Egy csodálatos elme (2001) 85% 248★

Életrajzi filmek közül az egyik legjobb, számomra talán az egyetlen, amiben Russell Crowe bebizonyította, hogy igazán jó színész.

Ez egy ISZONYÚAN JÓ film!!!

Angol óra keretei közt néztük a csoporttal, és hát, VÁÓ! Egy csodálatos elme csodálatos története egy csoddddálatos filmbe ágyazva. Tényleg fantasztikus volt, megérdemelt Oscar-díjas.

Kissé hosszú de csodás film. Az eleje nekem vontatott volt de a második fele a csavarokkal már nagyon izgalmas volt. És összességében nem volt rossz. :)

Jól sikerült életrajzi mű.

Hát ezt nagyon élveztem.
Az életrajzi jelleg olyan zseniálisan keveredik a fikcióval illetve a kalandos drámával, hogy nem is tudom, meddig tart a valóság alap és honnan kitalált. De az igazán szép, hogy nem is feszegeti a kíváncsiságomat annyira. Jó alkotást kapunk és érdemes filmélményt.
Az alakítások nagyon jók. Az önbecsülési és szociális érintkezési zavarok, ez elfojtott magabiztosság megtestesítése, a megszállott megfelelni akarás és a valóságban való kételkedés kialakulása annyira jól el lett találva, hogy szabályosan részt vettem a történetben és együtt éltem át a kalandokat a szereplőkkel.
A rendezés, a vágások nagyon jól elrejtik az elrejteni valót, így a katarzis és a fordulatok intenzívek és semmivel sem kap több segítséget a néző a rejtélyek megfejtéséhez, mint a főszereplőnk.
Egy pici szépséghibaként éltem meg, hogy egy-egy jelenet a vége felé túlszínezetté vált és szinte elcsöppent. Hogy a zenei-képi összhang volt túl sok, vagy már eleve a jelenet dramaturgiája, azt nehéz lenne megmondani. Mindezek ellenére még a végkifejlet és a zavaros helyzet képi megjelenítése is tetszett.

Aztahétszázát! De meglepett a csavar benne!;)
Jó volt;)

Wow… Egy brutális történet még brutálisabb tálalása…
Abszolút tudtam azonosulni Johnnal, és a kis burokkal, amiben él. Bár megmosolyogtam párszor az egyenességét, szókimondóságát, furcsa jellemét, az emberekkel való kommunikációs és viselkedési problémáit, sokszor saját magamat és az Esőembert juttatta eszembe. „Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira” – mintha csak én mondtam volna! :) Nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek!
Csak azért nem 10/10, mert kicsit nehezen indul el a történet (de ez persze ahhoz szükséges, hogy nagyot üssön a fordulat), illetve mert valahogy „elfeledkeztek” néhány jelentősebb részletről John életéből, ami arra engedne következtetni, hogy amúgy mégsem volt annyira idilli a történet spoiler spoiler.

Inspiráló példája annak, hogy az akaraterő és az elszántság mi mindenre képes. Le a kalappal Russell Crowe előtt hiteles alakításáért!

Gyönyörű film és emellett még igaz is. Nagyon jól mutatja, hogy semmi sem lehetetlen.