A muzsika hangja (1965) 86% 311★

Melyik évben láttam? Melyik évben nem? :)

Nagyon bájos, kedves film, az utolsó húsz perc viszont megdöbbentett, nem számítottam ilyen fordulatra. Julie Andrews valami tündéri jelenség volt és gyönyörű, még a legförtelmesebbnek titulált ruhában is. Ugyan szokni kellett Maria személyiségét, de mindent összevetve szerethető volt. Elég hosszú történet, de nézeti magát, szóval nem tűnt fel az idő. A dalok között vannak nagyon szerethetőek, mint például a The Sound of Music, Do-Re-Mi vagy az Edelweiss.

(Viszont nagyon sokat változtak a dolgok a régi időkhöz képest, lásd Maria és Ariana Grande kedvenc dolgait… A My Favorite Things kedves kis dal, de mivel én sajnos hamarabb ismertem a ’19-es Grande változatot, mindig annak a dalszövege ugrott be, akárhányszor meghallottam a dallamot, és ez rendre kizökkentett.)

Én kedveltem ezt a filmet, viszont arra számítani kell, hogy nagyon musical, szóval tényleg sokat dalolásznak benne.

Kicsit olyan, mintha igazából két film lenne. Az eleje-közepe olyan, hogy a világ egyik legcukibb filmje, ezért sok hibát elnézel neki. A vége meg spoiler

Kedves és optimista film. A cselekmény nem bonyolult, de itt a muzsika a lényeg. Na és a csodálatos helyszínek. :) Tavaly Salzburgban és környékén jártam, ahol a mű is játszódik; tényleg gyönyörű vidék! A város kis ékszerdoboz a hegyvidékes környék pedig lélegzetelállító és az emberek is kedvesek. A film kiválóan visszaadja a hely szellemét.
Számomra így ez az alkotás egy nagyon kellemes nosztalgia volt. :)

Nagy részében aranyos film, hamar megszerettem Maria karakterét, és szerettem nézni, ahogy megváltozott, és ahogy aztán a gyerekek is változtak vele együtt. Szerettem a családi kapcsolatot, ahogy fejlődött Maria érkezése után. A dalok különösen a szívemhez nőttek, többéségét hallottam is már korábban, bár fogalmam sincs hol. De nagyon fülbemászóak. A végére viszont teljesen más irányba megy el, mint amire számítottam. Aggódtam mindenkiért, a könnyed hangulatból gyorsan drámai lesz, és féltem, hogy spoiler
Két kisebb negatívuma van igazán. Az első a hossza. Nem tudok 3 órán keresztül egyetlen filmre sem koncentrálni, bármennyire is tetszik. Másrészt a végét ennek ellenére kicsit túl gyorsnak éreztem. De ettől függetlenül nagyon tetszett, és örülök, hogy végre rászántam magam a megnézésére.

Aranyos és szép musical, amely a festői Alpokban játszódik a náci uralom alatt. Julie Andrews-t imádtam Mary Poppinsként, így picit nehezen szoktam meg őt Maria szerepében, de szinte hasonlóan jó volt és a feladata se sokban különbözött (csak itt 7 gyerekkel) A dalok tetszettek és hát a táj, ahol forgattak gyönyörű volt. Egyetlen negatívuma van csak számomra és ez a film hossza. Nehéz volt végig ülnöm a 3 órát. Az Akadémia 5 Oscarral jutalmazta Robert Wise filmjét, amely azóta méltán lett klasszikus alkotás.

Évente újranézős^^

Festés utáni szieszta…. aztán a pihenésből hirtelen tele tüdőből való éneklés lesz. :D

Azt hiszem bizonyossággal mondhatom, életem első komolyabb filmélményét köszönhetem neki. Ezen sírtam először. A nácizmussal is itt ismerkedtem meg. Az igaz szerelem képe is itt mutatkozott meg számomra először. Itt szerettem meg Julie Andrews. Akitől utána ledaráltam a Neveletlen hercegnő (2001) duológiát (amiből remélem egyszer trilógia lesz). A zene, a hangulat, a látványvilág, a helyszínek, a történet. Minden megfogott, de azt hiszem Georg von Trapp kapitány volt aki a leginkább… :)

Addig imádom, amíg a bálon a gyerekek jó éjt dalt énekelnek. Onnantól szeretem.