Audrey Hepburn brit

Most, hogy már – majdnem – minden filmjét láttam a művésznőnek, jogosultnak érzem magam arra, hogy egy szöveges értékelést is írjak róla, illetve a munkásságáról…
Ahogy fentebb említettem, tényleg majdnem minden filmjét láttam. 1+5 darab, ami hiányzik még, de ebből 5 kb. a maximálisan esélytelen / beszerezhetetlen kategória, egy pedig annyira nem, de mégis. Úgyhogy… Ezek egyelőre még váratnak magukra, de a többi 29-et tényleg láttam! :-)
Audrey számomra nem csak színésznőként, de emberileg is nagyon ott van a szeren, s bár nem szoktam olyan jelzőkkel dobálózni, hogy „példakép”, de ha dobálóznék, akkor ő biztos, hogy köztük lenne. Fantasztikus, mély érzésű, empatikus, kedves ember volt, olyasvalaki, aki szó szerint kívül-belül gyönyörű, és ragyog. Végtelenül nehéz sorsa és gyermekkora volt, végigélte a háborút is, ami örökre nyomot hagyott benne. Tudta, mi a nélkülözés, az éhezés, a nyomor, az elesettség. És, amikor befutott sem felejtette el egyetlen pillanatra sem. Amit az egyik kezébe adtak, abból adott a másikkal a rászorulóknak. Önzetlen volt, óriási szívvel és lélekkel megáldott teremtés, aki bár külsőre gyöngének és törékenynek látszott, belül nagyon is szívós volt és kitartó. Mindezeken túl szerény és alázatos is volt, egyszerű lány, aki olyan kreatívan viszonyult szinte mindenhez, hogy azt már tényleg tanítani kellene. :-)
Audrey Hepburn kétségtelenül a világ egyik valaha volt legszebb (színész)nője, ha nem a legszebb. Ráadásul a szépsége is olyan, ami ma sok modellkedéssel foglalkozó nőszemélyből teljesen hiányzik: volt igazi kisugárzása! Természetes bája. Soha, ismétlem, soha nem hatott erőltetetten vagy természetellenesen egyetlen mimikája, póza sem… Sem a mozgóképeken, sem pedig a fotográfiákon. Ráadásul ezer arca volt. Színészként is, modellként is. Ez sem túl gyakori.
Ahogy az előbb említettem, ezer arca volt. Tudott pozitív és kevésbé szerethető karaktereket is, illetve naivának, komikának és drámai színésznőnek is abszolút tökéletes volt. A külsejében is újra meg újra képes volt megújulni, ráadásul mindezt úgy, hogy közben mégis hamisítatlanul „audreys” maradt.
Stílus- és divatikonnak is tartják őt, abszolút megérdemelten, bár én mindig hangoztatom, hogy nekem ő sokkal inkább az egyszerűséget / egyszerű lányt képviseli, akinek nincs szüksége szép ruhákra sem, hogy bájos és szép legyen. Ha krumplis zsákba bújtatták volna, hát ő abban is tündökölt volna. Ez az adottság, ez a kisugárzás, ez a természetes báj… Ez volt ő. És nekem az is annyira, de annyira szimpatikus, ahogyan a ruha"halmozást", meg a szépségápolást alkalmazta a saját életében. Egy az egyben az én elveimet vallotta, s erre most én bevallom, egy kicsit büszke is vagyok.
Sok filmjét szeretem, de vannak olyanok is, amiket nem igazán. Ugyanakkor hozzá kell tegyem, hogy ez soha nem az ő hibája. Inkább a történettel és / vagy a forgatókönyvvel állok hadilábon. Nem az én sztorim, nem az én embertípusaim. De ő mindig kiválóan megállta a helyét, s ha kellett, tudtam / tudom őt nem kedvelni egy-egy szerepében. Egy szóval: színésznőnek is maradandó, emlékezetes, abszolút tehetséges. Tényleg csak ajánlani / javasolni tudom mindenkinek, hogy ismerkedjen meg behatóbban is a munkásságával, és ne érje be csak 1-2 címmel. Az alapján különben sem gondolom, hogy lehet egy művészről – hiteles – rajongói / tisztelői képet festeni.