Született július 4-én (1989) 73

Born on the Fourth of July
128' · amerikai · dráma, háborús 16

5 díj · 2 jelölés

Ron Kovic lelkes, hazáját szerető ifjúként önkéntesnek jelentkezik a hadseregbe, hogy a vietnami háborúban szolgálja Amerikát. Az egyik összecsapásban szerzett súlyos sebesülés azonban kettétöri az életét. Félig bénán, élete végéig tolókocsihoz kötve tért haza. Ahogy a háborúban, úgy otthon is… [tovább]

angol

Szereposztás

Tom CruiseRon Kovic
Kyra SedgwickDonna
Caroline KavaMrs. Kovic
Raymond J. BarryMr. Kovic
Tom BerengerRecruiting Gunnery Sgt. Hayes
Ed LauterLegion Commander
Stephen BaldwinBilly Vorsovich
Hirdetés

Kedvencelte 3

Várólistára tette 35


Kiemelt értékelések

viky0222

Továbbra sem rajongok a történelmi filmekért, de látom benne azt, ami kiemelkedő. Azt hittem, sokkal inkább a háborúra fog koncentrálni (kb. semmit nem tudtam a filmről, mielőtt megnéztük), arra, ami ott történt, és kaptunk is belőle egy keveset, és épp elég mellbevágó volt az is. Nehéz feldolgozni, hogy ez megtörtént.
Ugyanakkor a nagyobb fókusz Kovic háború utáni életére fókuszál. Arra, mennyi minden kellett keresztülmennie utána is, mennyi minent kellett megemésztenie. Szörnyű volt látni, hogy az emberek sokszor mennyire lekezelték, hogy azt hitték, egyszerűen meghülyült, alkoholista lett, és hasonlók. holott PTSD-ben szenved. Csak akkor ezt a kifejezést nem ismerték.
Az is megrázó, mikor kórházban van, és látszik, mennyire lesz*rták azokat, akik megsérültek, és többé nem térhettek vissza harcolni.
És még sorolhatnám. Mindenképpen hatással volt rám, de teljesen mégsem fogott meg. De örülök, hogy láttam.

Kstimi 

Le a kalappal a készítők előtt, (na meg persze Tom Cruise játéka előtt). Nem semmi film lett. Ez a film tényleg szól valamiről, nem csak halmozza egymásra a háborús jeleneteket. (Mellesleg én több ilyen jelenetre számítottam, hisz több mint 2 órás a film). Olyan dolgok történnek, hogy nézni is rossz, annyi fájdalom és hullámvölgy a főszereplő életében. A néző maga is elgondolkodik, hogy vajon mi mit tennénk Ron helyében? Szóval nagyon tömény és nagyon sokatmondó a film története. Tom Cruise hihetetlen nagy átérzéssel játszik, néha rá se lehet ismerni és az ember megállítja a filmet, hogy „Ez biztosan ő?!”. Hiteles színészi munka jellemzi. A zene az, ami nagyon tetszett, mikor meghallottam volt egy sejtésem, és megnézve rájöttem hogy jól gondotam: John Williams <3 Ennél jobb választás nem is lehetett volna.

Monty

Fontos és felejthetetlen film.
A szakasszal összehasonlítani pedig semmi értelme, a fókusz teljesen másutt van. De annál szerintem erőteljesebb, nem is beszélve arról, hogy ez tipikusan olyan film, amit nemcsak amerikaiaként nehéz végignézni. Van benne a társadalombírálaton túl egy általánosabb üzenete is, és ezt kevés film merte felvállalni: a testi fogyatékosok életét nehéz hitelesen bemutatni a maga nyers valóságában, de Stone-ék ezt is megoldották, Tom Cruise-nak pedig hatalmas szerepe volt ebben. Aki nem tartja őt jó színésznek, nézze meg ezt a filmjét, és szerintem kalapot emel előtte. Olvastam a forgatás körülményeiről: volt egy pár nagyon embert és színészt próbáló jelenet, melyeket nem is tudtak rögtön leforgatni (az anyával való veszekedés ilyen volt), maguk az alkotók is összevitatkoztak rajta és Cruise is kénytelen volt azt mondani Kovicnak (persze félig tréfálva), hogy „A franc beléd, hogy ilyen nehéz életed volt…”
Az viszont tény, hogy a szétszabadalt, szemelvényesnek érződő jelenetek sok kérdést hagynak maguk után: a legjobb példa rá a zárójelenet, ahol a kívülállónak rohadtul nem esik le, hogy mi történik. Elindul az emelvény felé, aztán nagy fény és végefőcím. Mi van? Még egy kísérőszöveg se került oda, hogy „Ron Kovic 1976 után is elkötelezett háborúellenes aktivista maradt, stb.” Szóval nem tökéletes a forgatókönyv, és vannak benne stilizált, inkább a korszakot felidéző, lényegében fiktív jelenetek is (ezt csak érdekességként).
A csatajelenetek szerintem mellbevágók (az a kettő). A John Wiliams-féle zene pedig toplistás nálam.

András_a_László

Meg sem közelíti a szakaszt… De erről is elmondható, hogy nagyon-nagyon őszinte.
Az őrületet, kétségbeesést, nyomort és a teljes összeomlást most az USA-ban élhetjük át. Pontosan ugyanolyan kilátástalan helyzetbe kerül „hősünk” vagy még rosszabba, mint a dzsungelben. A film nem volt annyira polarizálva mint a Szakasz, és igazából morális kérdések amik az egyént érintik nem merültek fel, amit személy szerint hiányoltam. Ha volt is komoly döntéshelyzet a filmben, illetve ami a Jó és a Rossz közti küzdelmet ölelné fel, nem volt sehogyan sem kiemelve. De Talán pont ez a lényeg…

Érdekes volt Tom Cruise-t nem valami szuper-egészséges, összeszedett alfa-hím szerepében hanem egy kiéget, megnyomorodott beteg veterán szerepében látni.

Mindettől eltekintve rengeteg apró kis hiba, és a történetvezetés fogyatékossága miatt nem érte el a Szakasz zsenialitását. Bár ha jobban belegondolok, Kovic őrmester sorsa sanyarúbb otthon mint a fronton. Fronton van Cél, Küldetés, Ellenség(csecsemőnek álcázva), és szolgálati idő. Még ha kérdéses a cél, akkor is van… De hazatérve minden struktúra és ösztönzés eltűnik. Olyan mint egy csata fegyver, láb, méltóság, cél, és vég nélkül…


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján