A zongorista (2002) 87% 393★

Csodálatos, zseniális, lenyűgözö, megható, elgondolkodtató, volt a film az életről és a kitartásról, szenvedésről. De borzalmas is, ahogy a zsidókkal bántak elképzelni mi volt abban az időben az emberek többségével és csak hálát adok istennek, hogy nem akkor születettem és anyum se élte át ezt a szörnyűséget. Csodálatra méltó mennyi rosszat kibírt Wladyslaw és nagyszerűen zongorázott. Nagyon sajnáltam, hogy a családjától el kellett szakadnia.

Bármennyiszer újra tudom nézni ezt a filmet, annyira imádom. Nemrég olvastam a könyvet, és emiatt volt megint esedékes. Pár dolgot módosítottak hozzá képest a filmben, de nem volt abszolút zavaró. Ugyanúgy át tudtam érezni a sok ezer ember fájdalmát, mint mikor a könyvet olvastam.
Valaki tudja esetleg, hogy Adrian Brody tényleg tud zongorázni vagy a film kedvéért vett leckéket vagy nem is ő volt ott a zongorás jeleneteknél esetleg?

Borzalmas amit megmutat. És csodálatos,hogy az ember mi minden szörnyűséget túlél … és megint csak elrettentő,hogy ezt a poklot az emberek teremtették,azért hogy embertársaik szenvedjenek…
Ami akkor történt, azt nem szabad elfelejteni. És erre kiváló ez a film.

Kiváló alkotás!

Nem először látom a filmet, és nem is nagyon tudom megmagyarázni, hogy miért nézem meg újra és újra, miért kínzom magam, amikor ilyen erőteljes hatással van rám. Alapvetően nyitott és érdeklődő vagyok a témával kapcsolatban, sokféle filmet láttam már ebből a korból, könyveket is olvastam, nem viszem túlzásba, de azért rendesen bele szoktam tenyerelni a keményebb alkotásokba is. Ez számomra egy olyan.
Nagyon megrázó, ahogy nyílt brutalitással mutatja be az akkori életet, az akkori helyzetet, az akkori eseményeket.
Tetszik, hogy egy család képén keresztül indul a történet, Wladek családja nagyon szimpatikus, még a lázadó öccse is, tetszenek, ahogy együtt vannak, összetartanak. Egy idő után Wladek magára marad, és érdekes látni, hogyan sodródik az árral, hogyan próbál túlélni a kapcsolatainak köszönhetően. Tetszik az is, hogy a németek által megszállt lengyelek hogyan segítenek Wladeknek, külön apró örömforrás számomra, amikor segítséget kap valakitől, a vége pedig egyenesen felemelő, hogy akármilyen szenvedéseken kellett keresztülmennie, mégis túlélte, és ugyanott folytatta, mintha nem történt volna semmi.
Összességében egy nagyon mély és megrázó alkotás ez – egy-két jelenettől azóta kivagyok, amióta tiniként láttam először – pl. amikor jön egy razzia, és kipécéznek egy családot, akiket felállítanak az asztalnál, ahol a bácsi mozgássérült volt tolószékkel, mire mivel nem bírt felállni, kihajítják őt az emeletről, majd ezután lelövik őket sorban, és a még nem teljesen meghalt emberen is áthajtanak autóval… Vagy amikor egy zsidó nő megkérdezi, hova viszik őket, mire szó nélkül főbe lövi őt egy német katona… De az sem kevésbé megrázó, amikor random kiválasztanak pár zsidót akik hazafele tartanak a munkából, lefektetik őket, majd hideg közönnyel főbe lövik őket. Csak úgy…. Egyszerűen most is hányinger jön rám ezektől a jelenetektől, amik tudom nagyon jól, hogy megtörténtek.
Borzasztó fekete foltja ez a történelemnek, és lehet, hogy néha már túlzó, hogy a mai napig milyen mélységben foglalkoznak ezzel, ezt nem tudom megítélni, én mindenesetre mindannak ellenére, hogy megráz és lehoz az életről egy-egy ilyen témájú alkotás, mégis újra és újra olvasok vagy megnézek valamit, ami kapcsolódik a II. világháborúhoz.

Hetedikesként pár törióra keretében néztük meg. Szerintem rossz korban mutogatták ezt nekünk. Átlagban szerintem egy 12-14 éves gyerek nem tud egy ilyet feldolgozni. Talán most, érettebb fejjel újból megnézném. Mindenesetre megrázó történet.

Erre a filmre nehéz szavakat találni. Nem először néztem meg, és lehet, hogy nem utoljára. Ezúttal a holokauszt nemzetközi emléknapja (január 27) alkalmából kerítettem rá sort.

Könyvet 3 vagy 4 éve olvastam, a film is hasonló mély érzelmeket váltott ki belőlem. Különös élményt nyújtott a zongora játék.

Ez a film fantasztikus, mégis talán a legszörnyűbb, amit eddig láttam. Nem találok rá szavakat, csupán az érzelmek kavarognak bennem..ezt mindenképpen napokig kell még emésztenem, mire felfogom, hogy ez igenis megtörtént! Hogy volt egy időszak, amikor az emberek ilyen szörnyű dolgokat végeztek a másikkal, félelemben és reményben élni és senkiben sem bízhatunk meg. Pontosan, reményben, amit Wladnak a zongorája, a zene adott meg! A németeket pedig…eddig is utáltam, de ezután még sötétebbek az érzelmeim.
Egy biztos: ezt a filmet nem tudnám mégegyszer végignézni. Így is muszáj volt egy-két szünetet tartanom közben, mert ezt nem lehet egyben ledarálni. Szerintem ezt nem lehet ép ésszel felfogni, különösen azoknak, akik akkor átélték ezeket a szörnyűségeket.

Alapmű ezt mindenkinek látni kell. Csodálatos és elképesztő. Nehéz szavakat találni mert sírok ahányszor megnézem.