A mindenség elmélete (2014) 85% 595★

Edide Redmayne valami fantasztikus!
Nekem a film is tetszett, szerintem egyáltalán nem volt benne sok cukormáz, ennél sokkalta rózsaszínebb filmek is vannak.

Az életrajzi filmek mindig olyan csodálatosak. Nem úgy értem, hogy az a szép, amikor egy ember szenved vagy megcsalja a házastársa (most csak mondtam egy példát), vagy bármilyen nehézség, amivel küzd az életében, hanem a tanulság, amelyet levon az életből. Ezek valahogy mindig előbújnak, és ezen bármikor, amikor nézek egy életrajzi filmet, elcsodálkozom.

A zene tökéletes és zseniális, igazi ritkaság, ami mintha megremegtetné a testet, ahogy hallgatja az ember. Ez a világ egy kiváló zsenit vesztett el. Örökre bánhatjuk.

A másik igazán kirívó dolog, a zseniális Eddie Redmayne. Eldobtam az agyam tőle! Komolyan féltem, mert amilyen élőn megtestesítette Hawkinget… Egyszerűen eláll a szavam. Elbőgtem magam.

Én a karakterek kidolgozottságát hiányoltam belőle, amiből következik, hogy nem tudtam velük teljes mértékben együttérezni. Kíváncsi lettem volna Hawking érzéseire, amikor spoiler.
Ettől függetlenül, én abszolút ajánlom mindenkinek, aki szeret elgondolkozni az életen, vagy egyszerűen csak szeretne együttérezni azzal, hogy nem tudja, mit kezdjen vele, és próbál rá válaszokat találni; nem garantálom, hogy megkapja azokat, de emberek vagyunk, hasonlóak, hasonló kérdésekkel. Stephen Hawking rá a példa, hogy ne adjuk fel a keresést.

„És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amíg van élet, van remény.”

Nekem nagyon fájt az egész film..a végén eléggé hisztérikusan bőgtem, nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára, hogy egy filmen így folytak a könnyeim. Eddie Redmayne hatalmasat alakított..hihetetlen

Nekem tetszett a film. Szerintem jó volt, nagyon is, én szeretem az igaz történet alapján készült életrajzi filmeket. Érdekes és különleges ember volt Stephen Hawking, és Eddie Redmayne zseniálisan alakította a karakterét. Bár azt nem mondtam, hogy mindennek lehet valóság alapja, biztos, hogy olyan is van a filmben, ami nem pont volt igaz Jane és Stephen kapcsolatára, de a film így volt jó, ahogy. Szerintem remek volt a szereposztás, a gyerekek aranyosak voltak, és volt egy pár része, amin mosolyogtam is. :-) spoiler De én nem értek egyet a filmmel kapcsolatban, a könyvet meg még nem olvastam. De embere válogatja kinek mi tetszik, és ez így van jól. XD A vége nekem az is tetszett, mindenesetre szomorkás, de azért szórakoztató is, és nagyon érdekes. Nem nagyon ismertem Hawking-ot, csak hallásból tudtam ki ő, de különleges és egyedi ember volt.

Szeretem az életrajzi filmeket, ez pedig kifejezetten szép, szerethető és megható történet. Nagyon jól sikerült jelenetekkel van tele, csodás és emlékezetes a zenéje és teljes mértékben parádés a szereposztás. Felicity Jones neve nekem eddig nem sokat mondott, de bűbájos jelenség volt, Eddie Redmayne pedig ismételten bebizonyította, hogy zseniálisan tud játszani, és igazán elemében van ezekben az okos, kicsit csodabogár szerepekben. Nagyon gyorsan elröppent ez a két óra, és bár sokszor a szívem szakadt meg, a végén pedig kisírtam a lelkem (nagyon hatásos, nagyon drámai lett a befejezés), mégis örülök, hogy megnéztem a filmet, mert biztos vagyok abban, hogy sokáig elkísér majd.

