Ének az esőben (1952) 87% 220★

Érthető, hogy miért kedvence Willnek(Glee) a film.
Aranyos film, a legjobb step táncokkal.Debbie Reynoldsnak eszméletlen jó hangszíne van.

Az egyetlen dolog, amit bánok ezzel a filmmel kapcsolatban, az az, hogy nem korábban láttam.
Tipikusan egy olyan film, ami megmelengeti a szívemet.
A Singin' in the Rain című dalt meg mindig dúdolom, amikor esik az eső.:)

Tartottam a filmtől, valamiért azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni. Az eleje valóban kicsit döcögősre sikerült, szoknom kellett, amit látok és hallok, a közepére viszont már nagyon megszerettem. Kedves, bájos maga a történet is, de nekem a táncok tetszettek a legjobban. Meg persze a ruhák és a kiváló színészek. Donald O'Connor mindent vitt.

Szentimentális, de olyan sokszor elvarázsolt már.

Mindig óvatosan közelítik a musicalek felé. A My fair lady számomra például egy óriási csalódás volt, egy igazi giccshalmaz. Itt a címadó dalt ismertem, és szeretem is, de ez még nem volt garancia arra nézve, hogy az egész film jó lesz. Hatalmas pozitív csalódás volt szerencsére.
Az Ének az esőben csodálatos főhajtás a filmkészítés előtt, csakúgy, mint A leleményes Hugo vagy A némafilmes. Áthatja egy jóleső nosztalgia, miközben frappáns humorral szúr oda a filmgyártásnak. Hiába veti fel a már sokszor feltett kérdéseket: „Színész-e a filmszínész? Valóban művészetnek lehet-e nevezni a filmgyártást?”, a mozi maga adja meg a választ. Az intelligens humor és önreflexió, a vérprofi táncjelenetek, a csodás beállítások és a remek alakítások láttán szerintem vitathatatlan, hogy a válasz igen. Nyilván jó, ha az ember látott néhány némafilmet, illetve szereti magát a filmművészetet, mert rengeteg mozzanat így hatványozottan nyújt óriási élményt.
Friss és fiatalos mind a mai napig, melyen tiszta szívből tudtam hangosan nevetni, és ez most igazán jól esett. Az ilyen alkotások miatt nevezik ezt az időszakot Hollywood aranykorának.

Emlegettem már a régi West Side Story kapcsán, hogy aki egyetlen musicalt akar megnézni valaha, az keresgéljen arrafelé, de magára az állatorvosi ló szerepre az Ének az esőben is tökéletesen jelölt. Mindent egybevetve két okból: a pozitivizmusa, illetve Gene Kelly miatt.

Az első pontot talán nem kell túlmagyarázni, az Ének az esőben minimális és nevetséges ármányokkal megnehezített, nagyszívű és jólelkű történet, gyakorlatiasan nézve mintha egy élőszereplős Disney sztori lenne, nyoma sincs benne a West Side Story súlyos, szívfacsaró, mégis kikezdhető dramaturgiai logikájának. Slágerek terén sem marad el az epikus bandaháborús Rómeó és Júliától: a dalok mind jók, bár a legfőbb attrakció mégis a közhelyességig mindenki által jól ismert Singin’ in the Rain – azt hiszem, ezt a slágert mindenki szívesen vinné magával a lakatlan szigetre is, hacsak nem rontotta el számára örökre Malcolm McDowell a Mechanikus narancsban.
No és hát Gene Kelly: lehet-e őt nem szeretni, nem imádni, elképzelni nélküle egy ötvenes évekbeli humoros táncos filmet? Főleg miután Debbie Reynolds és Donald O’Connor annyira emlékezetes és jól működő partnere ebben a produkcióban – együtt ragyognak hárman, mégis Kelly az, aki felteszi az i-re a pontot.
Mindezzel együtt az Ének esőben nem egy tökéletes musical-film, amennyiben a fináléjához közeledve egy ponton indokolatlanul megnyújtja a saját műsoridejét: abban a jelenetben, ahol a bemutatásra kerülő, immáron átdolgozott film zenés betétjét prezentálják a stúdió igazgatójának, viszonylag hosszasan elmerülünk egy táncos epizódban (itt csendül fel a Broadway Melody), aminek amúgy nincs köze sem a The Dancing Cavalierhez, sem magához a cselekményhez – ráadásul egy addig és később sem látott női karaktert is indokolatlanul hosszú ideig mutogat nekünk. Szerintem ekkor és itt a rendező egyszerűen megijedt, hogy a film végül túl rövid lesz, pedig mai szemmel nézve egészen idáig a mozi feszes és kimondottan élvezhető – és még így is rövidebb, mint az Egy amerikai Párizsban, ami viszont szerintem már tényleg túl hosszú!
Egyébként a filmben bemutatott „a némafilmet leváltja a hangosfilm” krízis tényleg nagy csapás volt Hollywood számára, sokan az itt bekövetkező fordulatnak tulajdonítják például Buster Keaton karrierjének megakadását. Így válik érdekes adalékká Lina sorsa: karaktere vélhetően pontosan azért annyira taszító és mesefilmszerűen groteszk, mert egyébként nagyon is valódi sorstragédia az övé, ráadásul a hozzá hasonló elbukott veterán némafilm-sztárok 1952-ben még akár láthatták is az Ének az esőbent…

Nagyszerű film, és Blu-Rayen megnézve az ember csak legelteti a szemeit a gyönyörű, tűéles, eleven vizualitásán. Nem kérdés, hogy mindenkinek és mindenkor ajánlott alapmű!

Igazi klasszikus, amit nagyon is megéri megnézni. Imádtam a dalokat, a színészeket, a történetet. Egyszerűen elvarázsolt, pedig valamiért sokáig féltem tőle, hogy nem fog tetszeni. Nem is értem.. Musical szóval alapból plusszal indult. :D Itt-ott volt, hogy kicsit eluntam magam, és picit hosszabb volt, mint kellett volna, de ettől függetlenül nagyon szerettem, és biztos nem utoljára láttam.

Nagyon cuki film volt, jó kis step táncokkal, dalokkal. Donald O'Connor teljesen lenyűgözött. Imádtam :) Mai szemmel is nagyon jól megcsinált film, értem miért lehetett sikeres a maga korában.

Hát ez a film valami csodálatos volt. A hangulat, a zenék, a színészek, a ruhák.. Azt hiszem nem utoljára néztem meg:)

Nagyon jó a hangulata, teljesen feldobja az embert. :) Még most is a „Singin' in the rain”-t dúdolom magamban. Azt hiszem, ezt kénytelen leszek a közeljövőben újranézni, igazán tetszett. :)