Az apáca története (1959) 81% 26★

Az egyik kedvenc filmem Audreytól. Nagyon hosszú, de annyira mély, hogy – szerény véleményem szerint – igényli is ezt a nagy lélegzetvételnyi játékidőt. A történet komoly befelé fordulást (és belső figyelmet!) követel. És az a probléma, amit felvet, szerintem abszolút nem vallási / hitbeli dolog, hanem… Ettől teljesen független. Én legalábbis úgy gondolom, hogy minden nőnek, sőt, minden embernek – hitbéli meggyőződéstől függetlenül – el kellene gondolkoznia ezeken a dolgokon. Én magam is gyakran vívódom, jelen élethelyzetemben pedig különösen aktuális ez az egész. Életbeli okok és okozatok, más emberekhez fűződő kapcsolatok, a helyes és helytelen érzelmek és azok elnyomása, kiiktatása / kigyomlálása… Elképesztően nehéz, bizonyos szituációkban pedig különösen. De… Mindettől függetlenül pedig vagyunk, akik vagyunk. És bár másokat becsaphatunk, önmagunkat soha. (És Istent sem, legalábbis azok, akik hisznek benne.) Előbb-utóbb úgyis ehhez (saját magunkhoz) fogunk igazítani mindent, azonban egy mély, belső utazásra nagy szüksége van / lenne mindenkinek. Gabrielle története ezért is példaértékű. Elképesztő utat jár be, megismeri önmagát. Ráadásul menet közben rengeteg valódi szenvedéssel és emberi sorssal találkozik, a való világgal… Empátiát és részvétet tanul, kinyílik a szeme a valódi értékek felé. Csodálatos. Tényleg egy valóban lenyűgöző, hatalmas erejű film.

Igazából a fülszöveg le is írja szinte az egész sztorit.
Szeretem Audrey filmjeit, bohókásak, aranyosak, de ez valamiért nem jött át, valószínűleg azért, mert nem vagyok vallásos.
Túlságosan drámai volt a film, vontatott. Azon gondolkoztam, hogy direkt neki írták-e anno a szerepet, hogy másban is kipróbálhassa magát vagy csak simán rá esett a választás?