Jackson Pollock az önbizalom-hiánnyal és alkohol-problémákkal küszködő feltörekvő festőművész megismerkedik egy tehetséges New York-i művésznővel, Lee Krasnerrel. A nő feláldozza saját karrierjét, hogy segíthesse tehetségesebbnek tartott szerelme, Pollock előremenetelét. A férfi egyre népszerűbb… [tovább]
Pollock (2000) 30★
angol
Képek 7
Szereposztás
Várólistára tette 50
Kiemelt értékelések
McMurry 
2 hozzászólás
Pollock (2000) 78%
Már régebben is szívesen nézegettem Pollock képeit. Azt aláírom, hogy tényleg jó nézni őket, viszont nem tudom, hogy akár magát, vagy bármit, mennyire tudott velük kifejezni. Illetőleg persze, újat tudott mutatni ezzel a csurgatásos módszerrel, viszont ezen felül már nem igen tudott megújulni. Ilyen szempontból ez inkább zsákutca, vagy csak egy korszaknak kellett volna lennie. (hozzáteszem, nem olvastam róla, és most csak a filmre támaszkodok az életével és munkásságával kapcsolatban) Hogy szürrealista-e, azt nem tudom pontosan megítélni, azt hiszem a szürrealizmus értelme az, hogy nincs értelme. Nem tudom, hogy konkrétan az irodalomban, film- és képzőművészetben mi a definíciója, törekvése. De ettől még jó nézni a képeit, és bizonyosan érdekes élmény lehet kipróbálni a csurgatásos technikáját. A Magvető zsebkönyvtár 1-2 könyvének van tán kissé hasonló borítója, azok nagyon csábítóak.
Rebane
Pollock (2000) 78%
Az az igazság, hogy meglepődtem, hogy csak 73%-osra van értékelve a film, nekem azért sokkal jobban tetszett. Igaz, utána kellene olvasni, pontosan milyen élete is volt Pollocknak, de szerintem nagyon jól bemutatja, hogy milyen nehéz természetű ember volt, hogy a felesége feláldozta a karrierjét érte, inkább volt az anyja, mint a felesége. Pollock nem tűnik túl szimpatikus embernek a film alapján, de ettől függetlenül lehet értékelni a munkásságát.
Londonna
Pollock (2000) 78%
Már régóta érdekelt a film, mivel volt szerencsém több Pollock képhez is élőben és elképesztően lenyűgöztek. (Sőt, lenyűgöznek, akárhányszor járok a galériában.)
Olyan nagyon sokat nem tudtam az életéről, így kézenfekvő volt, hogy egy életrajzi film sokat segíthet a bajomon. :)
Pollock zseniális művész volt, korának egyik kiemelkedő, újító alakja, aki még az egyszerűnek tűnő megoldásokkal is úgy bánt, ahogy senki más. :)
Bevallom, nekem nagyon nem volt szimpatikus a felesége. Nagyon rühellem ezt a típust. Tipikus pióca, aki belecsimpaszkodik egy sikeres férfiba, hogy aztán általa többre vihesse. Az, hogy „feláldozta a saját karrierjét”, szerintem nem igazán állja meg a helyét, lévén, nem is különösebben volt neki. Nem volt semmi kiemelkedő abban, amit művelt. Értett hozzá, kétségtelen, de nem volt benne semmi extra.
Szóval, ha már nem jött be ilyen téren Jackson mellett az élete, akkor választotta a b-verziót: sütkérezett a férje népszerűségében. „Hurrá”.
Az egyedüli dolog, amiben egyet tudtam érteni vele, az a gyerekkérdés. Lee-nek legalább volt bátorsága nem engedni a nyomásnak, nem használta „bilincsként” a gyereket. Viszont…
Az ő kapcsolatuk szerintem inkább volt nyersen „üzleti”, ezért is működhetett ilyen nagyon sokáig. Társak voltak, de nem szerelmesek. Pollocknak pedig hiányzott ebből a kapcsolatból a NŐ. Mert hogy az igazából nem volt. Csak egy őrmester, aki a háttérből rakosgatta őt jobbra-balra. Ezt meg a férj nyilván megunta / megsínylette. (Szóval szerintem nem meglepő, ha durván csalta az asszonyt. Jól tette!)
Ja igen, arról nem is beszélve, hogy magát a házasságot is úgy zsarolta ki Mrs. Pollock… Szánalmas. -.-"
Azt ugyan elismerem, hogy Lee mentette meg Jackson életét, aki valószínűleg jóval rövidebb ideig húzta volna, ha olyan intenzitással műveli az önpusztítást, mint a kapcsolatuk előtt / elején. DE. Egy bizonyos idő után Pollock élete átfordult valami teljesen másba, ami SZERINTEM nem biztos, hogy megérte. Nyilván az emberi élet szörnyen értékes, viszont én úgy gondolom, hogy egy rövid, de tartalmas és boldog élet sokkal jobb, mint egy hosszú, depresszív, ezer sebből vérző, boldogtalan.
