Lélegzetvétel (2017) 81% 55★

Gyönyörűen megrendezett film, de nekem mégis hiányzott belőle valami. Tudom, hogy igaz történet, de valahogy mégsem vagyok mindennel teljesen kibékülve a sztorival kapcsolatosan. Elég lassú is, ami mondjuk nem mondom, hogy hiba, de kell hozzá egy hangulat, hogy az ember ezt tényleg rendesen végig tudja nézni úgy, hogy közben koncentrál is. Andrew alakítása tetszett, de nem tartom ezt a legjobb filmjének – talán amúgy pont miatta nekem kicsit nagyok voltak az elvárásaim és ezért érzek pici csalódottságot. Illetve ahhoz képest, hogy éveket ölel fel a film a főbb szereplők szinte alig öregednek, ami cseppet sem realisztikus.
Egybéként maga a történet érdekes, mármint én sokat eddig nem tudtam erről a betegségről és, hogy igazából mennyi ideig marad életben valaki, aki ezzel küzd. Megmondom őszintén azt sem tudom most így eldönteni, hogy mit érezzek, Robin kijutott ugye a kórházból, tehát valamennyire teljes életet tudott élni, de ugyanakkor hatalmas terhet rakott szerintem a családjára ezzel (akik nyilván vállalták, hogy ápolják, csak ez ilyen visszás nekem).

Ez egy szép igaz történet, ami jól meg lett filmesítve. Utánanéztem és úgy látom, hogy nincs semmi nagyobb Hollywoodi csavarás a sztoriban, tényleg így történtek a dolgok. Ez a pontosság gondolom nagyban köszönhető annak, hogy Jonathan Cavendish, Robin fia, a producere a filmnek.

Nagyon tetszett Robin és Diana kapcsolata, a nő eltökéltsége, mindaz, amit Robin és Teddy Hall véghezvittek; igazán inspiráló volt látni ezt a fajta kitartást és küzdőszellemet.

Az alakítások jók voltak, de bevallom, Andrew Garfield kicsit idegesített, pedig egyébként szeretem a színészt. Nem tudom, milyen volt Robin, de Garfield jó párszor olyankor is vigyorgott, mikor ez nem volt indokolt vagy helyénvaló. Párszor azt éreztem, hogy kicsit túljátszotta a szerepet.

Annyi bajom van egyébként a filmmel, hogy a szereplők szinte alig öregednek benne. Az is érdekes, hogy Robin ’94-ben halt meg és ha jól emlékszem, a filmben nem húzta addig, valahol a ’80-as évek elején halt meg. Így aztán kihagyták Jonathan feleségét a sztoriból, és a fiú a 20-as és nem a 30-as éveiben vesztette el az apját. Illetve az is fura, hogy senki korábban nem élt még olyan sokáig ezzel a betegséggel, mint Robin, de érdekes módon, a filmben Paddy még él és virul a film végén is, pedig már Robin előtt bent feküdt a kórházban.

Csodás kis film volt. Megható, érzelemdús és inspiráló is a bénult betegek számára.
Furcsa volt látni, az akkori körülményeket és azt a technikát. Azóta sokat fejlődött a világ, így szerencsére ma már még több lehetőségük van ezeknek a betegeknek, hogy emberhez méltó módon élhessenek. (Gondoljunk csak Stephen Hawkingra.)
Amúgy két kérdés volt ami felvetődött bennem. Azóta kiküszöbölték már ezt a tüdővérzés dolgot? Meddig élhet így egy ember?
Jó volt nézni, annak ellenére hogy a témája nem túl vidám.
Landolt a kedvencek között! :)

Érdekes film, érdekes sztorival. Szeretem az igaz történeten alapuló alkotásokat, ez olyan, és igazán tetszik a mondanivalója is. Végre egy olyan történet, ahol a borzasztó helyzetben lévő karakter nem adja fel! Természetesen itt is előjön ez a lehetőség, de hála az égnek úgy dönt, hogy élni akar, ami üdítően hatott. Irtózatosan tetszett a hősnő karaktere, egy határozott, talpraesett nő, nem a tipikus érzelgős sírós-picsogós nőszemély, hanem olyan, aki tesz is mindenért. Szeretem az ilyen erős női karaktereket.
Élvezetes film volt, bár alapvetően kicsit keserédes, de mindenképp érdemes egyszer megnézni.

Megható történet, picit meg is könnyeztem!

Igaz történet alapján…

Amikor a szerelem felülmúl mindent…
Amikor a szerelem erősebb mindennél…
Amikor a szerelem első látásra megtestesül…
Egy férfi története a szerelemről, az erőről, a kitartásról és az élni akarásról.

Megérintett… csodálatos történet a múltból, ami arra ösztönzi az embert, hogy a szerelemért érdemes élni. A családért és a barátokért.
Romantikus és drámai történet, csak ajánlani tudom minden romantikus léleknek!

Fantasztikus film. Természetesnek vesszük, hogy tudunk járni beszélni vagy levegőt venni. A történet megmutatja, hogy milyen apró dolgoknak is meg kell tanulnunk örülni, csak akkor jövünk rá mikor már nincs. Ez érvényes mindenre az életünkben.
Nagyon megható, hogy a főszereplő fia volt a film producere.

Imádom az ilyen filmeket. Nem is tudtam, hogy korábban nem volt kerekes szék sem, nemhogy ilyen felszereléssel. Csak a címe és az alapján választottam ki, hogy igaz történet, de nagyon jó választás volt :)