A nyughatatlan (2005) 83% 148★

Megkapó film egy nagyszerű zenészről, de az nyűgözött le leginkább, hogy mennyire jól állt a színészeknek a szerepük. Joaquin Phoenix munkássága abszolút több figyelmet érdemelne a részemről, Reese Witherspoont pedig szeretem vígjátékokban is, de öröm volt nézni ebben a komoly szerepben. Hiteles volt számomra, tetszett.

Nagyon szép és érzelmes film. Csodálatosan alakít a két főszereplő. Nem csodálom, hogy díjnyertes film. Nagyon tetszett!

Egészen fantasztikus film. :')
Eddig is szerettem Johnny Casht, de ezek után még inkább.

Joaquin Phoenix tudtam hogy elképesztően jó színész, kedvenceim egyike. De hogy ennyire jó énekhangja legyen… *-* Totális szerelem.

Reese Witherspoonra is most már csak „rányomtam” a szívecskét. :D
És az ő hangja is wooow. Le a kalappal.

Mind a ketten annyira hitelesen hozták a szerepüket. Teljesen ráfüggtem a képernyőre.
Ritka hogy 2,5 órát (bővített verzió) ilyen könnyedén üljek végig. Főleg hogy ez volt sorban a 3. film amit megnéztem. :D

Biztosan megfogom még nézni.

Kedvenc életrajzi filmem.
Előtte nem sokat hallottam Johnny Cashről, de ez után, utána néztem. És valószínűleg hiteles a film,mert nagyrészt az ő elmondása alapján csinálták a filmet. A színészek nagyon jók, én megkockáztatom,hogy Joaquin Phonexnek kellemesebb hangja van mint Johnnak :) :$
Nagyon jók a zenék. A Jacksson a kedvencem. De a Prison is nagyon jó. Vagy igazából az összes szám.
Megérdemelten kapott Oscart,mert minden a helyén van a filmben.

Baromi hiteles volt a két főszereplő játéka, külön emelem a kalapom azért, hogy minden számot ők énekeltek. Ami pedig a történetet illeti: szeretem látni, hogy az igazi tehetség – ahogy az igazi szerelem – utat tör magának. Ilyenkor megerősítést nyer a világ rendjébe vetett hitem. Mindkettőjükkel tudtam valamelyest azonosulni, de June Carterrel jobban. Most elkezdtem videókat nézni róluk, és még szimpatikusabbak lettek.

Húúúú egy remek film,többször láttam,kedvet kaptam újra megnézni!

Ó, nagyon szeretem ezt a filmet! :) Minden tiszteletem a két főszereplőé, amiért felénekelték a számokat, pedig egyszer néztem egy interjút Reese Witherspoonnal, ahol elmondta, hogy már aláírta a szerződést, mikor kiderült, hogy énekelnie is neki kell majd, és minden megtett ezen után, hogy visszakozzon, de végül nem sikerült és örül neki, hogy így alakult. Én is örülök, ebben a filmben kedveltem meg igazán a színésznőt. Végre nem egy bugyuta szőkét játszott, hanem 3D-s karaktert kapott, ráadásul egy valódi, hús-vér, sokak által rajongott énekesnőt. A szereppel szemben biztosan sok elvárást támasztottak.
Nagyon szerettem a történetet, szerettem a valódiságát, szerettem, hogy nem volt rózsaszín, nem volt egyszerű és nem volt egyértelmű sem. Ráadásul megszerettem miatta Jonny Cash és June Carter zenéjét.
Többször újranéztem már, de még mindig nem unom, nagyon jó lett! :)

Nagyon szeretem a zenés életrajzi filmeket így már régóta várt a sorára ez is, hogy megnézzem és ma végre sikerült.
Bevallom, nem sok Johnny Cash dalt ismertem eddig, az életéről még ennyit sem tudtam, és June Carter nevét sosem hallottam korábban, de örülök, hogy megismerhettem.
Nem tudom mennyire valósághű a történet, de ez a June Carter egy tüneményes ember lehetett és szinte hihetetlen, hogy mennyit bántották és ő mégis csak mosolygott.
Nagyon jól sikerült a színészeket kiválasztani, egytől egyig tökéletesek a szerepre, azért pedig óriási elismerés, hogy ők maguk énekelték a dalokat!

Az igazi Johnny Cash és June Carter, a Jackson-t adják elő:

https://www.youtube.com/watch…

(A film amúgy elég langyos, sablonos, kiszámítható filmes eszközökkel. Reese Witherspoon nagyon jó ebben a szerepben, de Joaquin Phoenix-t sem kell félteni. Az pedig,hogy mindkét színész megtanult énekelni és hangszereken játszani a szerepért, nagyon klassz! June elvitte a hátán az egész filmet. Szerethető életrajzi mozi volt, filmként inkább nem értékelem.)

Nem igazán ismerem Johnny Cash-t, de gondoltam, teszek egy próbát a filmmel, mert mind az életrajzi, mind a zenés műfajú alkotások érdekelnek.
A film nem az elejétől végéig mutatta be a zenész életét, inkább a fontosabb fordulópontokra fókuszált, ám az ebből következő epizodikusság eléggé szétforgácsolta a történetet. Csak röviden láthattuk Cash gyerek- és fiatalkori inspirálódásait, korai próbálkozásait, utána viszont egész komolyan dolgozta fel a sztárság minden pozitív és negatív aspektusát, kezdve a rengeteg turnézás miatti kimerültségtől a családtól távol töltött hónapokon át egészen a rajongók heves rohamáig. Mint mondtam, nem tudok szinte semmit a zenészről, de tetszett, hogy nem akarták egy szentnek beállítani, és a sorozatos rossz döntéseit is megmutatták, majd egy idő után a hangsúly a June Carterrel kialakuló sokrétű viszonyukra helyeződött át. Hangsúly ide vagy oda, számomra ez volt a film egyik gyengepontja Cash és a felesége kapcsolata mellett, mert egyszerűen mindkét esetben azt éreztem, hogy nem fejtették ki rendesen a karakterek egymáshoz fűződő érzéseit. Ami a színészeket illeti, Joaquin Phoenix láthatólag nagyon azonosult a szereppel, számomra legalábbis a főszereplő minden érzelmi hullámhegyét és hullámvölgyét hitelesen jelenítette meg, Reese Witherspoonnal jó párost alkottak, s miután végeztem egy kis kutatást a neten, megtudtam, hogy a dalok előadásakor tényleg őket hallhatjuk, ezért külön emelem a kalapom előttük.
A zenés részek, a korhű hangulat és a színészi játék miatt egyszeri nézésnek elment, de megmondom őszintén, nem érzem azt, hogy jobban ismerném a zenészt, mint a film előtt és az érdeklődésemet se keltette fel olyan mértékben, hogy mostantól nulla-huszonnégyben a „feketébe öltözött embert” hallgassam.