John Norman Howard, a híres rocksztár botrányt botrányra halmoz, alkohol és kábítószer nélkül már képtelen fellépni. Egy éjszakai mulatóban megismerkedik egy tehetséges, fiatal énekesnővel, Esther Hoffmannal, akinek egyengetni kezdi karrierjét. Összeházasodnak és egy ideig úgy tűnik, kapcsolatuk… [tovább]
Csillag születik (1976) 31★
Szereposztás
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Barwood Films
First Artists
Winters Hollywood Entertainment Holdings Corporation
Feldolgozásai
Ennek a feldolgozása
Kedvencelte 5
Várólistára tette 41
Kiemelt értékelések
Süntüske
Legtöbbször nem szoktam egy történet több feldolgozását egymáshoz közel megnézni, ám ezúttal mindenképp kíváncsi voltam a legújabbal összevetve az eggyel korábbi verzióra, hiszen ebben is Barbra Streisand játszik, akinek most kezdtem behatóbban megismerkedni a munkásságával. Nem tudnám egyértelműen rangsorolni a két változatot, ebben részletesebben felépítettnek éreztem a főszereplők megismerkedését, az újban viszont az ellentétesen alakuló karriert ábrázolták megrázóbban. A szerelem mindkét esetben magas hőfokon égett, ám ebben adódott egy kiábrándító történés, ami nagyon örülök, hogy a másikba nem került bele. Nyilván a korosztályomból fakadóan az új film betétdalai közelebb állnak az ízlésemhez, de élveztem a 70-es évek popkultúrájába nyert betekintést. Lehet, érdemes lenne egyszer próbát tennem az 1937-es és 1954-es változatokkal is.
Kriszta
2 hozzászólás
Unalmas volt. Olyan semmilyen. Egyáltalán nem tudtam átérezni egyik fél szenvedését sem, de úgy általában semmit sem az egészből. Csak a párbeszédekből tudtam meg, hogy most éppen milyen állapotban vannak a szereplők, mert a tetteikből ez nem jött át. Nem volt hiteles a színészi játék, vagy hogy mondjam… (meg a forgatókönyv)
A dalok meg! Jesszus. Hát nem az én világom, maradjunk annyiban.
A 2018-as feldolgozás ezerszer jobban tetszett, minden tekintetben.
_ada
Nem lenne ez egy rossz film, sőt, helyesbítek: ez nem egy rossz film, de túl hosszú. Egyébként tetszik a hangulata, meg a zenéje – még úgy is, hogy nem az én stílusom. A vége pedig akármennyire is spoiler, pontosan olyan félszeg megoldás, amit régebben és manapság is szeretnek használni. Megoldhatatlan konfliktus? Majd a sors elintézi… Kíváncsi vagyok a remake-nek is ilyen-e a vége.
Popovicsp87
Valahogy nem fogott meg a film.
Barbra Streisand és Kris Kristofferson között egyáltalán nem éreztem, hogy működne a kémia. Cserébe Barbra karaktere eléggé idegesített is. Végig olyan érzésem volt, mintha Esther tudatosan kihasználná Johnt és az ő hátán kapaszkodna fel.
A zene amúgy jó lenne, de a dalbetétek eléggé hosszúak, és úgy éreztem, hogy nem igazán viszik előre a történetet (az 1954-es változatban Judi Garlandnak volt egy eléggé hosszú énekes jelenete, és azt végig élvezni tudtam).
