My Fair Lady (1964) 86% 254★

Eléééég hosszú film volt, az ilyenek nekem nehezebben csúsznak. Egyébként tetszett a film, a dalok nagyon jók voltak és hát Aubrey itt is felejthetetlen alakítást nyújtott.

Nem éreztem ugyan hosszúnak, de az eleje sokkal jobban tetszett, amin meglepődtem. Nagyon jókat szórakoztam Eliza ékesnek nem nevezhető beszédén és személyiségén, és akkor még nem kaptam frászt Higgins professzortól sem. A film második felében a főszereplőnk ugyan sokkal bűbájosabb és tüneményesebb volt, de akkorra már elegem lett a professzorból. A film dinamikája rendben volt, ahogy a zenés részek is, bár én nem kifejezetten szeretem ezeket a dalokat. Örülök, hogy megnéztem és szerintem lesz majd még egy köröm eredeti hanggal. Az viszont nagyon tetszett, hogy nem volt csöpögős és túl nyálas.

A darabot nem ismertem korábbról, a dalokat viszont már igen. A történet kellően mesebeli, romantikus, de nem csöpögős. Hepburn tüneményes!

Imádom. Guilty pleasure, mert ez ugyebár egy musical. Oké, feldolgozás, egy könyv adaptációja, de akkor is. Ahogy ez a két ember „gyilkolja egymást”, élvezet. :D Lehet leszólni az ilyen / így induló spoiler, de nekem a kedvenceim. Amikor két erős, karakán egyéniség összecsap… És ezekből a szájkaratékból is tanul az ember, fejlődik, csiszolódik és spoiler. :-) Megmondom őszintén, hogy nagy rajongója és tisztelője vagyok Freddynek, de a professzor úr szarkazmusáért nem tudok nem lelkesedni. Eliza pedig egy végletekig makacs, önfejű, mégis tehetséges, fejlődőképes és rettenetesen jólelkű lány, hát hogy nem lehet őt kedvelni? :-)
És azt már meg sem említem, hogy spoiler és tkp. spoiler Ééés… London! Röviden: S-Z-E-R-E-L-E-M. :-)

Nem tetszett annyira, mint amennyit vártam tőle.
Néhol untam és sok helyen nem értettem egyet a szereplőkkel, de lehet későbbiekben neki ugrok még egyszer, hátha.

Nem tudom, hogy kortól vagy stílustól függ, hogy mennyire és milyenre értékelek egy-egy dalt, egy-egy jelentet és egy-egy viselkedést…

Van Henry-nek két dala is, amikor szidja a nőket. spoiler 16 éves fejjel vergődtem hogy mekkora egy paraszt ez az ember… De most csak nevetek, vállat vonok és rávágom, hogy hülye vagy te… Igzából lehet rajtuk nevetni, amit most meg is tettem, de régen kiakadtam.

Illetve most újra nézve, Eliza eléggé hisztis p*csának tűnik. Azzal egyet értek, hogy fáj neki, hogy úgy bánnak vele, mint egy darab szrral, legyen is felháborodva. De olyan nonszensz jelenetkben tud vergődni és halált kívánó dalokat énekelni, hogy az hihetetlen… Akkor is haragszik Henry-re, amikor a férfi azt nagyon nem érdemli meg! És én ki nem állhatom az ilyen hisztis nőket. Nem modnom, hogy az esetek többségében nincs igaza Elizának, de azért nem egy jelenet van amikor tényleg nincs igaza…

De a filmet még midnig imádom, a dalok még mindig szuperek és a színészek is csodásak.

Hihetetlen, hogy ez kimaradt eddig! Audrey ebben a szerepben is zseniális! Főleg a lóversenyen történő beszélgetést imádtam, és akkor, amikor még nem tudott rendesen beszélni. Higgins néhány helyen idegesített, de a karaktereik jól kiegészítették egymást.

Tipikusan az a film, amit egyszerűen nem lehet elégszer megnézni, mégsem unja meg az ember. Audrey Hepburn pedig a legbájosabb színésznő, akit valaha magán hordott a föld! :)

Bájos, bájos, bájos.
Audrey Hepburn bája magával ragadó. Habár jobban szerettem a kis koszos, csúnya beszédű virágáruslányt, mint a puccparádéban karót nyelten viselkedő úrinőt. Azt hiszem „szerelmes” lettem az éneklő, fiatal „Sherlock Holmes-ba” . :D :D :D :D :D

Ez az első Audrey Hepburn film, amit láttam, és el sem hiszem, hogy eddig nem néztem meg egyet sem. Nagyon-nagyon jó volt, bár tény, hogy kicsit hosszú, és így néhol unalmas lett. Viszont a színészek zseniális alakítást nyújtottak, a dalok is szuperek voltak. Nagyon sokszor megnevettetett, imádtam! Majd egyszer mindenképp megnézem angolul is, mivel nem hiszem, hogy a magyar szinkron visszaadta volna az eredeti, hangulatot. :)