Charlie Babbitt, a csupán pénzköltésben jeleskedő aranyifjú csalódottan veszi tudomásul, hogy édesapjától nem örökölt mást, mint néhány rózsabokrot, meg egy majd 40 éves kocsimatuzsálemet. Hamarosan még egy keserű meglepetés éri – kiderül, hogy van egy bátyja, aki a hagyaték mintegy hárommillió… [tovább]
Esőember (1988) 361★
Képek 9
Szereposztás
Gyártó
United Artists
The Guber-Peters Company
Star Partners II Ltd.
Mirage Enterprises
Kedvencelte 100
Várólistára tette 212
Kiemelt értékelések
Esőember (1988) 87%
Az első komoly film az életemben, amit moziban néztem, és új távlatokat nyitott számomra.
Esőember (1988) 87%
Végig az volt az érzésem, hogy ez az egész félig csak képzelet. Naná, hogy az is lehetett volna, naná!
Esőember (1988) 87%
Három szó: empátia, alkalmazkodás és türelem. Ha ez a film nem gondolkodtat el erről a három fogalomról, akkor nem tudom, mi fog…
Esőember (1988) 87%
Ennek a filmnek a megnézése után adta kezembe anyám a Virágot Algernonnak könyvet.
A többit már tudjátok…
Esőember (1988) 87%
Roppant érdekes volt látni azt, hogy majd' 20 évvel ezelőtt mit tudtak, mit gondoltak az autizmusról. Maga a film pedig amolyan keserédes, vagy nevetve sírós. Sajátos hangulatú és tanulságos.
Dustin Hoffmann-t mindig is szerettem, zseniális színész, ezt ebben a filmben is vastagon aláhúzta.
Viszont Tom Cruise-zal bajban vagyok… ez az alakítása talán még a nézhetőbbek közé tartozik, de sajnos nagyon-nagyon-nagyon nehéz elvonatkoztatom attól a pökhendi, napóleon-szindrómás ficsúrtól, aki lett belőle. Nálam ez sajnos rányomja a bélyeget mindenre, pedig valaha mennyire szerettem….!
Esőember (1988) 87%
Bár nem tudom, kis hazánkba mikor jutott el ez a film, annyi bizonyos, hogy egy olyan korban született, amikor még nem sokat tudtak az autizmusról, és ezért fontos film.
De nem csak fontos, elképesztően jó is.
A két főszereplő zseniálisan alakít (Tom Cruise-nak ez az egyetlen filmje amit szeretek), nem véletlenek a kiosztott díjak.
Kötelező mű, mindenkinek látnia kell legalább egyszer.
Esőember (1988) 87%
Gyerekkoromban láttam először, jó kis nosztalgia volt újranézni. Dustin Hoffman játéka zseniális és a történet is nagyon szép. Tervezem könyvben is elolvasni, otthon megvan és régóta szemezek vele.
Esőember (1988) 87%
Nehéz erről a filmről írni, mert rengeteg impulzus éri közben a nézőt; ezek a hétköznapiság rutinjával másznak a bőrünk alá, és szétkúsznak az empátia, megértés, és talán egy kicsit a sajnálat és szorongás irányába is. Igazából, hogy őszinte legyek, kifogytam a szavakból; az ilyen emberek, mint Raymond, hihetetlen nagy kincsek, és nem azért, mert zseni módjára bírnak számolni (vagy valami mást csinálni), vagy mert a filmnél maradva, 3 millió dollárt örökölnek; nem. Azért, mert tükröt tartanak elénk és megtanítanak embernek lenni, emberséget átadni ebbe az emberbőrbe bújt, már-már rettentően elidegenedett entitásba, ami te is vagy, meg én is, meg mindenki.
Ecce homo – mindenféle bibliai felhang nélkül, és nem feltétlenül Raymondra értem, hanem az egészséges Charlie-ra. Érdemes elgondolkozni.
És a színészek, majdnem elfelejtettem őket! Gigászi alakítás, főleg Dustin Hoffmantól. Tom Cruise is meglepően jó volt, nagyon hitelesen hozta a rászabott karaktert.
Esőember (1988) 87%
Hmm… érdekes volt látni, hogy ennyire megváltoztatja Charlie Babbitt-ot a testvére pénze, aztán maga a testvére…
Népszerű idézetek
Charlie Babbitt: Nem mindegy neki! Nem mindegy neked, hogy hol veszed a gatyádat? Nem teljesen mindegy? A gatya, az gatya! Akárhol veszi az ember, Cincinnati-ben, vagy másutt! A gatya, az gatya! Gatya, gatya, gatya!
Esőember (1988) 87%
Charlie: Mi az, mit írsz? … Mi ez a sz*r? „Súlyosan bántalmazók névsora: Charlie Babbitt” Rohadt humoros.
Raymond: Igen, 18-as bejegyzés, 1988. Megnyomorgatta a nyakamat 1988-ban.
Charlie: Szóval megnyomorgattam a nyakadat ’88-ban…