Sarolta királyné – Egy Bridgerton-történet (A Bridgerton család) (2023–2023) 86% 320★

Ezen is kellett ülnöm kicsit, de a Sarolta királyné talán a legbosszantóbb filmélményem volt az elmúlt évben – nem a legrosszabb, egyértelműen nem, de egyszerűen végtelenül frusztrált.
A Bridgertonnal eleve kicsit viharos kapcsolatom van. Vannak benne zseniális ötletek, és a filmsorozat két évada határozottan javított a könyvhöz képest (Daphnét már csak egy kis kanál vízben akartam megfojtani, a kis kanál ecet helyett, Kate és Anthony pedig a könyvben szintén elég toxikus páros, a sorozat második évadában viszont imádtam őket), ugyanakkor nagyon modern értékrendet akar ráhúzni egy nem éppen modern időszakra, és még mindig képes romantizálni elég gáz dolgokat. A Sarolta királynében viszont valamennyire bíztam, mert annyi benne a lehetőség – III. György egész tragédiája, és a valódi Sarolta története lehetőséget adott egy egyszerre nagyon girlpower, de történelmileg és politikailag is izgalmas sorozat megalkotására.
És mennyire fájt, hogy nem ezt kaptam. A sorozat félig csöpögős szerelmi történet, de abból sem kimondottan jó: Sarolta és György kapcsolata hol nagyon szenvedélyes és romantikus, hol pedig végtelenül semmilyen. Az érdekházasságok bemutatásával kapcsolatban megint jön az a bizonyos nagyon modern szemlélet: Sarolta nyöszörög, hogy hát őt „eladták”, és ezt mennyire árulásként éli meg… egy király feleségévé válni egy korabeli nőnek az abszolút siker. Politikai befolyást jelent, gazdagságot, a családja nevének javítását – nem szerelem, nem magánélet, hanem kőkemény munka. Ugyanez igaz a gyerekvállalásra, amin megint, mindenki hisztizik – igen, ma azt mondom, egyetlen nőt se kényszerítsünk anyaságra, és mindenkinek joga van döntéseket hozni, hogy akar-e gyerekeket. Sőt, még a nemesi házhoz tartozó Simont is megértettem az első évadban, mert ő kifejezetten le akarta zárni a vérvonalat. De egy királynénél/hercegnénél/hercegnőnél ez ismét, nem magánélet. Az, hogy örököst szüljön, a munkája része, egy ország jóléte, biztonsága múlik rajta – inkább analóg egy millió dolláros projekttel egy cégnél, mint a családalapítással. És egyébként ebben a korban a nők ezen nem is igazán panaszkodtak, mert ezzel mindenki tisztában volt, úgy tanították, úgy nevelték őket. Sarolta és György kapcsolata lehetett volna egy szuperül bemutatott érdekházasság, pláne, mert a wikipédia szerint Sarolta igazi politikus volt, sokkal jobb, mint a férje – imádtam volna, ha látjuk, hogyan lesz az elveszett hercegnőből tényleg uralkodó az árnyak között, akinek a kezében az effektív hatalom van az udvarban, de nem, helyette ezeket a témákat boncolgattuk.
A másik problémám György maga. Corey Mylchreest nagyon próbálkozik, és nem is rajta múlik a dolog, de annyira látszik a betegsége bemutatásán, hogy az írók azért nem akarták, hogy a csinos arcának elcsúfítása esetleg rontsa a nézői számokat. György valószínűsíthetően porfíriás volt (bár vannak elméletek, miszerint valaki a környezetében elbotlott az arzénos üveggel az ebédje felett), ami azon túl, hogy tényleg rengeteg pszichés tünete van, bőrtünetekkel is jár. Szegény király aligha volt kifejezetten jóképű, és idős korában már gyakorlatilag teljesen leépült – olyannyira, hogy Sarolta egyáltalán nem látogatta. (Ez sokkal kevésbé tűnik szépnek és romantikusnak, mint a sorozatban, de szerintem nagyon is lehet az: a királynének fontosabb volt a férje országának védelme annál, hogy kockáztassa a saját mentális egészségét, és képességét uralkodóként azzal, hogy személyesen figyel rá.) Ráadásul György kiborulásai sem a porfíria pszichés tüneteire hasonlítanak, inkább a skizofrénia és az autizmus fura keverékére. Nagyon zavaró volt, hogy nem volt koncepció, és átgondolt ábrázolás, csak rácsaptuk, hogy viselkedjen furán.
Lady Danbury szálát értékeltem, ő alapvetően konzisztens, és volt pár kifejezetten jó pillanata – aztán nála is elkezdték behozni, hogy az abúzív férje, akit nem szeretett, akihez nem vonzódott, igazából mégis valamennyire hiányzik neki. A birtoköröklésnek szintén, köze sem volt a történelmihez, de legalább próbáltak valami kreativitást csempészni bele (ügyesen felépítették az alternatív történelmet, ahol Angliába jóval nagyobb számban érkeztek fekete bevándorlók, és lettek részei az arisztokráciának – ami természetesen okozott egy társadalmi szakadékot. Sarolta maga is része ennek a folyamatnak). Danbury-n kívül még Brimsley-t tudtam kedvelni, ő mint karakter, és mint barát nagyon szerethető része volt a történetnek – sajnos a szerelmi szála Reynolds-al már nem ennyire jó, de ennek ellenére is örültem neki.
A kosztümök, a helyszínek szépek, a modern számok áthangszerelt remake-jei nekem nem annyira jönnek be, de megértem, hogy hozzátartoznak a sorozat hangulatához. A Sarolta királyné sajnos ezzel együtt is erős csalódás volt.

