Csillagközi invázió (Csillagközi invázió 1.) (1997) 76% 178★

Tök jól bemutatja egy katonai demokrácia működését. Az ókori görög városállamoktól, a náci Németországon keresztül sok helyről merített ihletet az alkotó és ezeket jól keverve mutatja be egy csapat fiatal útját a seregen belül. A sci-fi környezet teszi látványossá és véressé a filmet. Aki a 90-es években élt és szereti a sci-fit, tuti nem egyszer látta már.

Űr nácik vs. Űr rovarok. És te kinek szurkoltál? :)

Akciófilm köntösbe bújtatott társadalomkritika, csak utóbbit szokás nem észrevenni. Pedig nem a rovarokon és a lövöldözésen van a hangsúly, hanem azon, hogy mennyire agymosott az összes szereplő. „Szeretne többet tudni?”

Amúgy igen jó kis film és a cgi még mai szemmel is jó.

Első emlékem a filmről, hogy bemegyek a helyi videókölcsönzőbe, és kérem a társip túperszt. Nem tudom, hogy jött rá a tékás, mit akarok, de végül eltalálta, tisztelet neki. Így hosszú idő és sokadik újranézés után meglep, mennyire látnoki és innovatív volt ez a film. Meg is bukott, amikor először vetítették. Nem is akárhogy: a Washington Post anno egyenesen neonácinak nevezte a Csillagközi inváziót, ami aztán beárnyékolta a nézői olvasatokat, amelyek a legjobb esetben egy random, bogaras sci-fi akcióként értelmezték. (A Snittes adatlap nem bízza a véletlenre, itt szerepel a címkék között a „szatíra”, hogy ne menjenek félre a dolgok.)

Félreértés ne essék, a zsánerelemek már önmagában nagyon jók és hatásosak, ha csak a bogaras akciót nézzük, akkor is van olyan érdekes és jól összerakott, mint mondjuk az Aliens (ami szintén nem egy tartalmatlan sci-fi akciófilm, a mélyebb rétegeit tekintve lazább párhuzamok is vonhatók a két alkotás között) vonatkozó részei. Érdekes, hogy bár ebben az univerzumban is volt akkora potenciál, mint mondjuk az Alien-szériában, itt a bukás miatt csak gyengécske low-budget folytatások készültek.

Verhoeven legnagyobb érdeme, hogy egy ilyen lenézett műfajt hekkelt meg rendkívül sokoldalú és aktuális társadalmi-politikai üzenet közvetítése érdekében. Persze, ez az űrtársadalom egy fasiszta utópia, sokat elemezték már a szimbólumokat, a második világháborúra emlékeztető egyenruhákat, az „I’m doing my part!” felkiáltások forrását (Akarat diadala), az árja faj vs. „alsóbbrendű” bogarak küzdelmére építő ideológiát, de vannak itt még egyéb izgalmas dolgok is, amelyek egyáltalán nem csak valamilyen konkrét ideológiához vagy történelmi példához kötődnek, ezért kissé félrevisz, ha csak a fasizmusra koncentrálunk a nyilvánvaló szimbólumok miatt.

Itt vannak mindjárt a híreket közvetítő klipek, amelyek meg-megszakítják a filmes narratívát. Elképesztően bizarr videók, vegyes érzelmeket vált ki a magabiztos, ünnepélyes hangú kommentátorok által kísért erőszakos látvány. Nem is a fakenews-jellegük miatt látnoki ennek a hírszolgáltatásnak a bemutatása, hanem a rövidségük, gyorsaságuk miatt. Egy rövidke klip, és már tudsz is mindent a világról. Kell még több információ? Nézz meg még két, pár másodperces videót, és okos leszel.

Ez egy munkamániás társadalom, a karrier izgalmasabb a szexnél is, erre fut ki a híres zuhanyzós jelenet, ahol a nemek egy légtérben fürdőznek nagy nyugalomban, s mivel az erotika az elfojtás profi jellege miatt már nem jelent „veszélyt” rájuk, a munkájukról és a harcokról beszélgetnek egymással. (Olvastam hard pszichoanalatikus megközelítéseket, amelyek szerint a bogarak nagy tételben fröccsenő vére, mint munkaeredmény, azt jelképezi, hogy ez a militarista társadalom csak a harctéren éli át az orgazmust. Hát, ez minden idők egyik értelmezése.)

Érzelmek és munka. Az érzelmek a cselekmény során fokozatosan eltűnnek a szereplőkből, és érdemes megfigyelni, ahogy az emberek eggyé válnak a munkájukkal/karrierjükkel, hiszen eredetileg nem mindenki a háborúskodásért vonul be, ám végül mégis abban találja meg magát, minden más eljelentéktelenedik emellett. Van, aki szerint ezeket a naivan lelkes karaktereket tehetséges, ismertebb színészek nem is tudták volna eljátszani, ezért a kevesebb tehetség és amatőrség itt egyenesen előny volt. Nem tudom, mindenesetre a szereplőválogatás szerintem jól lett megoldva, Verhoeven még ki is fehérítette az eredeti sztori szerint filippínó Ricót, hogy ráerősítsen a szatíra-vonalra.

