Örökké (1989) 64% 24★

A végéig sem volt túl erős a sztori, plusz még hosszú is. De az utolsó percek tényleg erősen hatottak rám: azt hittem, menten lefordulok a székről, szóval 6 helyett inkább 5 csillag. Se jó történet, se jó forgatókönyv, se jó semmi más se. Oké, annyira nem büntetett, és a gyászból továbblépés egy jó ív benne, meg a barátság, aztán slussz.

Az egész film úgy sikerült nyálasra, hogy én nem láttam mögötte igazi érzelmeket. Mikor jönnek rá arra, hogy ha egy percen belül tízszer ájlávjúznak elkopik a kifejezés értelme?! De igazából már ott veszett fejsze nyele volt az egész, amikor hősnőnk hisztérikázott élete szerelmének, hogy hagyd ott a munkádat, mert veszélyes, ó, ó, ó! de az, hogy ő just for fun kamikáze módon elkötött egy gépet, az oké
Holly Hunter hangjától alapjáraton ki vagyok akadva, de ha még vinnyog és nyávog is hozzá, kiszaladok a világból – sajnos ez (is) jócskán lerontotta a filmélményt. Nagy kár, mert a tűzoltó-témát imádom, Dreyfusst úgyszintén, csak hát a körítés nem jött be… Bele kell törődnöm, nem én voltam a célközönség.

Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de ez a film nekem örökké tartott. Ez kellett a Spielberg plecsnihez, úgyhogy végigszenvedtem… Unalmas, nyálas borzalom.

Nagyon szeretem az ilyen „pozitív szellemes/lélek visszatérős” filmeket és ez is ilyen. Valahogy mindig is elismeréssel adóztam azért a színészi munkáért, amikor a színészeknek úgy kell játszaniuk, mintha a mellettük álló színész nem is lenne ott. Lehet, hogy ez nem annyira nehéz munka, de azért tuti, hogy egyszer kétszer újra kell forgatni a jelenetet.
Kedves, szerethető, kellemes humorú, nem túl drámai néha mégis megható, többször nézős romantikus film, nagyon szeretem!