Mókás arc (1957) 76% 73★

Audrey Hepburn a kisugárzásával mindig képes volt egy nagy adag bájt csempészni filmjeibe. Ehhez meg hozzájön a daloló és táncoló Fred Astaire, aki még ennyi idősen is tudta szórakoztatni a musicalek rajongóit. A sztori engem annyira nem nyert meg, a tálalás viszont annál inkább. És ez a két színészlegenda nagyon elvitte a hátán a filmet, mert kiválóan működött együtt a két jelenség. (Igen, az ő esetükben beszélhetünk jelenségről szerintem.) De Kay Thompson is sokat hozzátett az összképhez. A film könnyed humora pedig fantasztikus!

That moment, mikor egy Astaire és Hepburn csókjelentben rájössz, hogy Fred 58, Audrey pedig 28 éves…
(Attól még kedvenc!)

Mai szemmel nézve ez a sztori borzalmas. Van egy fiatal, intelligens lány, akiből a divatipar egy cicababát farag, miközben a vén fotós elcsábítja. És mindez a sztori pozitív oldala.

a film egy színes-szagos kutyagumi, de Hepburn! nem csak egy tünemény, amilyen pici ő maga, olyan óriási (profi) színész (nem csak egy bájoska valaki – a hírneve mára már talán elnyomja a tényleges ismertségét), sőt: istenien táncol (a közepe előtt nem sokkal az a pincekocsmai jelenet…!)
(Fred bácsi viszont, akármennyire is odatette magát a bikaviadalos táncával, csak egy cukrosbácsis bájgúnár.)

Alapvetően szerintem aranyos volt ez a film, a zenés/táncos részek kifejezetten szórakoztatóak voltak. Audrey nagyon bájos volt ebben a szerepben. A ruhák meg az egész film tálalása nagyon tetszett :)

Ezzel a filmmel mindig bajban voltam / vagyok. Egyrészt nagyon szeretem, másrészt meg nagyon nem. A sztori eleje nálam abszolút telitalálat, Jo minden gondolatával 1000%-ig egyetértek. Csak jön ez a modellkedős – pardon – xarság. És ez valahol hazavágja az egészet. (A könyvmoly, okos, filozofikus csajszi ezerszer szimpatikusabb.) Nem is tudom, akkora pálfordulás van ebben az egész történetben, hogy az én élvezeti faktoromat konkrétan hazavágja. Pedig Audrey itt is roppant bájos, és igen, aláírom, hogy nagyon szép. De hát az elvek!… Azok a fránya elvek… Szóval, a Mókás arcot én csak a film első felében tudom szeretni, aztán már csak hümmögök. És a már említett probléma mellett igazán eltörpül, hogy ez a film még musical is. xD (Pedig én alapvetően azokat se csippantom. :P) Az age gap szál viszont szerethető, nyilván. Jajj… Hát, ez van. Csillagmentességre kárhoztatom. :-)

Most valahogy nem voltam erre ráhangolódva. Túl sok volt benne a dal meg a tánc… el sem hiszem, hogy ilyet mondok. De mivel tényleg két percenként volt benne, nem tudott a történet kibontakozni, még az a kicsi sem, ami egy ilyen musicalben van.
Amúgy Párizs csodás. Audrey Hepburn remekül táncol, kecsesen és annyi bájjal. Még az is felmerült bennem, hogy nem-e balettozott korábban. Fred Astaire meg zseniális, mint mindig. Szóval nem olyan rossz kikapcsolódás ez.

:) Az AH-filmekre mindig egy szavam van: végtelenül aranyos.