A klasszikus zenés-táncos film egy tipikus amerikai család kalandjait meséli el, akik az 1904-es St. Louis-i világkiállítás évében gondtalanul éltek. A viharfelhők azonban lassan tornyosulni kezdenek, amikor a családfő bejelenti, hogy az egész család New Yorkba költözik, ahol a férfi vezető… [tovább]
Találkozunk St. Louis-ban (1944) 20★
Képek 17
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 59
Kiemelt értékelések
Úgy adom meg a tízest ennek a filmnek, hogy biztos vagyok benne, ma Judy Garland kapcsán többeknek jut eszébe a show-biznisz által hányattatott életútja, mintsem a művészeti teljesítménye, vagy főleg a nézők millióiban hagyott rengeteg pozitív, általa átadott élmény és üzenet. Mert bár valóban van valami álszentség abban, ahogy az éppen háborút vívó Amerikában 1944-ben legyártottak egy ennyire cukormázas, édelgő mozit a századelői idillről, azért mégiscsak a megölhetetlen reményről és a szüntelenül űzött ideákról tesz tanúbizonyságot egy társadalom, amiben ez a film lehet egy igen nehéz esztendő egyik legnagyobb kasszasikere…
A Találkozunk St. Louis-ban bizony hatalmas lelki fröccs – giccsesen és negédesen, de minden pillanatában rendkívül pozitívan, életigenlően, legfőképp az emberi szeretet végtelenségére apellálva. Van egy leheletnyi vígjátéki éle, néhány remekül megírt jelenete és szövegrészlete, melyek egymásba fűzve kiadják amúgy meglehetősen laza szerkezetű cselekményét, de mindemellett rendkívül élesen és tisztán látja és láttatja, mire alapozhat az ember szinte legvégsőkig nehéz, vagy nehéznek vélt élethelyzeteiben. A válasz persze a család, ez a ma már nemtelen politikai törekvések által erősen relativizált, szitokszóvá tett kifejezés, ami azonban valóban magába foglal mindent, amiért érdemes áldozni és amitől érdemes remélni.
Ennek megfelelően a film titkos főhőse szinte nem is a négy lánytestvér és az édesanya, hanem az idősebb Alonzo Smith, aki látványosan rommá dolgozza magát családja üdvéért, hajlandó értük megtenni mindent, még azt is, ami nekik nem tetszik, de a javukat szolgálja, ám hajlandó a belátásra is. Mesés módon úgy szőtték bele az ő nagyszerűségét a történetbe, hogy a nézőnek ne legyen kérdése vele kapcsolatban, ne kérdőjelezze meg családfői szigorát és bölcsességét sem.
Ezen túl a film, mint korkép, különösebben szerintem nem hiteles, én úgy éreztem, inkább próbálja megragadni a mindenkori amerikai kisvárosi lét szépségét, mintsem a századforduló békés hangulatát, illetve főleg a használt zenei betétek terén abszolút a negyvenes évek ízléséhez igazodik – de ez így is tűnik logikusnak. Ezek a zenei részek egyébként jók, bár éppenséggel nem tobzódunk bennük, és szinte mind Garlandhoz kötődik. Ezt hibának tartom.
Nagyon ügyesek a gyerekszínészek, ők túlzás nélkül elbírtak volna egy saját önálló filmet is. A színészi munkával egyébként sincs semmilyen probléma. Én személy szerint sosem voltam oda Garlandért, és már itt is megvannak kisugárzásában – a számomra! – igen jellegzetesen nyugtalanító, túlpörgetett, hisztérikus vonásai. Mindezzel együtt szépen játszik ő is, főleg nem kérdés az előadói teljesítménye.
A DVD kapott magyar feliratot, az extrák között van egy félórás doku a moziról, illetve megnézhetjük egy eredeti előadásban a Skip to My Lou-t. A felhasznált számok közül nekem a The Trolley Song a kedvencem.
Ez a mozi egy igazi habostorta, egy háromgombócos fagyi tejszínhabbal, édes tölcsérben – de működik, hat a nézőre, egy-egy pontján könnyet facsar, egy-egy pontján megnevettet, és az ilyesmire szükség van!
Népszerű idézetek
– Besides, I'm due at my sister's house 7:00 on a family matter.
– Something wrong?
– Trouble with her husband…him being a man.
– Huh? I can't get hungry till it gets dark.
– Dinner's at 5:30. You can eat blindfolded.
– In view of the fact that this family refuses…to let me in on their little intrigues…I'll handle the telephone in my own way. From now on, I'll take all incoming calls.
[PHONE RINGING]
– Rose, you answer that.
– Thank you, Papa.
– Pardon me, young man, but in the great country of China…when a stranger admires one of your possessions…it's courtesy to offer it to him.
– Interesting.
– Yes. Well, I spent many years in China. If you want to make me feel at home, you might offer me your partner.
– If Santa Claus brings me any toys, I'm taking them with me. I'm taking all my dolls. The dead ones too.
Népszerű triviák
Margaret O’Brien édesanyja is sírt, amikor a „Találkozunk St. Louis-ban” című film szomorú jeleneteit forgatták, mert szerinte a másik gyerekszínész sokkal jobb volt a lányánál.
[www.filmezzunk.hu]Kapcsolódó filmek: Találkozunk St. Louis-ban (1944)