Az emlékmás (1990) 77% 262★

Több kedvelt sci-fi témát elegyít magában a film és ezeket jó arányban teszi. Kapunk egy megbirizgált agyat, hogy ne tudjuk mi a valóság és mi az álom, megtévesztés. Aztán a jól bevált lázadás az elnyomó hatalom ellen, mindezt egy idegen bolygón ahol mutánsok élnek. Idegen technológia pipa és a kötelező fordulat is meg van, nem is egy. És ha ez még nem lenne elég a filmtörténet egyik legnagyobb akciófilm sztárja löki magából az egysorosokat és püfföli az ellent. Mondjuk kellett hozzá a jó alapanyag is, szóval csak ajánlani tudom.

Hogy mennyiszer csapott be ez a film! Egyébként kicsit az Eredet ugrott be a végéről, hogy igazából nincs 100%-osan letisztázva, hogy ez a valóság volt-e, vagy csak annak lenyomata. Csavarokból nem volt hiány, tökéletesen ki- és felépített világot kaptam, egy emberi realitásokon nyugvó rideg, kegyetlen jövőképet és bomló társadalmat. Az emlék-nyaralás pedig félelmetesen nagyszerű ötlet, valahol el is hiszem, hogy egyszer ténylegesen sor kerülhet a gondolatai mélybeültetésre, ami totális személyiségvesztéssel, vagy épp identitáscserével párosul. Zseniális ötlet. A maszkmesterek viszont néhol már-már komikusan túltolták, pl. amikor labdanagyságúra dagadnak a szemek, majd mintha mi sem történt volna, visszamennek a helyükre… De ez a ’90-es évek védjegye, abszolúte nem hiba.

Most vettem észre, hogy pár éve már láttam a 2012-es verziót, de semmire nem emlékeztem abból, szerintem ez éppen eleget mond az újabb filmről.
A ’90-es pedig óriási pozitív csalódás volt számomra. Nagyjából egy akciófilmre számítottam közepesen gagyi látvánnyal és rengeteg izommal, amit erőszakosan az arcomba nyomnak. Az elvárásaim teljesültek is, de ennél még sokkal többet is kaptam. Egy izgalmas, csavaros történetet; értelmes döntéseket az izmos, de nem izomagyú főhőstől; még az ellenfél motivációjának is szenteltek egy kis időt, hogy őt is megértsük.
Persze, voltak benne baromságok is pl abból lehetett tudni, hogy épp a Marson járunk, hogy egy vörös filtert tettek a képre, bravo! :D És amikor már kolonizáltuk a Marsot, meg lehet utazni a Szaturnuszra, önvezető autók járnak stb, akkor még komolyan kétkezi munkások dolgoznak kőfejtőkben? És mi ez a turbinium? Csak azért, mert nem a Földön járunk, attól még nincsenek ismeretlen anyagok, ismeretlen képességekkel.
Összességében jó kis film, ami valóban megérdemelte, hogy készüljön egy frissebb verziója, kár, hogy nem ér fel vele. De hátha pár év múlva újra előveszik.

Schwarzenegger egyik legjobbja. A történet mesterien van összerakva és nem csak azért, mert egy percre sem ül le, hanem azért is, mert rendkívül intelligens, csavaros. Zseniális, hogy nem egy jelenet kétféleképp is értelmezhető, ezáltal az egész sztori felfogható álomnak és valóságnak egyaránt.
A színészek ekkortájt a csúcson voltak, így egytől-egyig remek alakításoknak lehetünk szemtanúi. Arnie, mint tudjuk inkább karizmájával és karizmával szokta elvinni a filmeket a hátán, de olykor megmutatja, hogy tud ő színészkedni is, ha akar. Számomra a Total Recallban nyújtott alakítása az egyik legjobbja. Látszik, hogy piszkosul élvezi az egészet, belead apait-anyait, ezáltal pedig egy hihetetlen szimpatikus Douglas Quaid-et kelt életre. Ehhez még jön a remek szinkron is. Furcsa, de egyre inkább azt érzem, hogy Arnie-hoz jobban illik Reviczky, mint Gáti. Valahogy jobban elkapja a figurát és hihetetlen stílusosan adja elő a szövegeket. Persze Gáti Oszkár is remek ettől függetlenül.
A kiváló történetet és színészi alakításokat gyönyörű látvány és Jerry Goldsmith fantasztikus zenéje egészítik ki. Előbbi egyébként Rob Bottin (A dolog) munkája és az 1982-es filmhez hasonlóan itt is nagyszerű trükköket hozott össze. Sajnálatos módon csak egy különdíjat kaptak az Oscar-gálán.
A történetről szándékosan nem akartam sokat írni, mert aki még nem látta annak tényleg úgy kell leülni megnézni, hogy semmit nem tud róla. Verhoeven ügyesen elegyíti benne a ’80-as évek akciófilmjeinek jellemzőit a komolyabb sci-fikével. Hangulatos és többször nézhető darab. A remaket pedig messzire kerüljétek!

