Back to Black (2024) 72% 38★

Lehet, nem tökéletes, de nekem tetszett – vagyis, inkább azt mondanám, nagyon élveztem. Ez a jó a zenés életrajzi filmekben: ha minden más kula is, de a zenekart/előadót szereted, a zene miatt már nem fogod szörnyűnek érezni :DD Ez a film viszont szerintem több, mint rendben volt: jól felépített, korrekt színészi játékkal, a zenei betétek meg… Aw. Könny szökött a szemembe, többször is, a végén meg csak azért nem kezdtem el gátlástalanul zokogni, mert moziban voltam (akkor is, ha rajtam kívül csak ketten-hárman ültek be :D). Micsoda hang, édes Istenem… Messze túl korán ment el :((
Ui. Ahogy rákerestem itt a színészekre, rájöttem, nem véletlenül volt haloványan ismerős a Blake-et játszó Jack O'Connell: a Skinsben ő volt Cook :DD Úgy fest, mostanában kifogom az ex-Skins tagok filmjeit, totál véletlenül :'DD

Ez a film nem elsősorban úgy hazudik, hogy valótlanságokat állít, hanem hogy következetesen elhallgatja és szépíti a valóság kényes részleteit, míg nem több lesz a történetben a lyuk, mint a tartalom. A feltűnő ok-okozati hézagok egy dimenziótlan és következetlen, indokolatlanul összevagdosott cselekményívhez vezetnek, ami elkerülhetetlenül gyanút ébreszt, és arra irányítja a figyelmet, hogy vajon mit nem akar elmondani a film, és miért. A túlbuzgó mismásolás saját kardjába dőlését lehetne egy fanyar, magasabb rendű igazságtételnek is értelmezni persze. De gyakorlatilag csak sértő az alanyul szolgáló művészre nézve, hogy így megnyirbálták a részletesen dokumentált életútját annak érdekében, hogy őt magát leszámítva senkit se terhelhessen felelősség se az önpusztításáért, se a tragikus végért, amibe torkollott. A Back to Black célja nem Amy Winehouse magánéletének a bemutatása az énekes saját szemszögéből, még csak nem is a művészetének az ünneplése, hanem hogy mártírt csináljon apukából, anyukából és az exférjből.

csalódott vagyok. nagyon vártam. bődület rossz lett, mint valami paródia drámai köntösbe csomagolva. ha tényleg a színésznő énekel, akkor viszont le a kalappal, de a játéka így se tetszett. Amy Winehouseba volt vmi ősfájdalom, ami minden rezdüléséből átjött, ezt a lényegi részt nem sikerült átadni, szerintem rossz volt a casting.

Marisa volt a legjobb választás erre a szerepre, nagyon jól adta át az énekesnő mozgását, gesztusait, mimikáját, a sztori sem volt uncsi egy percig sem, többször is zseni humort csempésztek a forgatókönnybe, de ennek a filmnek sem sikerült überelnie a Bohemian Rhapsodyt és kezdem azt hinni, hogy sosem készül olyan életrajzi mű, aminek ez menni fog.