Ízek, imák, szerelmek (2010) 72% 368★

Rettenetesen untam, pedig jól kezdődött de mégis lapos volt a történet, a szereplők is olyan semmilyenek voltak, Julia Robertssel nincs semmi bajom, vannak jó filmjei de valahogy ebben kicsit számomra idegesítő volt.
A film mondanivalója tetszett, jól is lett bemutatva pár egy kicsit szájbarágósra sikerült de azért nem olyan vészesen. Gyönyörű helyeket mutattak be, élvezet volt nézni, én is szívesen lettem volna ott. :D
A vége aranyos lett, de úgy érzem hogy előbb is lezárhatták volna és akkor nem lett volna benne annyi üresjárat. Egynek elment, a könyvhöz még nem volt szerencsém de tervben van. :)))

Néha fel kell adnunk mindent ahhoz, hogy ráleljünk önmagunkra. Élhetünk bárhol és hihetünk bármiben, a lényeg hogy megtaláljuk benső békénket. Ne ragaszkodjunk semmihez se görcsösen, hiszen az élet csak egy színjáték…

Olyan csodaszép helyeket mutattak, de a sztori lapos volt és sajnos nagyon untam..

Csodálatos film újrakezdésről, önmagunk megtalálásáról, és a bátorságról, hogy merjünk változtatni az életünkön, amikor eljön az ideje.
Többen írják, hogy unalmas a film, hiába a szép helyszínek. Szerintem ez a film pont hogy nem a pörgésről kell, hogy szóljon, hanem a belső folyamatokra való figyelemről, a lelki változásokról, elengedésről és útkeresésről. Nekem emiatt tetszett főleg a Balis rész. Az olasz pedig a mentalitásuk miatt, és az indiai volt, ami kevésbé.

Jónak jó volt a film, de untam. Annyira unalmas volt pedig olyan szép helyen voltak. A történet is jó volt tetszett, habár még ezt sem olvastam. A színészek jók voltak.

Annyira jól megtalálom most a filmeket. Ez kellett nekem, illetve a kis lelki világomnak. Inspiráció, függetlenség, erősség, spiritualitás, utazás, bátorság, basszus, minden benne van ebben a filmben, amire jelenleg vágyom. Nagyon tetszett, nem is igazán maga a történet, de a hangulat és az üzenet, meg az egész „kisugárzás”!♥♥
Úgyhogy ebből a felindulásból vágtam magamnak frufrut. (egyelőre) K*RVA JÓ DÖNTÉS VOLT!
update: nem volt annyira jó döntés, de tudok élni vele

Két csillag a gyönyörű helyek miatt. Minden más értékelhetetlen a filmben.
A Gilbert könyv felét már elolvastam, mikor megnéztem a filmet. Ha nem ismerném a kiinduló kötetet, abszolút nem értettem volna semmit a történésekből, értelmetlen vágóképekből. A könyv is hajaz a posztmodern new age spiri útkeresés történetekre, amikben van valami álszent és hazug, nem adnak igazi megoldást – a film pedig végképp káros és hamis útmutatást ad.
Viszont ha csak önmagában a filmet nézem, nagyon sokat elmond a nyugati világról és a jóléti társadalmakról. A felismerhetetlenségig eltorzított arcú Julia Roberts mid-life crisist átélő nőt alakít elég hitelesen. Na nem a színészi tehetsége miatt, hanem mert valószínűleg ő is ezt éli. Annyira szét van töltve az arca, hogy az érzelmek kifejezésére is képtelen – van mosolygás, lefelé görbülő száj és csodálkozás/kifejezéstelen arccal nézés, -ez kicsit kevés. (Az ajaktöltése kifejezetten ízléstelenre sikerült, és egész végig szúrta a szemem.)
Milyen útmutatást ad az elvált, negyvenes nőknek ez a történet? Plasztikáztasd szét magad, fesd szőkére a hajad, kapaszkodj a fiatalságodba tíz körömmel, randizz fiatal fiúkkal és zabálj – és ha kiégtél ebben is, majd utána eljárhatsz jógázni és meditálni, amíg rád nem talál a nagy ő. Na de ne add ám oda bárkinek magad, a csóró munkást küldd haza azzal, hogy „you have bills to pay, and houses to build, Richard". Majd jönni a fog egy milliomos, aki reménytelenül belédszeret és két hét után az egész életét hajlandó köréd szervezni. De neki se add oda magad egyből. Really? Vagy ott van az, hogy menj világgá és utazgass, éld a (digitális) nomád életet, élvezd a kalandokat – mindenhol könnyen találsz barátokat és szerelmet. Nem teljesen így van és borzasztó izolált tud lenni ez az életforma. Liz a történet szerint egyébként abból fedezi ezt a milliókat felemésztő utazást, hogy a kiadója támogatja őt a könyvnek a megírásáért – ami egyébként zseniális, de nem általános. Az átlagos utazó hostelekben vagy hotelben lakik Balin és nem akciósan kivett villában egy hatalmas birtokon.
Összességében láttunk még egy kamu szinglifilmet, aminek a vége természetesen egy szerelmes happy end – nyakonöntve spiri okosságokkal és hamis tanácsokkal. De: valid dolog felismerni, hogy rossz házasságban/kapcsolatban élsz és kilépni belőle; belátni azt, hogy nem akarsz gyereket. Legalább annyi értéke van a filmnek, hogy ebben megerősíthet.

Ez a film időről időre visszatér az életembe. Furcsa, hogy minél többet nézem, annál kevésbé érzem jól követhetőnek az egészet a könyvhöz képest (habár azt még mindig csak egyszer olvastam). Ettől függetlenül viszont mindig meghozza a kedvem az élethez! Szeretem, ahogy csak esznek, bolyonganak, és hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek velük. A film végén valahogy mindig azt veszem észre, hogy mosolyog a májam is! :) És ennek nyilván nincs köze Javier Bardem mosolyához.

Nemrég olvastam a könyvet, ami nagyon tetszett. Sajnos a film meg sem közelíti azt, nem sok mindent tud visszaadni a könyv mondanivalójából. Aki nem olvasta, amúgy értette a filmet?

Két bejglimajszolás között kapcsoltam rá. Sosem láttam ezt a filmet, mert Roberts kisasszonyt ki nem állhatom. Viszont most ott ragadtam. Ezt a filmet inkább az érettebb korosztály tudja értékelni, aki átélt már veszteséget, útkeresést, újrakezdést.