Frida (2002) 83% 241★

Én szívesen piáltam volna Fridával!

Jó és hatásos film, profi munka minden tekintetben.
Nekem mégis hiányérzetem volt közben, mint sok más életrajzi film esetében.
Ha egy életet, mint egy képeskönyvet végig akarunk egy filmen kísérni, akkor nagyon kevés idő marad – különösen egy művész esetében – a lélek belsejének a megmutatására.
Mert látni láttunk szinte mindent, de tőlem valahogy mégis távol maradt az egész, távol maradt Frida.

Most végignéztem a képeit a neten (https://www.wikiart.org/en/frida-kahlo) és lenyűgöztek. Már értem, illetve érzem, hogy miért mondta róla Picasso azt, hogy egyikőjük sem (Picasso és festőbarátai) tud úgy (olyan jól) portrét festeni, mint Frida.

A filmen a szenvedések, örömök átjöttek, de a művészi belső nem igazán.
De hát ez végül is így van rendjén. Amit Frida Kahlo megfestett, azt mással nem lehet elmondani.

Érdemes megnézni, tényleg jó film, minden itt van, a képeit meg külön meg kell nézni.
Végül, de nem utolsósorban, Salma Hayek csodálatosan alakította Fridát.

Érdekes, szép, pezsgő korszaka volt ez Mexikónak. Fájó látni a mai drogháborús állapotait.

Nagyon sokszor láttam, nagyon szeretem, a zenéjét is megvettem. A színészi alakítások is fantasztikusak, nem kevésbé maga a történet. Volt szerencsém Londonban elmenni egy Frida Kahlo kiállításra. Végig tiszta libabőr voltam.

2012-ben egy angol órán fedeztem fel, és szerettem bele Frida Kahlo művészetébe, ami azóta is töretlenül megvan, és bennem él. Szerencsétlennek kijutott a jóból egész életében, de ez nem törte meg, csak továbbment és hajtott. Sosem volt egészséges, először a gyermekbénulás, aztán a baleset, amitől tartósan szenvedett évtizedeken át számos műtéttel, aztán hosszú ideig ágyban, míg az utolsó szakaszban amputálták a lábát. A törékeny egészsége mindig megszállta a gondolatait, sok híres festményébe és önportrájába beivódott (pl The Two Fridas, The Broken Column, The Wounded Deer). Mindezek során gazdag és aktív életet élt, és abszolút hihetetlen munkákat hozott létre. Igazi inspiráció.
„I'm my own muse. The subject I know best. The subject I want to better.”

Az általam 2016-ban látott filmek egyik legszebbike ez az alkotás. A súlyos gerincproblémák okán (is) hamar sikerült valahol azonosulnom Fridával, még ha ez hülyén is hangzik. Szégyellem, hogy eddig nem sokat tudtam Róla és a munkásságáról, de örülök, hogy ez a film felnyitotta a szemem és így megismerhettem. (Azóta sok utánaolvasgatás történt már. :-) ) Mindenkinek látnia kellene…

A film előtt nem nagyon ismertem, csak pár képét láttam. Nem könnyű életet élt, de megtalálta a boldogsága útját. Mint a legtöbb művész, a megpróbáltatásaiból merítkezik és a művészetében hasznosítja.

Szép film, mármint képileg, a zene pazar, bemutatta Frida életét, mégis, én érzelmileg nem kaptam sokat. Nem tudtam meg mi mozgatja, valahogy nem jött át a játék. A film elmondta, leírta, de nem a szereplők.

Emlékszem, először vagy 2-3 éve láttam rajzórán, amikor plusz felékszülés gyanánt különböző művészekről néztünk életrajzi filmeket. Azóta már többször visszanéztem. Fantasztikus film.

Szeretem és tisztelem Frida munkásságát, így mindenképpen látni akartam a filmet. Nem csalódtam, jó film, a zenéi pedig kifejezetten tetszettek.

Ó ez is egy olyan film (véégre) amit teljesen magamtól vettem le a polcról, nem más „nézette meg” velem. És tetszett. Közelebb vitt a festőnő műveihez, amiket azóta élőben is láthattam.