Mikor bejelentették, hogy készítenek egy Bridgerton spin-off-ot, eléggé szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz.

Kellemesen csalódtam. Nagyon szép és érdekes történetet hoztak össze Charlotte királynénak és George királynak. Külön élmény volt, hogy pont a koronázás hétvégéjén tudtam darálni.

help, i'm still at the restaurant

still sitting in a corner i haunt

cross-legged in the dim light

they say, “what a sad sight”

i stayed there

dust collected on my pinned-up hair

i'm sure that you got a wife out there

kids and christmas, but i'm unaware

'cause i'm right where

i cause no harm, mind my business

if our love died young, i can't bear witness

and it's been so long

but if you ever think you got it wrong

i'm right where you left me

you left me no choice but to stay here forever

Nem szeretem a spin off sorozatok többségét, bevallom ehhez is eléggé szkeptikusan álltam hozzá, de mivel Bridgerton sztoriról volt szó ezért akartam neki mindenképpen esélyt adni. Kellemes csalódás volt, minőségében egyértelműen idézte a Bridgerton hangulatát. A díszletek és a kosztümök itt is gyönyörűek voltak. György és Sarolta történtete szép és szomorú egyszerre, a végét megkönnyeztem. Gyönyörűen oldották meg a két idősíkot, nem éreztem erőltetettnek. Külön megmelíteném, hogy a fiatal szereplőket is nagyon jól válogatták meg. A zenék itt is remekeltek, tehát összességében én nagyon elégedett voltam a sorozattal ahhoz képest, hogy mennyire féltem tőle, hogy milyen lesz majd.

Jó volt kicsit belelátni a palota életébe. Igaz furcsák voltak az afroamerikai szereplők az angol trón közelében, de nagyon jól megcsinálták a filmet. A végén megkönnyeztem György és Sarolta kapcsolatát. Sarolta annyira karakán nő volt! A két szolga meleg szerelme is példaértékű volt.

Én a Bridgerton első két évada alatt nem szerettem különösebben Charlotte-ot, és annyira nem is voltam kíváncsi erre a spin-offra. Aztán mikor láttam, hogy mennyire dicsérik, nekiültem, és milyen jól tettem. Csodálatosan megírt történet, a színészek zseniálisak és így már az egész királyi család élete, és Charlotte tettei értelmet nyernek! Azt pedig hozzá kell tenni, hogy a színészek kiválasztása megint 10/10000!!
Azt meg hagyjuk is, hogy azóta ahányszor meglátok egy videót róluk Tiktokon, állandóan sírok… :D

Én ezt bírtam, ahogy a Bridgerton-t is szeretem, úgy ezt is szerettem. Jól szórakoztam, sírtam, nevettem :D volt minden :D Jó volt belelátni kicsit Sarolta és Danbury múltjába:) Györgyöt pedig nagyon szerethetővé csinálták:D az a mosoly! :D

Gyönyörű történet…

A sorozatnak köszönhetően beleszerettem Corey Mylchreest gyönyörű arcába, nagyszerű játékába és azért az a melkas se elhanyagolható tényező :D
Na de a sorozatra visszatérve. Sokkal de sokkal jobban tetszett mint a rendes Bridgerton sorozat.
Annyira szeretem Charlotte és György szerelmét. Ahogy Charlotte óvta és féltette a férjét, vele maradt örökké. És a vitáik, te jó ég mennyi erő és szenvedély volt azokban a szóváltásokban.
Mondjuk azért ez az unokát akarok vonal engem nagyon idegesített, gyűlölöm amikor a nők méhében turkálnak.
Brimsley és Reynolds szála is nagyon tetszett, bárcsak többet megtudtunk volna arról hogy mi történik velük a későbbiekben.
A Lady Danbury eddig is szimpatikus volt, de ezután még inkább. Kezébe vette a sorsát és nem hagyta hogy újra más irányítsa őt.
És vannak hibái, de összességében szerintem fantasztikus volt.

Nekem ez nem jött be. Párszor abba akartam hagyni, de győzött a kiváncsiságom. Ráadásul nem nagyon szoktam félbehagyni sorozatokat.