Verhoeven és feketeöves gendertudósok arról vitáztak a film kapcsán, hogy ez a társadalom mennyire feminista. A rendező szerint az, és hát valóban, milyen érdekes, hogy egy diktatúra még vígan elműködik úgy, hogy sok vezető pozícióban nők vannak, és a hadsereg is törekszik a nemi egyenlőségre (jó példa erre Carmen villámgyors karrierépítése, nőként semmilyen hátrányt nem szenved el, azonnal kibontakoztathatja zsenijét). Szemlélteti mindez, hogy egy technikailag fejlett, nemi egyenlőséget megvalósító társadalom még vígan ellehet demokrácia nélkül. Vagy nem: mások szerint viszont ez így nem igaz, mert a filmben lehet, hogy dísznek ott vannak a nők vezető pozíciókban, de összességében mégis a főhősök fejlődésének mellékszereplői, nem ők alakítják az igazi cselekményt. Eszembe jut erről a mai izraeli társadalom, ahol a hadsereg elvileg kiegyenlített ilyen szempontból, ám ha netán női felderítők Hamasz-mozgolódásra figyelmeztetnek hónapokkal a terrortámadás előtt, akkor a férfi feletteseik lesöprik őket azzal, hogy ne hisztizzenek.*

Szóval jó film, érdemes gondolkodni rajta, s nagy kár, hogy a rendezőt nem értékelték túl sokra Hollywoodban.

*https://www.politico.eu/article/israel-border-troops-wo…

Erdekes modon meg sose lattam ezelott. Most sikerult moziban, es hat ez nagyon szorakoztato volt. Jo sok akcio, vegre mukodo humor, remek latvanyvilag. Tenyleg minden egyutt volt egy remek mokahoz, es ennel nem is kellett tobb.

Mekkora klasszikus lett ez, ahhoz képest, hogy szerintem a rendezők sem vették komolyan az egészet. Folyamatosan Uncle Sam-et láttam magam előtt, miközben néztem. Az egyik legjobb szatíra, amit ismerek.
Nem rossz film, szép grafikával, poénokkal, rengeteg ellőtt tölténnyel és annyi klisével, hogy azon csak nevetni lehet. Szerintem hiányzik róla a vígjáték címke.

Utoljára még általános iskolásként láttam és be kell vallanom, akkor sokkal nagyobb hatással volt rám! Félreértés ne essék, a Csillagközi invázió nem egy rossz film, sőt épp az ellenkezője, csak valahogy jóval tartalmasabbra emlékeztem. Az viszont nem rémlett, hogy Denise Richards karaktere ennyire irritáló lett volna! A Bogarak még ennyi év elteltével is marha jól néznek ki, az akciók is látványosak és nem kicsit kegyetlenek! Az űrnácis felállás meg alapból telitalálat! Ami lehúzza, az az iszonyatosan gagyi szerelmi szál, meg azok az apró hibák se tesznek jót neki, amin gyerekként még átsiklottam. Még így is egy kiemelkedő sci-fi és szatíra, de az emlékeimben sokkal epikusabb, mint amilyen valójában! Ha már Verhoeven, akkor inkább az Emlékmás, vagy még inkább a Robotzsaru!

Akárhányszor szembejött velem a film, mindig késő este kezdődött és két órát plusz reklámok nem ültem végig, így csak részletekben láttam. Most viszont megnéztem egyben és nagyon jó filmet láttam. Nem tökéletes (főleg a színészek néha nagyon manírosak voltak), meg mai szemmel a cgi sem épp tökéletes, és a szerelmi háromszög is gyatra, és egyes helyeken gyomorforgató tud lenni, de még mindig az egyik legjobb military sci-fi film. Visz előre a cselekmény, nem kell sokat gondolkodni, csak élvezni a filmet.

Beteg kiskölyök lehettem, ha már 7 évesen ilyeneket néztem, ráadásul élveztem is őket, de a Csillagközi Invázió még mai szemmel is látványos és vicces, olyan fekete és morbid humorral, amit azóta sem láttam még sci-fi alkotásban. Ezek mellett a szereposztást szintén meg kell említenem, hiszen ebben láttam először a hazai nézőknek akkor még teljesen ismeretlen Neil Patrick Harris-t, (Barney – Így jártam Anyátokkal) illetve itt láttam másodszor Dina Meyer-t, (Sárkányszív) akibe gyerekként teljesen „belezúgtam”. Mindenesetre, ez a „rovarirtós” szösszenet mára klasszikussá nőtte ki magát, nem úgy mint a ZS-kategóriás folytatásai.

Szatirisztikus ez a film, milyen görbetükör a berendezkedése. Már az elején a toborzó videó, az élő közvetítés, és aztán az iskola. A történet maga nem erőszakos és buta (vagyis igen de nem céltalan, nagyon is szándékos), hanem eszközként használja ezt hogy megmutassa amit szeretne.
Amikor az egyik hölgy azt találta mondani, hogy az ember találta ki a matematikát, művészetet, már önmagában belső szemösszehúzást vált ki bennem egy hozzá illő pff na persze hanggal.

Ez a film nagyon szórakoztató. És brutális.
Tök jó! Nézd meg!