkét színészt. Az egyik kedvenc filmemmé vált, amit szintén bármennyiszer meg tudnék nézni. Akarom dvd-n eredeti szinkronnal.


Népszerű idézetek

Emerson 

Rose: A távirányítón kívül mikor érintett utoljára érzékeny pontot?

Emerson 

Félix: Ez a szegény disznó hiába halt meg. Ez nem sonka!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján