Bor, mámor, Provence (2006) 76% 238★

Az a kategória, amikor teljesen mindegy, hogy mi a történet, de a táj és a helyszín annyira elragadó, hogy nem is érdekel tovább. Ott akarok lenni azóta is, ott akarok élni, ha kell csak kenyéren és vízen, de élvezhessem a táj gyönyörűségét. Azt a teniszpályát, azt a medencét… azt a rossz bort. Még a skorpiókat is! Kell!

Boldogság és élet injekció .

Ezt nézve azt hiszem, mindenkinek megfordul a fejében, hogy egy szőlészetbe költözzön. Vagy legalább egy két hetet egy ilyen helyen pihenjen.
Nagyon jó hangulata van az egész filmnek, szép a kontraszt a dolgos és élettelen London és a nyugodt és élő Provence között.
Amit hiányoltam, hogy egyáltalán nem derül ki Max miért lett az, aki és miért szakadt meg a kapcsolat.

Na, kéremszépen, végre egy jó romantikus film.

Amikor megláttam, hogy Ridley Scott rendezte, eléggé meghökkentem, viszont teljesen meg voltam elégedve. Kétségtelen, a táj lenyűgözött, de a sztori nagyon is vetekszik vele. Számomra ez is kicsit egy „megváltoztatom az életedet” film, ugyanis amellett, hogy elkapott a hangulata és jókat mosolyogtam rajta, megerősített abban, hogy spoiler Bájos, szeretnivaló, és segít öt percre elmenekülni a világ elől.

A forgatási helyszín szuper, de a történet nem tudott lekötni. Volt egy-egy jelenet (különösképp a visszatekintések Max gyermekkorára), ami kifejezetten tetszett, de többségében egyhangúnak éreztem a filmet.

Nem egészen könyvhű, ott kicsit nagyobb a kavarás a bor körül. De azt hiszem, mindegy is, mert olyan hangulata van, és olyan fertőző életszeretet árad belőle, hogy ha a fele történetet megvágták volna, akkor is nézném újra, és újra, és…

Nagyon izzadságszagúnak éreztem. Szép maga a táj, de én mélyebbre ástam volna Henry és Max kapcsolata között. A Cotillard-szálat is nagyon erőltetettnek éreztem. A nő a múltból, csak hog legyen valami. Az a sok zuhanás meg esés közbeni bollocks is……csak fogtam a fejem. :/ Szerintem Crowe sem hozta olyan szépen és ügyesen a fas*fej brókert.
Teljesen középszerű alkotás.

Borzasztó nagy csalódás volt ez a film.
A zene szuper, Provance gyönyörű, Marion Cotillard szintén gyönyörű és… ennyi.
A forgatókönyv egy kliségyűjtemény, Russel Crowe játéka felszínes és az egész émelyítően édes volt.

Eléggé jó hangolatú film. Olyan szépen van megcsinálva. A történet viszont számoma kicsit olyan-amilyen volt. De azért ajánlom mindenkinek, mert kellemes érzést nyújt.

Az egyik „leg-kedvencebb” filmem! A témája, a helyszínek, az életérzés. És hát Russell Crowe… Így egészében maga a tökéletesség :)