Charlie Babbitt, a csupán pénzköltésben jeleskedő aranyifjú csalódottan veszi tudomásul, hogy édesapjától nem örökölt mást, mint néhány rózsabokrot, meg egy majd 40 éves kocsimatuzsálemet. Hamarosan még egy keserű meglepetés éri – kiderül, hogy van egy bátyja, aki a hagyaték mintegy hárommillió… [tovább]
Esőember (1988) 404★
angol
Képek 9
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Író
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
United Artists
The Guber-Peters Company
Star Partners II Ltd.
Mirage Enterprises
Kedvencelte 110
Várólistára tette 233
Kiemelt értékelések
hpatricia_ 
Esőember (1988) 87%
Nagyon régóta halasztgattam ezt a filmet, főként Tom Cruse miatt…
De amit a film adott, azt egyszerűen nem tudom szavakkal leírni. Nagyon érzelmes utazás volt, ahogy Charlie a nagyképű, öntelt ifjú a film előre haladtával Raymond oldalán igazán szerethető, kedves alakká vált. Megtanul szeretni és elfogadja mások különbségeit saját akaratával szemben, amire mindaddig képtelen volt.
Számomra az a jelenet volt a legérzelmesebb, amikor spoiler. Nekem ez volt az a jelenet, ami a filmet igazán szerethetővé tette.
Dustin Hoffman zseniális alakítást nyújtott, megérdemelten zsebelte be a szobrocskát.
ChöppMoly
3 hozzászólás
Esőember (1988) 87%
Az első komoly film az életemben, amit moziban néztem, és új távlatokat nyitott számomra.
Lunemorte
Esőember (1988) 87%
Végig az volt az érzésem, hogy ez az egész félig csak képzelet. Naná, hogy az is lehetett volna, naná!
crissy
Esőember (1988) 87%
Három szó: empátia, alkalmazkodás és türelem. Ha ez a film nem gondolkodtat el erről a három fogalomról, akkor nem tudom, mi fog…
ChEebor
Esőember (1988) 87%
Nagyon megható film a fénykorában tündöklő Tom Cruise-al és a zseniális Dustin Hoffmannal, aki bizony teljesen megérdemelte azt az Oscart. A film ügyesen bemutatja az autizmust (noha kicsit könnyít a dolgán azzal, hogy Raymond karaktere súlyos eset, de még így is a magasan funkcionálók között van), annak vonzatait, de még érdekesebb, hogyan áll ehhez hozzá Charlie, hogyan változtatja meg, teszi igazán emberivé a film során bemutatott utazás. Kötelező.
Traclon
Esőember (1988) 87%
Ennek a filmnek a megnézése után adta kezembe anyám a Virágot Algernonnak könyvet.
A többit már tudjátok…
ptagi
Esőember (1988) 87%
Roppant érdekes volt látni azt, hogy majd' 20 évvel ezelőtt mit tudtak, mit gondoltak az autizmusról. Maga a film pedig amolyan keserédes, vagy nevetve sírós. Sajátos hangulatú és tanulságos.
Dustin Hoffmann-t mindig is szerettem, zseniális színész, ezt ebben a filmben is vastagon aláhúzta.
Viszont Tom Cruise-zal bajban vagyok… ez az alakítása talán még a nézhetőbbek közé tartozik, de sajnos nagyon-nagyon-nagyon nehéz elvonatkoztatom attól a pökhendi, napóleon-szindrómás ficsúrtól, aki lett belőle. Nálam ez sajnos rányomja a bélyeget mindenre, pedig valaha mennyire szerettem….!
Blissenobiarella
2 hozzászólás
Esőember (1988) 87%
Bár nem tudom, kis hazánkba mikor jutott el ez a film, annyi bizonyos, hogy egy olyan korban született, amikor még nem sokat tudtak az autizmusról, és ezért fontos film.
De nem csak fontos, elképesztően jó is.
A két főszereplő zseniálisan alakít (Tom Cruise-nak ez az egyetlen filmje amit szeretek), nem véletlenek a kiosztott díjak.
Kötelező mű, mindenkinek látnia kell legalább egyszer.
Zoja009
Esőember (1988) 87%
Hmm… érdekes volt látni, hogy ennyire megváltoztatja Charlie Babbitt-ot a testvére pénze, aztán maga a testvére…
Népszerű idézetek
bonnie9 2 hozzászólás
Charlie Babbitt: Nem mindegy neki! Nem mindegy neked, hogy hol veszed a gatyádat? Nem teljesen mindegy? A gatya, az gatya! Akárhol veszi az ember, Cincinnati-ben, vagy másutt! A gatya, az gatya! Gatya, gatya, gatya!
Esőember (1988) 87%
haboskakao
Charlie: Mi az, mit írsz? … Mi ez a sz*r? „Súlyosan bántalmazók névsora: Charlie Babbitt” Rohadt humoros.
Raymond: Igen, 18-as bejegyzés, 1988. Megnyomorgatta a nyakamat 1988-ban.
Charlie: Szóval megnyomorgattam a nyakadat ’88-ban…
Esőember (1988) 87%
S_Bíborka
Charlie: Who took this picture?
Raymond: D-A-D.
Charlie: And you lived with us?
Raymond: Yeah, 10962 Beachcrest Street, Cincinnati, Ohio.
Charlie: When did you leave?
Raymond: January 12, 1965. Very snowy that day. 7.2 inches of snow that day.
Charlie: Just after Mom died.
Raymond: Yeah Mom died January 5, 1965.
Charlie: You remember that day. Was I there? Where was I?
Raymond: You were in the window. You waved to me, „Bye bye Rain Man”, „Bye bye.”
Esőember (1988) 87%
S_Bíborka
[after Ray spills a box of toothpicks on the floor]
Raymond: 82, 82, 82.
Charlie: 82 what?
Raymond: Toothpicks.
Charlie: There's a lot more than 82 toothpicks, Ray.
Raymond: 246 total.
Charlie: How many?
Sally Dibbs: 250.
Charlie: Pretty close.
Sally Dibbs: There's four left in the box.
