Esőember (1988) 87% 471★

Nagyon régóta halasztgattam ezt a filmet, főként Tom Cruse miatt…
De amit a film adott, azt egyszerűen nem tudom szavakkal leírni. Nagyon érzelmes utazás volt, ahogy Charlie a nagyképű, öntelt ifjú a film előre haladtával Raymond oldalán igazán szerethető, kedves alakká vált. Megtanul szeretni és elfogadja mások különbségeit saját akaratával szemben, amire mindaddig képtelen volt.
Számomra az a jelenet volt a legérzelmesebb, amikor spoiler. Nekem ez volt az a jelenet, ami a filmet igazán szerethetővé tette.
Dustin Hoffman zseniális alakítást nyújtott, megérdemelten zsebelte be a szobrocskát.

Egész jó road movie volt, azonban akadt vele pár problémám.
Charlie-t képtelen voltam megkedvelni. Az elején önzőségből viszi magával Rayt, és a kapcsolatuk alakulását nem éreztem. Nem tudtam elhinni, amit a film próbál sugallni, hogy mennyire megkedvelte a testvérét.
A színészi játék bámulatos, Hoffman remekül alakítja az autista karaktert, amivel piszok nehéz dolga lehetett.
A többi szereplő pedig nem kap annyi szerepet, hogy érdekelt volna.
Eléggé nehezen csúszott a film, kell hozzá hangulat.

Hűha!! Nagyon érzelmes film.

Már régóta várólistám volt, végre meg tudtam nézni, csak bánom hogy korábban nem láttam.
Nagyon megható és érzelmes történet ahogy a testvéri viszonyuk egyre elmélyül.
Nagyon szépen kialakított film az autizmusról, vicces, néha megható úgy, hogy ezek mellett komoly tud maradni. Kötelezően ajánlom mindenkinek.

Három szó: empátia, alkalmazkodás és türelem. Ha ez a film nem gondolkodtat el erről a három fogalomról, akkor nem tudom, mi fog…

Végig az volt az érzésem, hogy ez az egész félig csak képzelet. Naná, hogy az is lehetett volna, naná!

Az első komoly film az életemben, amit moziban néztem, és új távlatokat nyitott számomra.

Nagyon megható film a fénykorában tündöklő Tom Cruise-al és a zseniális Dustin Hoffmannal, aki bizony teljesen megérdemelte azt az Oscart. A film ügyesen bemutatja az autizmust (noha kicsit könnyít a dolgán azzal, hogy Raymond karaktere súlyos eset, de még így is a magasan funkcionálók között van), annak vonzatait, de még érdekesebb, hogyan áll ehhez hozzá Charlie, hogyan változtatja meg, teszi igazán emberivé a film során bemutatott utazás. Kötelező.

Ennek a filmnek a megnézése után adta kezembe anyám a Virágot Algernonnak könyvet.
A többit már tudjátok…

Roppant érdekes volt látni azt, hogy majd' 20 évvel ezelőtt mit tudtak, mit gondoltak az autizmusról. Maga a film pedig amolyan keserédes, vagy nevetve sírós. Sajátos hangulatú és tanulságos.

Dustin Hoffmann-t mindig is szerettem, zseniális színész, ezt ebben a filmben is vastagon aláhúzta.
Viszont Tom Cruise-zal bajban vagyok… ez az alakítása talán még a nézhetőbbek közé tartozik, de sajnos nagyon-nagyon-nagyon nehéz elvonatkoztatom attól a pökhendi, napóleon-szindrómás ficsúrtól, aki lett belőle. Nálam ez sajnos rányomja a bélyeget mindenre, pedig valaha mennyire szerettem….!