Egy középkorú özvegyasszony házasságközvetítéssel foglalkozik, de mikor egy számára is megfelelő férfi fordul hozzá, hogy keressen neki feleséget, elhatározza, hogy ő fog hozzá feleségül menni.
Helló, Dolly! (1969) 62★
angol
Képek 2
Szereposztás
Kedvencelte 14
Várólistára tette 46
Kiemelt értékelések
bonnie9
3 hozzászólás
Ez valamiért ugyanúgy kimaradt a gyerekkoromból, mint a My Fair Lady (1964), és aztán ugyanúgy toltam magam előtt, félve a csalódástól felnőtt fejjel.
Kár volt félnem, pont olyan jó volt ez is.
És végre kontextust kaptak az eddig csak ismert és dúdolgatott dalok.
És az érzés, mikor megtudod, hogy Gene Kelly rendezte…:))
És Sinkovits. :)
És Louis Armstrong. :)
desertangelable
Biztos, hogy aki szereti a musicaleket az nagyra értékeli ezt a filmet, én aki nem vagyok annyira oda értük, én kevésbé élveztem minden percét. Azt viszont én is látom, hogy nagyon minőségi munka a megvalósítás, a kosztümök a koreográfia stb. Sokat hallottam erről a filmről korábban más filmekből, úgyhogy mindenképp illett megnéznem, de nekem egy kicsit ez szenvedés volt. Túl sok volt az ének, túl sok volt a tánc, viszont ha másért nem is azért mindenképp megérte megnézni, hogy lássam Walter Matthaut énekelni. :D
Süntüske
Míg a Funny-filmeket elejétől a végéig Barbra Streisand vitte a hátán, itt a karaktere egy ponton háttérbe szorult, és indokolatlanul sok játékidőt vitt el a két ügyefogyott segéd szerencsétlenkedése. Dolly és Horace kapcsolata tipikus komédiai alaphelyzetből indult ki, mikor is a felek kezdetben megleckéztetni tervezik a másikat, ám viharos szócsatáik lassan szenvedélyes szerelembe csapnak át. Ez a fordulópont valahogy elsikkadt a másik szál kibontakozása mellett, így hirtelennek éreztem a konfliktus elrendeződését. Ettől eltekintve nagyon kellemes musical, egyszerűen imádom a régi filmeknek ezt a bájos szemléletmódját, ahol gond nélkül minden járókelő táncra perdülve csatlakozik a főhős énekéhez, és a világ máris békésebb helynek tűnik.