A sztori vagány, a cselekmény felvezetése ütős és a díszletekért is odavoltam, nagyon erős a hangulata. A jelenlegi számgéptrükkös divathullám közepén hatalmas felüdülés egy olyan film, ahol kézzel foghatóak a szürreális dolgok is (marsfúrógép, robotsofőr, és társaik). A Paul Verhoeven-i túlzások a film közepe felé kezdtek beütni, de a maszkokkal folytatott naivan romantikus gusztustalankodásai is megbocsáthatóak, mert a történések következetesek és a film végig izgalmas. spoiler Kíváncsi lettem a remake-re is, bár lehet ettől még visszarettenek józanabb napjaimban.

Sajna eléggé eltér a PKD által kreált cselekménytől, úgyhogy ez van. Schwarzit azért szeretjük. :D

Kelleemes unaloműző film, a maga logikai hibáival és undort keltő, de nem túl élethű maszkjaival. Jó az ötlet, jó a megvalósítás de az akkori látványosan mű maszkok spoiler sokat rontanak az összképen.

Sokszor újranézős, izgalmas film abból az időből, amikor a látvány még nem ment a cselekmény rovására. Imádom!

Mutánsok, sugárzás, Douglas Quiad, Hauser, Quato, Kohegen, turbínium és persze a Mars. Philip K. Dick nem egy víziója kapott filmes adaptációt (ld. pl. Különvélemény), s nincs ez másként az Emlékmással sem, ami ma már két feldolgozást maga mögött tudhat. Én messze jobbnak vélem az Arnold Schwarzenegger-féle klasszikus 1990-es verziót. A sci-fi filmek klasszikus korában készült, az akkori filmtechnikai sokszínű és kreatív ötleteivel. Mai napig egyik kedvenc filmem a Schwarzenegger-mozik közül is. Jó kis nosztalgia volt újranézni!! És érdekes a film drámai felvetése: Valóban a saját életünket éljünk?

Ez egy nagyon érdekes sci-fi egy olyan rendezőtől, aki a zsánerben már megmutatta, hogy mit tud (Robotzsaru), de a Total Recall egy szintlépés, mert remekül van összerakva. Verhoeven ért a mocskos szórakoztatásához, a szó legjobb értelmében: a történet csak úgy hemzseg az erőszaktól, helyenként egy kis erotikát belecsempész (a szexi Sharon Stone-nal és Rachel Ticotinnel, no meg a három mellel rendelkező hölggyel), és ott van a tömény akció is. Mégsem válnak ezek az eszközök öncélúvá, a történetvezetésben erős a holland direktor, s bár minden esélye megvan arra, hogy a sztori szétessen, erre nem kerül sor, szerencsére. Persze mondhatnánk azt, hogy könnyű egy sci-fi összehozni úgy, ha a műfaj egyik legjobb írója szolgálja az alapot, jelesül Philip K. Dick. Mivel nem ismerem az eredeti szöveget, nem tudom eldönteni, hogy Dick vagy Verhoeven érdeme, hogy a film végét kétféleképp is lehet értelmezni, ráadásul úgy, hogy mindkettő önmagában megállja a helyét (de ha kellően figyelünk, akkor van egy pici momentum/gesztus, ami az egyikre enged inkább következtetni). Maga az alapelgondolás nagyon tetszetős: az emlékek és a tudat manipulálása, majd a főszereplő vergődése és az ebből származó paranoiája remekül jelenik meg a filmben, amely a későbbi filmek közül az Eredetben köszön vissza. A sztori nagyon fordulatos, folyamatosan tehetjük fel a kérdést, hogy most akkor ez a valóság vagy csak a képzelet, ami éppen történik, épp emiatt egy percre nem ül le a film, végig élvezetes, ráadásként pedig Schwarzenegger sem az üresfejű főhős szerepében tetszeleg, némi színészkedést is fel lehetett fedezni a játékában (persze ettől még nem lett egy Laurence Olivier, de önmagához képest sokkal jobb). Látványelemei 27 év távlatából egy picit megmosolyogtatóak, de azért nem mondanám elavultnak, a maszkmesterek előtt pedig le a kalappal, nemes egyszerűséggel kiváló munkát végeztek. Érdekes módon, készült a filmből egy remake 2013-ban, amelyet én hamarabb láttam, ám abból még csak momentum sem maradt meg az emlékeimben, erről az alkotásról viszont épp az ellenkezőjét tudnám elmondani. Látványos, mai szemmel is nézhető effektek és akciójelenetek, pörgős, fordulatos sztori és még a vége is eldöntetlen. Mi kellene még egy jó science-fictionhöz?