Kísértettörténet (2017) 70% 55★

Nehéz csillagokkal értékelni ezt a filmet, mert történet (a maga megszokott módján) szinte nem volt, párbeszéd is alig és nem könnyű szavakkal leírni egy olyan filmet, aminek nem célja a szavak szintjén kommunikálni a nézővel. Nagyon jó választásnak tartom a két főszereplőt, megvolt köztük a kémia, és annak ellenére, hogy Casey Affleck szinte végig egy nagy lepedő alatt volt, szinte láttam magam előtt a végtelen szomorúságot tükröző arcát. A jelenetek többsége nem törődött az idő linearitásával, inkább egy érzést, hangulatot próbált tükrözni. Fájóan érzékletesen mutatta be egy párkapcsolat állomásait: a boldog és kevésbé boldog pillanatokat, a gyászt és a továbblépést. A halál félelmetes és végtelenül magányos dolog, de engem ennél sokkal jobban megrázott a saját tehetetlenségünk és az élet hiábavalósága (ahogy azt a film leghosszabb és legjobb dialógusa is elmondta). A film sokak számára unalmas lesz, nekik azt javaslom, hogy ha az első negyed óra után nem tetszik, kapcsolják ki, mert nem lesz jobb. Én kitartottam, és egy részét biztosan magammal viszem ennek a történetnek, ami a másik oldalról ugyan, de azt mutatta be, hogy a halál után mégis csak annak nehezebb, aki itt marad.

Lowery víziója meditatív, spirituális utazás, ami egy olyan nagyívű, mély, örök érvényű üzenetet hordoz, amíg élek benne lesz a fejemben. Tudunk-e lenyomatot hagyni a világban, ami több generációt áthidal és örökre megmarad? Az a különleges még benne, hogy puszta érintésekkel, tekintetekkel, szavak nélkül tud hihetetlen érzésvilágot átadni, amiben benne van a fájdalom, a boldogság, de főként az idő múlása.
Művészfilm, de kitörölhetetlen mestermű.

Nagyon szerethető film. Sokaknak lassú és unalmas lesz és nem fogják szeretni. De az egész filmnek van egy olyan kedves aspektusa, amellett hogy a film a végtelen magányosságot mutatja, az élet (és a halál) kietlenségét. Jó film.

Gyönyörű film

Az elején kissé fontoskodónak és túl művészinek tűnt, de aztán ebből kicsit engedett, ugyanakkor nagyon lassan indult és végig kissé vontatott is volt. Az időkezelése érdekes, a fényképezése pedig gyönyörű. A gyászt fordítottan mutatja be inkább, ettől lesz benne valami érdekes.
Nem most fogom újranézni az is biztos és hagyott bennem valamicske keserű szájízt vagy inkább olyan kelletlen érzést, mint amikor rángatózik az ember arca, valami becsípődés miatt.
Furcsa film, annyi szent.

Képes megcsinálni, hogy egy lepedőben flangáló szellem lekössön 75 percen keresztül, ez teljesítmény :)