1947-et írunk, és John Forbes Nash jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. A titokzatos nyugat-virginiai zseninek sem pedigrés iskolai múltja, sem pénze nincs ahhoz, hogy bekerüljön az elit diákok körébe. A matematika szakon könyörtelen verseny folyik, és sokan szívesen… [tovább]
Egy csodálatos elme (2001) 233★
Képek 6
Szereposztás
Russell Crowe | John Nash |
---|---|
Ed Harris | Parcher |
Jennifer Connelly | Alicia Nash |
Paul Bettany | Charles |
Josh Lucas | Hansen |
Adam Goldberg | Sol |
Anthony Rapp | Bender |
Christopher Plummer | Dr. Rosen |
Jason Gray-Stanford | Ainsley |
Judd Hirsch | Helinger |

Kedvencelte 47
Várólistára tette 172
Kiemelt értékelések
Életrajzi filmek közül az egyik legjobb, számomra talán az egyetlen, amiben Russell Crowe bebizonyította, hogy igazán jó színész.
Angol óra keretei közt néztük a csoporttal, és hát, VÁÓ! Egy csodálatos elme csodálatos története egy csoddddálatos filmbe ágyazva. Tényleg fantasztikus volt, megérdemelt Oscar-díjas.
Hát ezt nagyon élveztem.
Az életrajzi jelleg olyan zseniálisan keveredik a fikcióval illetve a kalandos drámával, hogy nem is tudom, meddig tart a valóság alap és honnan kitalált. De az igazán szép, hogy nem is feszegeti a kíváncsiságomat annyira. Jó alkotást kapunk és érdemes filmélményt.
Az alakítások nagyon jók. Az önbecsülési és szociális érintkezési zavarok, ez elfojtott magabiztosság megtestesítése, a megszállott megfelelni akarás és a valóságban való kételkedés kialakulása annyira jól el lett találva, hogy szabályosan részt vettem a történetben és együtt éltem át a kalandokat a szereplőkkel.
A rendezés, a vágások nagyon jól elrejtik az elrejteni valót, így a katarzis és a fordulatok intenzívek és semmivel sem kap több segítséget a néző a rejtélyek megfejtéséhez, mint a főszereplőnk.
Egy pici szépséghibaként éltem meg, hogy egy-egy jelenet a vége felé túlszínezetté vált és szinte elcsöppent. Hogy a zenei-képi összhang volt túl sok, vagy már eleve a jelenet dramaturgiája, azt nehéz lenne megmondani. Mindezek ellenére még a végkifejlet és a zavaros helyzet képi megjelenítése is tetszett.
Wow… Egy brutális történet még brutálisabb tálalása…
Abszolút tudtam azonosulni Johnnal, és a kis burokkal, amiben él. Bár megmosolyogtam párszor az egyenességét, szókimondóságát, furcsa jellemét, az emberekkel való kommunikációs és viselkedési problémáit, sokszor saját magamat és az Esőembert juttatta eszembe. „Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira” – mintha csak én mondtam volna! :) Nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek!
Csak azért nem 10/10, mert kicsit nehezen indul el a történet (de ez persze ahhoz szükséges, hogy nagyot üssön a fordulat), illetve mert valahogy „elfeledkeztek” néhány jelentősebb részletről John életéből, ami arra engedne következtetni, hogy amúgy mégsem volt annyira idilli a történet spoiler spoiler.
Gyönyörű film és emellett még igaz is. Nagyon jól mutatja, hogy semmi sem lehetetlen.