A rock 'n' roll ördöge (1989) 74% 34★

Vannak filmek, amiket időnkét újra és újra előveszek, tesztelvén, hogy csak a nosztalgia tartja-e még szívemben oly kedves helyen, vagy ismételten meg tud győzni. Azt kell mondjam, ez a film nálam több szempontból is kiállta az idő próbáját.
Egyrészt ott vannak Jerry Lee Lewis dalai, amiket a film kedvéért újra felénekelt. Szerintem sokkal dögösebbre sikerültek, mint anno a fénykorában, pedig azokat is szerettem.
Másrészt a film érdekessége, hogy Quaid nem csak kamu klimpírozik benne, hanem tényleg ő zongorázik. Sajnálom, hogy ez videó nem elérhető jobb minőségben, de a zene így is fantasztikus és imádom őket együtt nézni, mit művelnek a hangszerrel. https://snitt.hu/filmek/a-rock-n-roll-ordoge-1989/karcok
Aztán ha már életrajzi film, nagyra értékelem a színészi munkát, ugyanis elnézve a régi koncert felvételeket, Quaid teljes mértékben azonosult Jerry habitusával és mozgásával. Ebben segítséget kapott persze magától Jerry Leetől is, aki végig asszisztálta a filmet, a történetet pedig a felesége, Myra önéletrajza ihlette.
És ha már Quaid, akkor muszáj megemlítenem, hogy vannak azok a színészek, akibe az ember lánya gyerekként bele van zúgva, majd felnőtt fejjel azt is szégyelli, hogy egyáltalán megfordult a fejében ilyesmi. És persze van a másik oldal. Én kislányként ezzel a filmmel esküdtem örök hűséget Dennisnek, néztem és hallgattam ezerszer rongyosra, de „kénytelen vagyok” elismerni, hogy ez a pasi a vén fejemet is ugyanúgy az ujja köré csavarta, mint Myra Gale a rágógumit.
És aztán van egyfajta furcsa, diszharmonikus érzés az egésszel kapcsolatban. Ha az életről beszélünk és az igazi Jerry Leeről, akkor nyilván nem pontozza fel az ember a nem éppen példamutató magatartását. Egyet kell értsék @Honey_Fly snitt társammal abban, hogy én is vágnám hátba szívlapáttal, aki a lányommal ezt tenné. De ha a filmet nézem, akkor meg imádom ennek a két embernek a párosát minden jó és rossz pillanatával együtt. Jerry filmbéli kifakadásában azért van némi igazság spoiler És ezért van az, hogy minden szörnyű tulajdonsága ellenére a film végén legalább annyira rossz érzéssel tölt el, ahogy Jerryt bántják, mint az, ahogy ő bántja Myrat.
Összegezve: ez még mindig szeretemfilm és szeretemzene.
Néhány kedvenc pillanat:
-Ahogy Jimmy Swaggart (Alec Baldwin) prédikál a kocsi tetején, Jerry meg osztja őt.
-A tévézés. spoiler
-Amikor Jerry a Great Balls of Fire!-t a kis színpadon énekli és spoiler.
-Ahogy levonul a színpadról Chuck Berry fellépése előtt.
-A pöttyös ruhás kis zömök öregasszony a Whole Lotta Shakin' Goin' On-nál, mert pont úgy néz ki, mint a régi szomszédunk. Ugyanitt a beszédes rész a dalban sokkal jobb lelassítva, mint bármelyik lemezes felvételen, ahol csak elhadarja.

Hogyan csillagoz az ember egy olyan filmet amiben a zene zseniális, a zenészt azonban szívlapáttal verné pofán? Dennis Quaid nagyon átérezte a szerepet. Az első pillanattól borzalmasan idegesített. Ehhez minden elismerésem. Jó, elvileg nem az embert értékelem hanem a filmet. Az jó volt. Nem kiemelkedő, egy sima életrajzi film egy rettentő arrogáns, hímsovin, liliomtipró fickóról aki elvette a 13 éves unokahúgát spoiler de közben azért zenei történelmet is csinált.

Igazi klasszikus a rock'n roll szerelmeseinek, Jerryt nem lehet nem szeretni, de ez csak a színpadi tevékenységére vonatkozik. Valódi ördögfióka mind a színpadon, mind az életben. Igazi lázadó és ez szinte a karrierjébe került.

Jerry Lee Lewis, aki lepipálja még Elvis-t is az ördögi zenéjével. Nagyon jó zenék vannak a filmben, az ember visszarepül abba a korba, ami teljesen beszippantja.

Dennis Quaid annyira hitelesen és olyan átéléssel alakítja Jerry 'The Killer' Lee Lewis-t, hogy elképesztő! A film egyébként nem nagy szám, életrajzi filmnek viszont egészen megállja a helyét, persze sok helyen kozmetikázza a valóságot.