Elvis (1979) 76% 12★

Ha csak a fele volt így a valóságban is, mint itt, én már akkor is meg vagyok lepve. Úgy értem, sosem voltam Elvis szakértő, nem is kutakodtam különösebben az élete után, de ezzel a filmmel most egy kicsit közelebb tudták hozni hozzám a személyét / az embert is. Bevallom, alapvetően kellemes csalódás. Nem tudtam ugyanis, hogy ennyire szerette a családját, hogy a szüleinek egész életében ennyire hálás volt és próbált mindent megadni nekik, miután egyszer csak a siker útjára léphetett. Elvis és az anyukája kapcsolata nagyon-nagyon szép lehetett.
Ugyanakkor megvolt a maga rossz / elviselhetetlen oldala is, amit meg nem irigylünk el tőle, illetve a szeretteitől, különösen Priscillától. Az viszont biztos, hogy kellően „kattant”, különc volt, igazi egyéniség, aki kilógott a sorból – ahogy a nagyobb / maradandóbb művészeknél ez általában lenni szokott…
A film elején egyébként volt egy jelenet, ami eléggé megrázott. Csak mert egy nagyon hasonló traumát én is átéltem. Történetesen, amikor az iskolai mosdóban neki akartak esni egy ollóval… A különbség annyi, hogy akkor én egyedül voltam, és… Nekem nem sietett senki a segítségemre…
Kurt Russell, mint Elvis. Hű. Hát nem tudom. Vannak jelenetei, amik baromi jók, tényleg mintha Elvist látnám, fantasztikusan elkapta a mozgását és a gesztusait, ugyanakkor – különösen a közeliekben, prózai részeknél… Hmm. Mintha erőlködne. Aztán nem tudom, lehet, hogy Elvis tényleg ilyen volt (annyira laza, hogy szinte szétesik :'D) a színpadon kívül, ennyire nem tanulmányoztam őt, mindenesetre valóban van egy furcsán jellegzetes kiállása.
A szinkron tetszett, még úgy is, hogy olyan kópiát néztem, ami időnként átváltott az eredeti hangra – hiszen a magyar verziót erősen megszabdalták anno a tévé számára. Vagyis, egyszerre hallhattam Kurt és csz tónusait is, amik önmagukban annyira nem is voltak hasonlószőrűek, ugyanakkor (!) ez nem vont le semmit az élvezeti értékből, mert a magyar nagyon ráment az érzelmekre, egészen pontosan: a hang selymességére öszpontosított. És mint ilyen, telitalálat. Plusz amúgy is illett hozzá ez a hangszín. (Avagy, ezek után már nagyon kíváncsi vagyok / lennék a csz-féle Börtönrockra is, bárcsak tudnám, hol lehetne csekkolni!…)

A film nekem érdekes volt, mondott újat, de ez leginkább csak az én tájékozatlanságom miatt lehetett. (Avagy, egy keménymagos Elvis-rajongó nem tudom, hogyan értékelné.) Mindenesetre amit én személy szerint nehezményezek, az a hossza. Szerintem túl van nyújtva, elég lenne ebből 2 óra is. Illetve valamiért a végén sem volt „katarzis”. Én nem így fejeztem volna be. Mintha kicsit ellaposodott volna a játékidő utolsó szakaszára.

Ugyanakkor van benne sok kellemes zene, amiket tényleg a Király énekelt és nem Kurt. :D Szerencsére. (?) Mindenesetre némely pillanatokban kicsit kínosan hatott a tátikázás, mert nem volt szinkronban a kép és a hang. Persze ez lehet, hogy az ominózus, általam talált felvétel hibája volt és csak kicsit szétcsúszott a kettő összeollózáskor, de ha Kurt csinálta így, akkor…Khm-khm. :)

John Carpenter és Kurt Russell első közös filmje. Elvis Presley életét mutatja be gyerekkorától a nagy visszatérésig. Felépítésében erősen hasonlít a Bohemian Rhapsody-ra. Elvis munkásságával felületesen voltam tisztában, az életével még annyira sem. Meglepően emberien sikerült bemutatni! Az anyukájához fűződő viszonya nagyon szép volt, az ikertestvéréhez meg igazán megható! Russell marha jól alakítja a „Királyt” (így most már teljes mértékben megértem a Forrest Gump-os cameoját)! Nagyon laza, de ha kell érzelmes. A majdnem 3 órás terjedelme ellenére egyáltalán nem unalmas. TV-film, akár csak a Valaki figyel, de itt Carpenter sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozhatott és ez érződik is a végeredményen. Meglepően jól szórakoztam rajta és még a zenék is jók voltak! Elvis rajongóknak kötelező!

Hogy én anno hányszor néztem meg ezt a filmet!
Alapból annak ajánlom, aki szereti valamennyire Elvis munkásságát, de annak nagyon. John Carpenternek valóban nagyon jól állt ez a műfaj, nyugodtan maradhatott volna ennél.
Nálam nagyon nagy kedvenc, rengeteg Elvis-számba ennek a filmnek köszönhetően szerettem bele, ezúton is hálás vagyok a rendezőnek :D
Kurt Russellt eleinte nehezen tudtam elképzelni Elvisként, de el kell ismerni, megcsinálta. A mozdulatait szinte tökéletesen lehozta, a tátikázással volt némi gond, de ennyi úgy gondolom, egy filmbe belefér :D
A szinkronhang tetszett, a magyar szöveg is bejött, az egyetlen gondom ezzel az volt, hogy néha a szinkron eltűnt, a film pedig átváltott eredeti nyelvre, de így is jó volt.
Nagyon jól felépített, szereplők is jók, a zenék is szuperek, úgyhogy csak ajánlani tudom annak, aki bármennyire is bírja Elvist.