Sabrina (1954) 83% 124★

A film kedves, bájos, aranyos, és a legfőbb, hogy vicces… de a karakterekkel volt bajom. Nem a megformálásukkal, hanem a papíron létezőkkel. Van egy naiv csitri, aki spoiler Egyszerűen nem hiszem el neki. A forgatókönyv, a forgatókönyv… És az is béna, hogy a kutyája csak akkor kerül elő, ha utazik… Viszont a színészek játéka nagyon jó!

Billy Wilder klasszikusa egy nagyon aranyos, bájos történet, egy kedves, naiv főszereplőnővel. Egyetlen bajom volt a filmmel, hogy egyik karaktert sem sikerült megkedvelnem, még Sabrinát sem. A rajongását nem értettem meg és a későbbi döntéseit sem, David természetesen nagyon irritált, Linus egy fokkal kevésbé. Ami viszont a film mellett szól, hogy Holden, Bogart és Hepburn színészóriások és minden percben üdítő őket nézni, Billy Wilderről pedig szintén ódákat tudnék zengeni. Természetesen az új Sabrina a nyomába sem érhet ennek.

Az hagyján, hogy romantikus, de vicces! Igazi klasszikus romkom.

Aranyos volt és humoros, de mégsem annyira jött be a történet. Maga a rendezés sokkal érdekesebb volt, mint a történetvezetés. Audrey itt is tündökölt, habár Sabrina karaktere nekem személy szerint nem volt annyira szimpatikus.

A fekete-fehér filmek egyik nagyja. Az örök kedvenc filmes idézetem is ebből a filmből való. Minden egyes újranézés alkalmával elvarázsol. Hangulatos történet, esti randevúk, táncok, szerelmek filme ez, ahol nem árt vigyázni a pezsgőspoharakkal. Audrey Hepburn tündököl ebben a filmben, amint megjelenik a vásznon, minden tekintet rá vetül. Édes nosztalgiázás. :) Bátran ajánlom mindenkinek.

Vegyesek az érzelmeim a film kapcsán, mert végtelenül aranyos a története és bizonyos szintig elfogult vagyok, mert Audrey Hepburnt és Humphrey Bogartot nagyon szeretem, de be kell valljam, hogy nem igazán jó film a Sabrina.
A karaktereket nem igazán értettem, leginkább a butuska és naiv főszereplőt Sabrinát nem… A viselkedésük irracionális volt és ezt a hirtelen jött szerelmet sem éreztem igazinak, bár az tény, hogy nagyon aranyos volt együtt Sabrina és Linus.
A film nagy erőssége az maga a képi világ. Egyes képek, jelenetek csodálatosan gyönyörűek, magával ragadóak voltak.

Igen, elismerem, hogy nem ez Wilder legjobbja és néhány forgatókönyvbeli és karakter felépítési hiba is becsusszant, de más okból kifolyólag ez mégiscsak egy zseniális film.
Audrey Hepburn és William Holden között annyira jól működik a kémia, amit csak nagyon ritkán lát az ember a vásznon. A csodálatos báli jelenet, ahol Holden és Hepburn egymás arcához tapadva táncol, a film egyértelmű csúcspontja és legelragadóbb része. Ez a kémia következő filmjükre (A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot / Párizsi mesék, 1964) még érzékelhetőbbé vált. A kulisszák mögötti románcról nemrég egy könyv is megjelent, ajánlom mindenki figyelmébe. Számomra Bogart-Hepburn románc bimbózásával kezd visszacsúszni a film, mivel itt meg egyáltalán nem érzékelhető semmilyen kémia. De Bogart azért mégiscsak egy hollywoodi legenda, játéka így is élvezetes.
Audrey elbűvölő, báli ruhája ikonikus jelentőségű, a háttérben szóló zenék andalítóak, William Holden pedig piszok jóképű és rendkívül szórakoztató…nekem ennyi elég is egy emlékezetes filmélményhez. Csakis eredeti nyelven ajánlom a filmet, a színészek hangja szerintem sokat hozzátesz az élményhez.

Gondban vagyok a régi filmek csillagozásával, mert összehasonlíthatatlanok a mai filmekkel. Sokkal lassabbak, egyszerűbbek, a technikáról nem is beszélve, ugyanakkor az érték emiatt pont nem a látványvilágban, hanem a színészek játékában és a film mondanivalójában van.
Audrey Hepburn tündökölt, miatta pedig ha akarnám, sem tudnék kevesebb csillagot adni.
Ugyanakkor számomra Humphrey Bogart nem tudta az idős, de sármos férfi szerepét megtestesíteni, bár jó színész volt, de semmi vonzót nem találtam benne és emiatt a történet is furcsának tűnt.
Mit ad nekem ez a film? Álmodj nagyokat, mert bármi teljesülhet. Már persze ha egy filmben élsz.

Audrey Hepburn méltón és megérdemelten van a csúcson még mindig! Beismerem, hogy nem sok filmet láttam tőle, azokat is kisebb, fiatalabb koromban, és így felnőtt fejjel nézve az ő munkásságát, teljes mértékig megértem, miért imádja őt ennyi ember. Szenzációs művésznő, csodálatos és különleges megjelenéssel.
Ennek a filmnek én a Harrison Fordos verzióját láttam még kislány koromban, és nem is egyszer, ugyanis anyukám egyik kedvenc filmje, így szinte már kívülről tudom a szövegét, és meg is lepett, hogy a réginek és az újnak még sokszor a párbeszédei is ugyanolyanok voltak. Jó élmény volt, jó volt a film is, szeretem a történetét (még ha túlságosan is mesebeli), ajánlom minden reménytelenül és végtelenül romantikus emberkének, mert az imádni fogja ezt is, de szerintem az újat is. :)