Emlékszem, gimis koromban férjtől hallottam először Hawkingról, vele olvastam Az idő rövid történetét és A tér és az idő természetét. Aztán később, ha valahol láttam cikket vagy televízióban műsort vele, mindig érdeklődéssel olvastam, hallgattam a gondolatait. Aztán érkezett a harmadik gyermekünk és én a szülőszobán fogtam bele a volt felesége naplójának olvasásába. Talán nem volt okos döntés, mert a könyv az elmúlt lassan két évben a háromnegyedénél könyvjelzőzve azóta is befejezetlenül áll (ez pedig igen ritka eset nálam).
Nem tudom, a hormonok tették-e vagy Jane írása amúgy is ennyire depresszív hangulatot kölcsönzött volna, de olvasás közben többször éreztem azonosulást Jane érzéseivel, mint szerettem vagy vártam volna. Pedig kettejük élete, Stephen állapota, a rangok, a családi hozzáállás, a háttér vagy a munkáink már nem is állhatnának távolabb egymástól. Mindössze annyiban egyezünk, hogy házasok vagyunk és három gyermekünk van. És mégis valami megfoghatatlan…lényeg a lényeg, ott és akkor nem bírtam tovább. És zavart az is, hogy a tudós Hawking, akit addig „ismertem”, becsültem, tiszteltem, szerettem és mozgássérültekkel foglalkozó emberként még személyesebb elismeréssel néztem rá, magánemberként korántsem az volt, akinek őt hinni véltem. Nem vagyok feminista, de látok némi igazságot az ismert mondásban, miszerint „Minden sikeres férfi mögött egy nagyszerű nő áll ”.
És akkor most már illene néhány szó a filmről is. A fényképezés különös, de hangulatában és stílusában illleszkedő. A spoiler például kifejezetten emlékezetes maradt számomra. A színészekhez nem fűz különösebben semmilyen viszony (láttam egy-két filmjüket), talán ezalól csak valamelyest David Thewlish kivétel bár nekem ő is előbb volt Verlaine és Einon király, mint mindenki Lupinja. Redmayne leépülése szép volt, a végállapotban felismertem a fejemben élő Hawkingot, de mélyebben majd akkor nyilatkoznék, ha láttam a másik életrajzi filmet is és lesz összehasonlítási alapom. Jane tekintetében vegyesek az érzéseim. A könyv ismerete nélkül egy átlagos filmdrámát látunk, Jones pedig megteszi, amit kell a szerepben. Nem tudom viszont, hogy amit láttam az mind Jones érdeme-e vagy csak fejben hozzáképzeltem a könyves érzelmeket. Mindezek ellenére vagy mellett, nem is tudom, mégsem egészen azt kaptam, amit vártam. Életrajz volt, dráma volt, könyvadaptáció volt és valahogy mégis úgy érzem, valami elmaradt, hiányzott, másfelé ment, cukrosabb lett. Nem gyötrődtem együtt velük együtt, pedig kellett volna. Nem csodáltam tovább az ember felett élő tudóst, pedig az odabent lakó szellemet van miért. Talán egy másik térben vagy másik időben nagyobb hatással lett volna rám. Talán mégsem a szülőszobán kellett volna olvasnom.

Többek között emiatt a film miatt érzem úgy,hogy az Oscar már nem ér sokat …
Számomra nem mondott semmi ujjat miután már láttam Benedict Cumberbatch alakítását Hawkinga szerepében.
Ez ugyan az a sztori csak több nyállal és több már felkapott színésszel az élen … emellett azt hiszem,nem sok valóság tartalma van…
Én maximum egy jó filmnek tartom, de nem mondanám ,hogy annyi figyelmet érdemel , mint amennyit kapott és kap …

Nem értem hogy miért lenne ez cukormázas? Megértem ha valaki több tudományra számított hiszen mégiscsak egy tudós a főszereplő. De nem csak róla szól a film.
Engem nagyon megfogott. Örülök hogy megnézhettem.

Mindig is felnéztem Stephen Hawkingra és ez a film sem változtatta meg a véleményemet róla. Hihetetlen, mennyi akaratereje volt, sokan fél úton feladták volna…Egy igazi zseni.
Sajnálom, hogy ilyen élete volt, jobbat érdemelt volna.

A film első pillanatától kezdve, egészen az utolsó pillanatáig elmélyülten, élvezettel, csupa kíváncsisággal és szeretettel néztem. Eddie Redmayne annyira jó színész, az itteni alakítása is hihetetlen.