1947-et írunk, és John Forbes Nash jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. A titokzatos nyugat-virginiai zseninek sem pedigrés iskolai múltja, sem pénze nincs ahhoz, hogy bekerüljön az elit diákok körébe. A matematika szakon könyörtelen verseny folyik, és sokan szívesen… [tovább]
Egy csodálatos elme (2001) 389★
Képek 6
Szereplők
Kedvencelte 82
Várólistára tette 260
Kiemelt értékelések
Ez nagyon érdekes egy film volt, és Russell Crowe jó színész volt. A sztori tetszett, érdekes volt, a vége pont jó lezárása volt az egésznek. Még Paul Bettany karaktere is nagyon tetszett. Szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket, bár nem tudom mennyi az igazság ebből, de nagyon jó volt. Az elején kicsit lassú, és vontatott, a közepénél kicsit meglepődtem a csavaron, de tetszett. :-)
Nagyon jó film volt, szerintem eddig a legjobb életrajzi, amit valaha láttam. Sajnos, nem igazán ismerem John Nash életét és munkásságát, így nem tudom eldönteni, mennyire másították meg a valóságot. Viszont szerintem borzalmas lehet így élni, skizofréniával, tépképzetekkel, miközben valaki egy zseni, de a betegsége némileg gátolja a kiteljesedésben. Persze rá lehet jönni később, mi valóság és mi az, ami csak John képzeletében játszódik, de pont ettől érdekes a film. Nem akciódús, mégsem unatkoztam egy pillanatig sem rajta. Hatalmes respect Aliciának, amiért minden nehézség ellenére sem mondott le Johnról – bár a valóságban elváltak, úgy tudom és csak negyven évvel később házasodtak újra –, hanem kitartott mellette.
Russel Crowe alakítása parádés a végéig, nem tudok róla rosszat írni. A filmben nagyon jól átjön továbbá a korkép, a ’40-es, ’50-es, ’60-as, stb. évek Amerikája és az akkori gondolkodásmód, orvoslás, egyetemi élet, stb. Engem nagyon megfogott, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Hát, meg kell mondjam, nem számítottam arra, hogy ilyen irányt vesz a film. Jó volt, nem mindennapi téma, a vége pedig meghatott. :') spoiler
Nem olvastam utána, mennyi igaz a sztoriból, mennyiben hajlították a történéseket a film javára, így csak a látottakra hagyatkozhatok, amikor azt írom: ez valami egészen zseniális filmélmény volt.
Annyira szépek vagyunk mi emberek, gondolat és képzelet szőtte világunk olyan bonyolult, annyira fajóan nagy a tudásunk, és mégis van, hogy önmagunkat sem értjük, elveszítjük, aztán megkerülünk, és előfordul, hogy olyat is találunk, ami teljesen más metafizikai síkon mozog, de a részünk: mint egy ötlet, egy megvilágosodott gondolat-képzet, ami leírva matematikai egyenlet lesz, mérhető és tapasztalható másoknak is; pedig mindaddig csak egyetlen egy ember fejében létezett…
Életrajzi filmek közül az egyik legjobb, számomra talán az egyetlen, amiben Russell Crowe bebizonyította, hogy igazán jó színész.
Nem gondoltam, hogy ez a film idáig fog jutni. Gondolom John is így érezhetett az életével kapcsolatban.
Az elején végig azon gondolkodtam a szegényes történelem tudásommal, hogy tanultunk valaha olyat, hogy egy bizonyos John Nash spoiler Nem tudtam, mit higgyek, hiszen olyan egyszerűen lehet mindent a skizofréniára meg hasonló mentális betegségekre fogni a nagyközönség előtt, de nyilván a spoiler kezdett gyanús lenni.
Kíváncsi lennék, hogy mennyire fedte le a valóságot, mert az pl nagyon tetszett, hogy úgy jött rá, hogy az egész tényleg spoiler
Az ilyen nőknek, mint Alicia pedig big respect, hogy képesek ekkora áldozatot hozni. Vagy
említhetném még Jane Wilde-ot, Stephen Hawking első feleségét, vagy Gerda Wegenert, Lili Elbe/Einar volt feleségét. Gondolom így van, ha nagyon szeretsz valakit…
A film vége pedig tökéletes befejezést kapott, nem számítottam rá spoiler
Nagyon érdekes film volt.
Angol óra keretei közt néztük a csoporttal, és hát, VÁÓ! Egy csodálatos elme csodálatos története egy csoddddálatos filmbe ágyazva. Tényleg fantasztikus volt, megérdemelt Oscar-díjas.
Wow… Egy brutális történet még brutálisabb tálalása…
Abszolút tudtam azonosulni Johnnal, és a kis burokkal, amiben él. Bár megmosolyogtam párszor az egyenességét, szókimondóságát, furcsa jellemét, az emberekkel való kommunikációs és viselkedési problémáit, sokszor saját magamat és az Esőembert juttatta eszembe. „Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira” – mintha csak én mondtam volna! :) Nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek!
Csak azért nem 10/10, mert kicsit nehezen indul el a történet (de ez persze ahhoz szükséges, hogy nagyot üssön a fordulat), illetve mert valahogy „elfeledkeztek” néhány jelentősebb részletről John életéből, ami arra engedne következtetni, hogy amúgy mégsem volt annyira idilli a történet spoiler spoiler.
Népszerű idézetek
Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is
2 | ![]() | 2 szavazat · Összehasonlítás |
2 | ![]() | 2 szavazat · Összehasonlítás |
1 | ![]() | Esőember (1988) 87% |