Amikor Jacksont végre megtalálta a szerelem egy lánya korú nővel, teljesen megértettem. Bár Ruth is egyfajta rajongója volt, viszont nem a szó pejoratív értelmében. (Mint Lee esetében.) Itt viszont már nagyon szét volt csúszva szegény ember, a felesége folyton b*szogatta, Ruth pedig nem tudta ezt (olyan jól) kezelni, mint Lee. Ő csak szerette Pollockot, nem akarta irányítani. Jó lett volna, ha kicsit többet lehetnek együtt, Jacksonnak talán sikerült volna talpra állnia…
StAngela
Pollock (2000) 78%
Őszinte leszek, nem ismerem Pollock munkásságát és ezáltal az életét sem.
Viszont tizenéves köröm óta rajongok a festészetért és hosszú bár jómagam nem festek (max. bútorokat meg falat. :D) mégis lenyűgöznek a valódi festők alkotásai.
Így azt hiszem, hogy nem meglepő hogy nagyon tetszett a film. Pollock engem lenyűgözött. Szeretem az ilyen őrült, de zseniális alkotókat minden művészeti ágban.
Ed Harris pedig brillírozott a főhős szerepében.
Egyedül a lineáris történetvezetést hiányoltam és valahogy sajnáltam a feleségét, hogy éveken át háttérbe szorította magát, hogy ő sikeres lehessen. Meg persze a vége.
Az megrendítő volt.
Egyébként viszont csak ajánlani tudom.
Főleg azoknak akik imádják a festészetet. :)
Népszerű idézetek
Londonna
Ha az emberek egyszerűen otthon hagynák az előítéleteiket és csak néznék a festményeket, biztosan élveznék őket. Mint amikor nézzük a virágokat. Nem azon gondolkozunk, hogy mit jelentenek.
Pollock (2000) 78%
Londonna
– Honnan tudja, mikor fejezett be egy képet?
– Honnan tudja, mikor fejezett be egy szeretkezést?
Pollock (2000) 78%
Londonna
– Ez meg mi? Látom a fejet, a testet. Ez nem kubizmus, Jackson, mert nem bontod le az ábrát, hogy megmutasd több szemszögből. Csak egy oldalát mutatod! Ez meg mi? Szabad asszociáció? Automatizmus, hmm?
– Én csak úgy festek, Lee.
– Jó, de mit csinálsz, Jackson? Ne mondd, hogy nem tudod, mit csinálsz! A szürrealizmussal kísérletezel? Ez valami álom? Még ha álom, akkor is ezt látod! Ez az élet!
– Mi?
– Nem véletlenszerűen rakod a festéket a vászonra. Te lefestesz valamit! A semmit nem lehet elvonatkoztatni! Csakis az életet lehet! A természetet!
– Az bennem van.
– Ha csak magadból festesz, ismételni fogod önmagad!
– Igen? Akkor fejezd be te, bazd meg!
Pollock (2000) 78%
Londonna
– Csináljunk kisbabát!
– Nem!
– Nem? Eltitkolsz valamit? Valami baj van?
– Nem lehet.
– Nem lehet?
– Te betöltöd az életemet, Jackson.
– Hé, vá-vá-vá-várj, ne menj el, hisz férj és feleség vagyunk! Gyereket akarok! Egy közös gyereket! Erről szól az előrehaladás. Erről szól a házasság.
– Nem, nem erről szól a házasság.
– Hát akkor miről?
– A házasság nem erről szól, Jackson.
– Nekem igen!
– Az esküben szó sincs babáról! Nem vagyok hajlandó gyereket szülni egy ilyen házba! Festőművészek vagyunk, Jackson! Csórók vagyunk! Nem jövünk ki a pénzből! Nyomorgunk! Te ÓRIÁSI művész vagy! Én hiszek Jackson Pollockban! Ott vagy te, ott van a festészet, és te… Te csak követelőzöl! Követelőzöl! Követelőzöl! Én nem akarok sehol máshol élni. Nem akarok élni… senki mással. Én ennél többet… nem bírok el.
Pollock (2000) 78%
Londonna
Nem engedem, hogy a kép uralja a festményt. Én… én… ha besomfordál, igyekszem kitenni a szűrét, hogy a festmény érvényesüljön.
Pollock (2000) 78%
Londonna
– Mr. Pollock, önnek mi a véleménye a modern művészetről?
– A modern művészet számomra nem egyéb, mint az aktuális céljaink kifejezése ebben a században. A huszadik században.
– A klasszikusoknak nem voltak korszakkifejező eszközeik?
– De, ki is használták őket. Minden kultúrának megvolt a maga eszköze és technikája, amellyel kifejezte közvetlen céljait. Nagyon érdekesnek tartom azt, hogy manapság a festőművészeknek nem kell a témát a külvilágban keresgélniük. Egy más forrásból dolgoznak. Belülről dolgoznak. Nekem úgy tűnik, hogy a modern művész nem tudja kifejezni korunkat; a repülőgépet, az atombombát, a rádiót a reneszánsz, vagy bármely más elmúlt kultúra eszközeivel.
